Lassan 25 éve, hogy megjelent az Elit alakulat (Band of Brothers), amit máig minden idők legjobb tévésorozatai között szokás emlegetni. Pedig az ezredforduló környékén még sehol nem volt a Peak TV-korszak, kanyarban nem volt a streamingrobbanás, de még csak Facebook vagy YouTube sem létezett. Még mai fejjel is hihetetlen belegondolni, hogyan tudta producerként Steven Spielberg és Tom Hanks elérni az HBO-nál, hogy majd 25 évvel ezelőtt az akkor még csak szimpla kábeltévéként működő szolgáltató 125 millió dollárt adjon egy háborús minisorozatra (inflációval kiigazítva ez 2023-ban 220 millió dollárnak felelne meg).
Hogy ez mekkora összeg, azt jól mutatja, hogy a 2008-as Vasember készült nagyjából ennyi pénzből (140 millió dollárból, ami mai árfolyamon 200 milliónak felelne meg). De ha kortárs filmekkel akarjuk mindezt összevetni, akkor a tavalyi év sikerfilmjei közül az Oppenheimer 100 millió dollárból, a Barbie pedig 145 millióból forgott. Az Elit alakulatot gyártó stáb azóta egyszer állt csak össze (a 2010-es The Pacific – A hős alakulat idejére), azóta pedig nagyon kevés igazán jó háborús sorozat készült, pedig a streaming igazi berobbanásának idején még pénz is lett volna rá. Most újra összeállt a csapat, hogy immáron az Apple-re gyártsanak egy újabb háborús sorozatot, A levegő urait (Masters of the Air), ami a már megjelent két rész alapján ismét olyan színvonalat képvisel, amire tényleg nem képes senki Spielbergen és Hanksen kívül.
A levegő urai olyan produkció, amelynek simán moziban lenne a helye.
Bombázó bombázók
A levegő urai Donald L. Miller Masters of the Air: America’s Bomber Boys Who Fought the Air War Against Nazi Germany című 2007-es könyve alapján készült, és az amerikai hadsereg hírhedt, századik bombázó egységének, a „véres századiknak” a történetét mutatja be, ami a legveszélyesebb manővereket és akciókat hajtotta végre a második világháborúban.
Mindezt Spielbergékhez híven minisorozatos formában dolgozták fel, tehát kilenc epizódban mesélik el a történetet, és nem lesz második meg harmadik évad akkor sem, ha az Apple marketingesei fegyvert nyomnak a készítők fejéhez.
A sorozat nemcsak azért tűnt bombabiztos befektetésnek, mert ugyanazok készítették, mint az Elit vagy A hős alakulatot. Ott van még az a nem elhanyagolható tény, hogy a Top Gun: Maverick elképesztő sikere ismét divatba hozta a vadászrepülők és -pilóták életét, és ki más tudná ezt hasonlóan hitelesen feldolgozni, mint Hanks és Spielberg, akiknek a nevéhez egy sor másik háborús film is fűződik, és ezek közül egyértelműen kiemelkedik a Ryan közlegény megmentése. Spielberg és Hanks mellett visszatért az Elit alakulatért felelős forgatókönyvíró, John Orloff, illetve rendezőnek olyan neveket szereztek, mint a True Detective első évadáért is felelős Cary Joji Fukunaga vagy Anna Boden és Ryan Fleck párosa (első Marvel Kapitány, A viszony, Milliárdok nyomában).
Az Elit alakulat arról is híres, hogy egészen apró szerepekben bukkantak fel olyan ma már nagy vagy bejáratott névnek számító fiatal színészek, mint David Schwimmer, Michael Fassbender, Andrew Scott, James McAvoy, Michael Cudlitz, Simon Pegg, Tom Hardy, Dominic Cooper, de még Jimmy Fallon vagy Colin Hanks, Tom Hanks fia is. Mivel a második világháborúban sem ötvenes férfiak szolgáltak javarészt, ezért A levegő uraiban is főleg fiatalabb, pályájuk elején járó színészeket válogattak össze, illetve itt is belefért egy kis nepotizmus a készítők részéről. A legfontosabb szerepeket három olyan emberre osztották, akik Hollywood következő nagy szívtiprói lehetnek. A levegő urainak három húzóneve az Elvis megformálása miatt az egész beszédtechnikáját megváltoztató Austin Butler, A sziget szellemei miatt Oscarra is jelölt Barry Keoghan vagy a nagy áttörésére még váró Callum Turner. Rajtuk kívül kisebb szerepben felbukkan Sawyer Spielberg, Steven Spielberg fia is, aki 10 éve még Sawyer Avery néven próbált érvényesülni a filmiparban, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az Apple január 26-án felrakott rögtön két részt is a teljes évadból, ami manapság egyre bevettebb szokás az iparágban, hiszen a hatalmas online tartalmi zajban csak így lehet némi figyelmet szerezni. Pedig ez a sorozat a kevés produkciók egyike, ahol teljesen elég lett volna leadni a legelső részt, hogy teljesen világossá váljon, A levegő urai egészen más ligát képvisel, mint a komplett konkurencia.
Készültek már baromi drága sorozatok az utóbbi időben, de eddig inkább az volt a jellemző, hogy ezek csúnyán megbuktak, vagy csak szimpla pénzégetésre voltak jók, a végterméken semmi nem látszott. Ebben különösen az Amazon erős, ahol hiába tapsoltak el dollár százmilliókat A Gyűrűk Ura-sorozatra vagy epizódonként 50 millió (!) dollárt a Citadel nevű thrillerre, még így is csak gyenge közepes volt a produkciók színvonala. Ezzel szemben A levegő urainak minden másodpercén látszik, hogy hozzáértő, profi és nagyon konkrét vízióval megáldott emberek készítették, akik tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy mit akarnak elmesélni egy világháborús történetből.
Minden héten háború
Az Elit alakulatban (és igazából minden jó tévésorozatban) az az egyik legjobb, ha nemcsak két-három karakter emelkedik ki a többi közül, hanem van egy tucat figura, akik a történet során a szívünkhöz nőnek, hogy aztán könnyek között búcsúzzunk el tőlük, amikor váratlanul agyonlövi őket egy náci katona vagy telibe találja a járművüket egy ellenséges gránát. Az Elit alakulat ebben volt zseniális, hogy egészen közel hozta a nézőhöz az egyszerű katonák személyiségét és sorsát, és úgy is tudtunk izgulni értük, hogy pontosan tudtuk, hogyan alakult a második világháború. Spielberg, Hanks és a készítők ezt az attitűdöt hozták tovább új sorozatukba is, vagyis a háború, a harc és a halál csak a körítése annak, hogy megmutassák, milyen súlyos emberi drámákkal jár egy háború.
Annyiban, mondjuk, nehéz dolguk lehetett a készítőknek, hogy mégiscsak bombázó vadászgépekről és azok legénységéről van szó, ezért az akciójeleneteket nemcsak baromi drága lehetett leforgatni, de arról is gondoskodni kellett, hogy ne váljon hamar önismétlővé az akció. Elsőre nyilván izgalmas és érdekes, ahogy repülőgépek lövik egymást, de pár ilyen jelenet után joggal merülhet fel, hogy akkor mi van még ebben a témában.
Spielbergék fantasztikusan kezelik az első két rész alapján ezt is: legalább annyira izgalmas egy utolsó pillanatos kényszerleszállás, mint az, hogy tetőtől talpig ruhába bugyolált katonák egy szűk repülőgép belsejében ordítoznak egymásnak rádión, hogy melyik gépnek éppen melyik hajtóműve adta fel a szolgálatot.
Soha egy sorozat sem tudta ennyire részletesen bemutatni, hogy mennyire elképesztően veszélyes és nyomasztó egy második világháborús bombázó vadászgép vezetése, és a legénység dolga, ahogy őket rakétázó nácik támadásai közepette igyekeznek lebombázni az adott célpontot.
Személy szerint soha nem érdekeltek a háborús történetek, abban sem vagyok biztos, hogy van-e különbség egy vadászgép és egy bombázó között. Itt viszont olyan jó mértékben adagolja a sorozat a hadászati információkat, hogy még az is állati izgalmassá tud válni, hogy utolsó pillanatban kiesik az egyik gép legénységéből valaki, és a helyét egy újoncnak kell átvennie. Hogy egy apró hiba milyen láncreakciókat indíthat el, és hogy egy légi csata mennyire halálos terep tud lenni.
Ehhez nem kell Tom Cruise-t megszégyenítő akciójeleneteket kreálni, pont abban jó A levegő urai, hogy egészen apró momentumokkal is képes átadni, mennyire átkozottul szar dolog a háború, amit ráadásul 18-20 éves fiúk vívnak egymással.
Nyilvánvalóan benne van a sorozatban egy jó adag amerikai háborús propaganda, de amikor a 21. századi film- és sorozatgyártás egyre inkább igyekszik elmosni a jók és rosszak közti árnyalatokat, egyszerűen üdítő nézni egy olyan produkciót, ahol egészen egyértelműen jelzik, hogy itt bizony
ezek a fiatal férfiak a hősök, akik egyik este még vígan dalolásznak és söröznek együtt, hogy a másnapi küldetésből már csak jóval kevesebben térjenek vissza élve.
Üvölt a látványról, hogy ez itt Spielberg projektje, kezdve a pátoszos intrótól, a már klasszikusnak számító hősies csoportképeken át azokig jelenetekig, amikor átkozottul menőn kinéző bakák félvállra dobott táskával, hetykén oldalra tolt katonai sapkában vonulnak a gépeik felé valami sokat sejtető zenére. El is felejtettem már, mennyire hatásos tud lenni, ahogy egyenruhás férfiak lassan, de biztosan sétálnak a saját halálukba valami hatásos zenére.
A nagyon elit alakulat
Ugyan Austin Butler és Barry Keoghan számít igazán nagy névnek, a show-t mégis egyértelműen Callum Turner lopja el az első két rész alapján, aki a többi zöldfülű ifjonchoz képest sokkal szélsőségesebben viselkedik, és ez kifejezetten jót tesz a hangulatnak, hiszen a többi katona mégis csak megszeppent kamaszokból áll főleg. Keoghan is inkább még csöndesebb háttérszereplő, de ő legalább jól hozza a kimért ír-amerikai karaktert.
Az egyetlen problémát Austin Butler jelenti (meg talán az, hogy picit hirtelen érnek véget az epizódok), aki papíron már veteránnak számít a többiekhez képest, és a szerepe szerint is egy csendesebb, határozottabb figura. A képernyőn mégsem tudja ezt megfelelően hozni: egyszerűen hiteltelen, ahogy ott áll egy tökéletesen babaarcú, jampifrizurás szívtipró, akinek kötelezően mindig oldalra van döntve a tányérsapkája, és azt az érzetet kelti, hogy ő már látott ezt-azt a többiekhez képest. Közben meg egy ránézésre 22 éves suhancot látunk, akinek valamiért 30 évvel öregebb hangja van. Butler több helyen is nyilatkozta, hogy annyira beleélte magát Elvis szerepébe, hogy beszédtanárt kellett fogadnia, hogy elhagyja az énekes jellegzetes akcentusát. Viszont A levegő urainak a forgatása alig 10 nappal az Elvis befejezése után kezdődött, így hiába erőlködik Butler, még mindig úgy beszél, mint Elvis Presley, csak nincs barkója és nincs úszógumi a csípőjén.
Papírforma, hogy A levegő urai két rész után ennyire jó, mégis elképesztő boldogsággal tölt el, hogy ugyanaz a gárda huszon-egynéhány évvel később ugyanazon elvek alapján, egy ugyanabban a világháborúban játszódó sorozatot szinte pont ugyanolyan színvonalon képes újra megcsinálni. Persze, ott van a jellegzetes amerikai háborús propaganda a pilótaszemüvegen megcsillanó napfénnyel, az egymást kecsesen követő vadászgépekkel és a távolba meredő, társaik halálán merengő katonákkal, de hát mégiscsak az amerikai hadtörténet legnagyobb veszteségeit elszenvedő repülőegységéről van szó, szóval még nagyon rá sem kell játszani a drámára. A háborús filmek rajongóinak egyszerűen kötelező A levegő urai, de azok se hagyják ki, akik már rég elfelejtették, milyen az, amikor mozifilm színvonalú sorozatot nézhetnek a tévében.
A levegő urai az Apple TV+ felületén érhető el. Az új részek minden pénteken válnak elérhetővé az évadzáróig.