Megújított formátummal jelentkezik az After+, mostantól a popkult műsorunkban is egy-egy kiemelt témával foglalkozunk végig. Ennek köszönhetően részletesebben foglalkozunk az adott témával, és többször fogunk vendéget is hívni.
Az új adásunknak két apropója is van, hiszen egyrészt már elérhető a True Detective antológiasorozat legújabb évadának első része, másrészt január 12-én volt tíz éve, hogy elindult a sorozat nagy hatású, első évada.
Az adásban a True Detective eddigi teljes történetéről, a már megjelent három és a most futó negyedik évadról beszélget a Telex After három újságírója, Bicsérdi-Fülöp Ádám, Kersner Máté és Sajó Dávid. (A korábbi évadokról spoileresen beszélünk, az új évadnál pedig külön jelezzük, ha spoiler hangozhat el az első részről.)
Amikor még nagy szám volt, hogy Oscar-díjas színészek vállalnak sorozatot
2014-ben még egészen más iparági környezetbe érkezett meg a True Detective. Ritka esetnek számított, hogy két akkora kaliberű színész, mint Matthew McConaughey és Woody Harrelson sorozatszerepet vállal, ráadásul előbbi épp újraértelmezett karrierje csúcsán volt ekkor Az igazság ára (Lincoln Lawyer), A Wall Street Farkasa, a Mud és a Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) filmekben nyújtott alakításaival.
Az első évad abban is új felfogást hozott, hogy az HBO viszonylag szabad kezet adott az inkább irodalmi, és nem a filmes közegből érkező alkotónak, Nic Pizzolatónak és a rendezőnek, Cary Joji Fukunagának. Nagyon látszott a sorozaton az is, hogy mozifilmes minőségben készültek az epizódok, ez a munkatempón, a büdzsén és aztán a végeredményen is érződött.
Ez az alkotói szabadság tette lehetővé, hogy a True Detective első évada nagyon jellegzetes hangulatú lett, a Louisiana állam kevésbé ismert részein játszódó első évadnak azonnal visszaidézhető színei, motívumai voltak. A technikai megvalósítás minőségén túl a főcím és az egész sorozat T Bone Burnett által válogatott zenéi nagyban hozzájárultak a sorozat egyediségéhez.
Kitárgyaltuk az adásban azt is, hogy a True Detective nem klasszikus nyomozós sorozat volt, hiszen magát a bűntényt csak ürügyként használta a sorozat a fő karakterek kibontásához, a sorozatot belengő spiritualitás, a főszereplők belső vívódásának felgöngyölítéséhez. De kellett a sorozat sikeréhez kellett az is, hogy az online közbeszédet abszolút uralta a rejtély, a fórumokon epizódról epizódra egyre több lehetséges elmélet jelent meg.
Valami nagyon nem stimmelt a második évaddal
Ma már egyértelmű bukásként könyvelik el a True Detective második évadát, de az adásban felidézzük, miért csúszott szét a produkció második nekifutásra. Biztosan nem kedvezett például a második évadnak, hogy Pizzolato és Fukunaga összeveszett a fejlesztés során, utóbbi ki is szállt a produkcióból, ezzel pedig elveszett a Pizzolato terjengős vízióját mederbe terelő alkotó a stábból.
A második évad nagyon erős szereplőgárdával készült (Colin Farrell, Rachel McAdams, Taylor Kitsch és Vince Vaughn) de az évad sztorija kis túlzással felidézhetetlenül bonyolult volt, mintha Pizzolato az első évaddal szemben sokkal összetettebb, több idősíkot és történetszálat mozgató alvilági thrillert szeretett volna összehozni. Ez azonban túl nagy vállalásnak bizonyult. Utólag el is ismerték az HBO-nál, hogy egyszerűen nem adtak elég időt a második évadhoz az alkotóknak.
A harmadik évad ehhez képest jóval később, négy év kihagyás után érkezett Mahershala Alival a főszerepben. Ez az évad már jobban visszahozta az első évad hangulatát, a három idősíkkal és a bűntény mellett rendkívül fontos pszichológiai drámával. Ebben az évadban a nyomozópáros dinamikája már nem volt olyan hangsúlyos, sokkal inkább az időskorában demenciával küzdő főszereplő visszaemlékezései, személyes vívódásai uralták a sorozat hangulatát.
Kevesebb fény, több horror
A True Detective: Night Country címet viselő új évadban már csak producerként vett részt az eredeti alkotó, Nic Pizzolato, az Alaszkán játszódó (de Izlandon forgatott) epizódokért Issa López mexikói alkotó felelt.
Az első rész alapján vitatkoztunk arról, mennyire működik jól a két főszerepet alakító színésznő, Jodie Foster és az ex-bokszoló Kali Reis együtt, és hogy mennyire volt jó vagy rossz választás Billie Eilish egyik legismertebb száma (bury a friend) a főcímhez.
Szóba került az is, hogy mennyire erős hangulatot ad az új évadnak az, hogy a külső jelenetek is kizárólag éjszakai környezetben játszódnak, ugyanis a cselekmény végig a napsütés nélküli hetek alatt játszódik. Fontos még kiemelni, hogy talán most a legérdekesebb a True Detective történetében a cselekményt beindító bűneset. Több horrorfilm alapállását idézi, hogy a Night Country egy kutatóállomásról rejtélyes módon eltűnő csapat utáni nyomozást követ, erről az izolált helyszínről a Ragyogás vagy A dolog is eszünkbe jutott. De ahogy azt a True Detective-től már megszokhattuk, ez az eset múltbéli traumákat, konfliktusokat is felszínre hoz a főszereplők és a fiktív kisváros lakóinak életében.
A Night Country ráadásul az alaszkai őslakosok problémáit is hangsúlyosan kezeli, az őslakos nők elleni erőszak, a helyi bánya és a környezetvédő aktivisták konfliktusa mint létező probléma Alaszkában. A kérdés inkább az, hogy ezt a sok témát (a kutatóbázis körüli rejtély, a főszereplők személyes traumái, a kisváros és az azt eltartó bánya közötti viszony) képes lesz-e hat epizód alatt befutni a Night Country.
Az adásban szóba kerül még:
- Van-e értelme még használni a True Detective brandet, vagy más sorozat már sokkal jobb (például a Mindhunter vagy az Easttowni rejtélyek) ebben a műfajban?
- Hogyan mutatja be a sorozat az amerikai popkultúrát uraló őslakoskultúra?
- Kikkel és milyen helyszínen néznénk meg egy új True Detective-évadot?