Ha nem tudnánk, hogy micsoda mizéria volt a Citadella (eredeti címén: Citadel) című Amazon-sorozat utómunkája, akkor is lehetne valamit sejteni a végeredmény alapján: kapkodós tempó, CGI-hátterek, utószinkronban elmondott fontos információk és a gyanúsan kipárnázott részek, amikből az első kettő összesen majdnem olyan hosszú, mint egy átlagos Trónok harca-epizód.
Ha pedig tudjuk, hogy micsoda mizéria volt, akkor legalább van benne valami érdekes. A Citadella az egyik óriási költségvetésű sorozat, amit az Amazon Studios 2018-ban érkezett vezetője, Jennifer Salke hagyott jóvá. Ezek között van például a tavaly debütált A Gyűrűk Ura-sorozat, A hatalom gyűrűi, a jövőre érkező Fallout vagy a nemrég megjelent Daisy Jones & The Six is. A Citadella ráadásul különösen jó szinergiák együttállásának tűnt papíron: a forgatókönyvet Josh Appelbaum és Andre Nemec írta (Mission Impossible – Fantom protokoll), a produceri széket pedig az utóbbi Bosszúállók-filmeket készítő Russo fivérek foglalták el.
Joe és Anthony Russo még tévés rendezőként kezdték két évtizeddel ezelőtt, aztán az Amerika kapitány, majd a Bosszúállók-filmek rendezésével gyakorlatilag szabad kezet kaptak bármiben, amihez csak kedvük van hozzányúlni. Rendeztek egy borzasztóan modoros veterándrámát Tom Holland főszereplésével, elindították a Tyler Rake-sorozatot a Netflixen, és ugyanott lerakták az asztalra a streamingszolgáltató legdrágább filmjét, a Ryan Gosling és Chris Evans főszereplésével készült A szürke embert. A streamingkorszak egyik legérdekesebb jelensége az, ha valami nagyon drága, A szürke ember például 225 millió dollárba került, és hát nem látszott minden cent a monitoron – ugyanis ilyenkor a sztárok, stábtagok, és háttérszereplők a streaming miatt nagyobb összegeket kérnek, hiszen ezek a filmek nem lesznek tévében, nem jelennek meg DVD-n, nem adják őket majd repülőkön, ezért a lejátszások után járó díjak sem járnak utánuk.
A Citadella esetében viszont nemcsak ez a magyarázat arra, miért került 235 millió dollárba (közel 80 milliárd forintba), hanem az is, hogy az Amazon annyira nem volt megelégedve a leforgatott anyaggal a Hollywood Reporter forrásai szerint, hogy a költségvetés harmadába kerülő utóforgatásokat rendeltek el. Pótforgatások nem ritkák, de ha lehet hinni a lapnak – és a sorozatot látva a saját szemünknek is –, nem kizárólag a történetmesélési réseket akarták velük betömni, hanem teljesen más fazont adni az egésznek.
A Citadella papíron remekül hangzik: egy kontinenseken átívelő kémtörténet két szuperkémről (Richard Madden, Priyanka Chopra Jonas), akik egy balul sikerült akció után a világ két különböző pontján, amnéziától szenvedve kezdik el élni külön az életüket, de egy régi kolléga visszarántja őket a bizniszbe. Az Amazon elképzelése szerint a most debütáló sorozat lenne az úgynevezett „anyahajó”, amire a különböző régiókban elkészített társsorozatok leszállhatnak: tervben volt Indiában, Olaszországban, és Mexikóban is egy-egy külön spinoff, ami becsatlakozik a fő történetbe.
A probléma az értesülések szerint ott kezdődött, hogy az Amazon nem volt teljesen elégedett a leforgatott anyaggal, és az első epizódból két különböző verziót kellett belső használatra készíteni, hogy eldöntsék, Applebaum vagy a Russók elképzeléseivel mennek tovább. A cég az utóbbit választotta, Applebaumot kirakták, ő pedig többek között vitte magával Brian Kirk rendezőt is, aki a hét tervezett epizódból ötöt rendezett. A Russo testvérek kinevezték gyakori alkotótársukat, Newton Thomas Sigel operatőrt a pótforgatások rendezőjének, és ő is az, akinek a neve rendezőként ott van a most pénteken debütált első két részen. A hírek szerint a Russo-változatban teljesen megváltoztatták a sorozatot nyitó akciójelenetet, és a hét darab, egyórásra tervezett epizódból hat darab, bő negyven perces rész lett.
Annak ellenére, hogy a Citadella presztízssorozatnak készült, szinte semmilyen formában, tartalomban, részletben nem az, sőt, valahogy egy olyan sorozat benyomását kelti, amit mintha a 2001 és 2006 között futott Alias környékén készítettek volna, hogy annak a népszerűségét meglovagolják. A történet egy vonaton kezdődik, ahol a címbeli rejtélyes szervezetnek dolgozó szuperkém úgy demonstrálja a szuperkémségét, hogy egy beszélgetés során minden mondatban más nyelvet használnak. A vonatra őket nem a szél, hanem egy bőröndnyi urán sodorta, ami egy orosz nevű üzletember birtokában van. Vagyis van a francokat, az urán csak csali, hogy odavonzzák őket az étkezőkocsiba, és meggyilkolják őket, ahogy a Citadella összes másik ügynökét is. Mármint őket nem az étkezőben, hanem a világ különböző pontjain.
Az elkövető szervezet a Mantikór, ami szintén egy mitológiai lény, de senki se tévessze össze őket a Marvel-univerzum Hidrájával, annak ellenére, hogy itt is van egy gonosz női politikus, aki az egész arca (őt a sokkal jobb sorsra érdemes Lesley Manville alakítja). Onnan tudjuk, hogy gonosz, hogy virágmetszés közben fenyeget meg más politikusokat, sokat ordítozik a telefonba, és egy tévéinterjú közben arra hivatkozik, hogy a riporter biztos egy külföldi ország fizetett fake news-ügynöke, bár ennyi erővel akár magyar politikus is lehetne.
Főszereplőink ugyan hősiesen helytállnak az olasz Alpok között száguldó halálvonaton, ami sajnos kisiklik, egyenesen bele az olasz Alpok vizébe. (Ez a jelenet volt annak az oka, hogy a Citadella első előzetesét el kellett halasztani, mert a tervezett premier környékén történt a görög vonatkatasztrófa.) Férfi hősünk a kórházban amnéziával ébred, a nevére nem emlékszik, és mivel álnéven volt a küldetésben, azt hiszi, az lenne ő. Nyolc évvel később már Oregonban, egy tanyán éli a családosok életét. (Hogyan lehet gyorsan kommunikálni egy sorozatban, hogy valaki rendes férfiember? A válasz: éppen a tetőt kalapálja, amikor meglátjuk.) Minden rendben is menne, ha nem lennének folyamatosan flashbackjei a vonatos robbanásról. Úgyhogy kikér egy DNS-vizsgálatot, ami bejelez a Citadella-mészárlás egyik túlélőjénél (Stanley Tucci), hogy hoppá, ez a szuperkém még életben van. Ami kapóra is jön, mert a Mantikór éppen most tette rá a mancsát egy titkos bőröndre, amiben szörnyű titkok vannak.
Ez a története annak a sorozatnak, aminek a gyártására majdnem annyit költött az Amazon, mint A hatalom gyűrűire. Én sem értem.
Főleg azért, mert az első két része alapján semmi nincs a Citadella történetében, ami berántaná a nézőjét, nincsen óriási rejtély, alig vannak elhintett titkok. Az akciójelenetei összecsapottnak tűnnek, a sorozat eleji, vonatvécés verekedés olyan, mintha a végtelenségig tartana, miközben néha zavaros, hogy éppen ki hogyan gyömöszöl kicsodát. A nagyon komolynak tűnő bevetés, amikor hősünk besétál a Mantikór központjába, nagyjából annyira feszült és veszélyes, mintha egy irodaházban keresné a liftet, nem pedig a világot rabigába hajtó terrorszervezet főhadiszállásán grasszálna. A szuperügynökök memóriájának visszaszerzésére egy szérum a legfontosabb eszköz, de a második rész egyik kulcsfontosságú pillanatát – azaz hogy valaki beadja magának – egyszerűen nem látjuk. Rég rossz, ha vissza kell tekernem valamit, hogy megértsem, mit láttam, de itt még az sem segített.
Ezek csak apróságok, de akkor még ott van a probléma, hogy az állítólag perzselő szexuális feszültséget árasztó főszereplőink között fájóan semmi szikra nincsen. Madden megint azt a vasakaratú, összeszorított szájú figurát alakítja, mint A testőr című sorozatban, csak most amerikai akcentussal, Chopra Jones karaktere pedig nagyon vázlatos hozzá képest, mondhatni személytelen. Stanley Tucci a kémszervezet technikusaként lenne a humor forrása néha, de az már régen rossz, ha a humorban Stanley Tuccira kell támaszkodni.
Vizuálisan pedig nincsen egy emlékezetes elem sem ebben a pár részben, ha egy CGI-vonatbalesettől vagy a néha teljesen indokolatlan osztott képernyős jelenetektől eltekintünk. A kettéosztott képernyő semmit nem ad hozzá a megjelenítéshez: egyszerűen egy unalmas sétálgatást két különböző szögből nézhetünk végig, mintha nem tudták volna eldönteni a producerek, hogy melyik nyersanyag sikerült jobban. A két különböző verzióra vágott első rész szelleme kísért.
Alapvető problémák vannak a Citadellával, amit a bosszantó apróságok csak még jobban tetéznek. Az egész sorozat olyan, mintha egy kémsorozat lenne: helyükön vannak az egymással szemben álló felek, a titkos küldetések, a rejtélyes összeesküvések, a potenciális átverések, de ebben a gépezetben a fogaskerekek nem mozognak, ott állnak mozdulatlanul, berozsdásodva. Amit ez a sorozat ad, az a 2020-as években presztízsnek túl egyszerű, a szórakoztatáshoz túl ismerős. Alsó középszer. Nincsen manapság az embernek ilyesmire ideje.
A Citadella az Amazon Prime Videón látható, minden pénteken új résszel.
