Rég volt ennyire izgalmas filmekről vitatkozni

A nyilvános filmes naplóként és közösségi felületként leírható Letterboxd ügyesen aknázza ki a kor adottságait, naprakészen használja annak nyelvét és idejében lovagolja meg a friss, filmes trendeket. Mindezt olyan hatékonysággal és kreativitással, hogy arról a legtöbb népszerű közösségimédia-platform példát vehetne. Már ha nem reagálnak későn, sokaknak ugyanis már most ez az első számú közösségi oldal az Instagram, a Facebook és a TikTok helyett. Ráadásul a Letterboxd ezeken az oldalakon is szintén profi nyelven kommunikál, Z generációs felhasználók ezreit megnyerve magának.

Pedig a recept nem bonyolult,

a Letterboxdon fellelhető kritikák sokat elmondanak a digitális kor metakommunikációs, mémalapú nyelvhasználatáról.

Az oldal mögött álló cégnél ráerősítettek arra, amiben az információkban gazdagabb, de kevésbé élményszerűen használható IMDb gyengébb. (A két oldal kényszeres összehasonlítása viszont tévutakra vihet, erről később bővebben.) A Letterboxd célja elsősorban a közösségépítés, a véleménynyilvánítás ösztönzése, az applikáción belüli egyszerű és gördülékeny felhasználói élmény tökéletesítése.

2024-re pedig ott tartunk, hogy a Letterboxdnak több mint 10 millió felhasználója van, ódákat zeng róla a tengerentúli sajtó a GQ-tól és a Varietytől kezdve a New York Timeson és a Washington Poston át egészen a Ringerig, az oldal értékét pedig 50 és 60 millió dollár közé becsülik. Az oldal kommunikációja pedig már Martin Scorseset is megfertőzte.

Apró, új-zélandi szerelemprojektből lett 2024 slágere

A Letterboxdot 2011-ben alapította Matthew Buchanan és Karl von Randow az új-zélandi Aucklandben. Az oldal publikus, béta verzióját 2012 áprilisában élesítették, de a platform 2013 februárjáig meghívásos alapon működött. Majd jött a nyitás korszaka, viszont egészen a Covid-járványig kellett várni arra, hogy a Letterboxdot felfedezze a szélesebb közönség.

A streamingszolgáltatók számára is jövedelmező karanténkorszak aztán a Letterboxdot is csúcsra juttatta. Mindenki visszaszorult az otthonába, az emberek így többnyire az online térben érintkeztek egymással, miközben egyre több filmet néztek. Az élményeik kibeszélésére, listázására és a távmunkával eltöltött órákat lezáró esti film kiválasztására tökéletes volt a Letterboxd, ami pár kattintás után pofonegyszerűen használható.

Az oldal 2021 januárjára megduplázta felhasználóinak számát: 2020-ban még csak 1,5 millióan használták, a Covid-járvány második évére viszont már több mint 3 millióan fordultak meg itt,

mostanra pedig több mint 10 millióan használják; ez ötszöröse a 2019-ben hozott számoknak.

A platform a Wikipédiához hasonlóan szabadon szerkeszthető, így felvihetjük azt a filmet, amit nem találunk, csinálhatunk saját listákat, szemezgethetünk mások által összeállított gyűjtésekből és féltől egészen 5 csillagig pontozhatjuk a látottakat.

Az oldal a JustWatch adatbázisához is hozzáfér, így információt kapunk arról, melyik film hol streamelhető, és böngészhetjük a különböző statisztikákat is. Egy-egy gyűjtésnél (legyen az rendezői vagy színészi életmű, vagy egy rajongó által összeállított lista) például jelzi nekünk az oldal, hogy annak hány százalékát láttuk eddig, és persze későbbre is elmenthetünk filmeket a saját listánkra. Előfizetés után „pro” tagságot kapunk és patronálók is lehetünk, előbbi olyan extrákkal jár, mint az év végi személyre szóló listák, amik hasonlítanak a Spotify Wrappedhez, és az egész éves filmnézésünket összesítik.

A visszatérő kritikák alapján az oldal legnagyobb hiányossága talán az, hogy adatbázisában csak elvétve szerepelnek tévésorozatok, csak pár, tipikusan egy évadosra szánt minisorozat érhető el. Fent van például a 2023-as év animációs közönségkedvence, a Scavengers Reign, de egyebek mellett a Csernobil, a Watchmen és a Twin Peaks is megtalálható azért.

A hiányt olyan sokan kifogásolták a felhasználók közül, hogy Matthew Buchanan társalapító 2023 őszén elhintette, hogy már dolgoznak a sorozatok felvitelén. A Letterboxd végül idén január 9-én közölte, hogy 2024 második felében végre sorozatokat is lehet pontozni az oldalon, ami ígéretük szerint „nem fog rontani a megszokott felhasználói élmény minőségén”.

Már a nagypályások is jelen

A Letterboxd használata akkora trend lett, hogy az elmúlt években ismert filmesek is regisztráltak, és gyakran ők is közzéteszik a kedvenceiket, ez pedig csak még több felhasználót vonz. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy a filmfüggők számára biztonságos menedéket nyújtó oldalon mennyire egészséges a sztárokat sztárként kezelni, pont úgy, mint minden más közösségi médiás platformon.

A Letterboxd szerencsére másképp működik, mint az Instagram és toxikus társai, a megoszló követőszámokon kívül így minden profil épp ugyanúgy fest. Itt az őszinte véleményünk és a négy kedvenc filmünk fontosabb, mint a kocsink, az új cipőnk, vagy az idillinek mutatott párkapcsolatunk. Mintha már attól különb lenne az oldal, hogy a legtöbben itt csak filmnéző emberek maradnak, hiába dolgoznak a filmiparban, és hiába Scorsese a vezetéknevük.

A friss Golden Globe-díjas Ayo Edebiri egyes Letterboxd-kritikái olyannyira emlékezetesek lettek, hogy külön cikkben számoltak be arról, amikor azon hüledezett, milyen csúnya az öreg Yoda bébi Yodához képest A Birodalom visszavágban. De hatalmasat ment az interneten a Saltburnre adott reakciója is. Őszintén, aki látta a mindent felforgató és a közbeszédet – vele együtt pedig a TikTokot és slágerlistákat is – uraló filmet, egyetérthet, hogy az alábbi felvetés a túl folyós tükörtojásról és Barry Keoghanről teljesen jogos.

De 2020 és 2022 között a Babylon és a Barbie ikonja, Margot Robbie is előszeretettel használta az oldalt, ezzel sokáig lázban tartva az internetet. Olyannyira, hogy a W magazin nyomozást is indított arról, hogy a profil valóban a színésznőhöz tartozik-e, az egyik rajongó pedig Twitteren írt nekrológot a két évet élt profilnak.

Az oldalon a legkiemelkedőbb filmeket gyűjtő Criterionon és Mubin keresztül neves filmkritikusokig (lásd: David Ehrlich, az IndieWire vezető filmkritikusa, akit többen követnek, mint néhány fent felsorolt színészt és rendezőt együttvéve) bármit és bárkit követhetünk, beleértve a közeli barátainkat és random felhasználókat a világ minden országából.

Az oldal munkatársai egyes sztárokkal és rendezőóriásokkal (köztük Weyes Blooddal, Emma Stone-nal, Zac Efronnal, Martin Scorsesevel, vagy A mackóból ismert Jeremy Allen White-tal) gyakran interjúkat is készítenek, néha találkozik egymással a film és a zene, bepörög a Letterboxd TikTok-profilja és YouTube-csatornája, a rajongók pedig közelebb kerülhetnek a példaképeikhez és kedvenceikhez azok ízlésén keresztül. Informatív és szórakoztató tartalom, tökéletes árukapcsolás.

A fiú és a heroin

Edebiri vicces filmkommentárjainak sikere is jelzi, hogy a Letterboxd-kritika lassan különálló műfajjá nőtte ki magát. Jól mutatja ezt, hogy az Indiana Daily tavaly áprilisban külön véleménycikket közölt „A Letterboxd-kritika művészete” címmel. A szerző, Danny William két nagy kategóriát különböztet meg, elemzése alapján létezik a vicces, tömör, olykor csupán egymondatos Letterboxd-kritika és az esszészerű komoly elemzés. „A Letterboxdot arra használom, hogy vicces legyek, hogy okoskodjak, hogy trollkodjak. Szabályok nélkül létezem ott. Nem vagyok következetes sem az írásjelek, sem a nyelvtan tekintetében” – írta a Washington Post szerzője hasonló témában.

Ha felcsapjuk a Letterboxdon a filmek alatti „Reviews” szekciót, rendre egymondatos, a film egy specifikus részletére humorosan reflektáló kommenteket olvashatunk, alattuk pedig jönnek a mélyebb és komplexebb kritikák. A rövid, mémszerű értékelések legtöbbször spoilermentesek, valódi értelmük sokszor a filmek megnézése után válik világossá, akkor pedig óriásit tudnak ütni. A Letterboxd socialösei pedig remek érzékkel válogatnak az oldalon felbukkanó legjobb kritikák közül, érdemes megnézni, miket posztolnak például a Facebookra.

A Trainspottingról például nemes egyszerűséggel annyit írt egy felhasználó, hogy „The Boy And The Heroin”. Ez egyszerre foglalja össze a fiú (Ewan McGregor) és a heroin témaadó küzdelmét, és szójátékkal utal Mijazaki Hajao új filmjére, A fiú és a szürke gémre, aminek angol címe „The Boy and the Heron”. Elég erre az egy kritikára ránézni ahhoz, hogy megértsük, miképp kommunikálnak újabban az átlag Letterboxd-felhasználók,

akik metamodern módon, mémszerűen, popkulturális utalásokkal és éles humorral, illetve iróniával reagálnak mindenre.

„Madarat tolláról” – válaszolja Szabó Kristóf, a Filmtekercs filmkritikusa és aktív Letterboxd-felhasználó, amikor arról kérdezem, hogy hogyan jellemezné az itteni kritikák nyelvezetét. „Mivel nincs megkötés, hogy miről, mennyit és hogyan írj, ezért minden felhasználó kialakíthatja a maga stílusát. Írhatsz röviden, hosszan, lehetsz mélyen személyes vagy kevésbé közvetlen, elintézheted egy szóval, egy mondattal vagy írhatsz hosszú bekezdéseken át, központozás nélkül, gondolatfolyamként vagy kisiskolás nyelvtani szabályossággal.

Többek között az is hozzátartozik az oldal bájához, hogy mindenkinek a saját személyre szabott gondolatait olvashatod, ami reflektálhat az ízlésvilágára, gondolkodására, és hogy mennyire veszi komolyan a Letterboxd használatát. Természetesen az angol nyelv van előnyben, de ez se lehet akadály, hiszen a magyar kritikusok közül is egyre többen használják az oldalt, magyar nyelvű írásokkal.” Aki több, hasonlóan elborult kritikát szeretne olvasni, annak érdemes bekövetni a „Letterboxd értékelések fenyegető aurával” Twitter-profilt, ahol például a Dűnében a sok homokot kifogásoló véleménnyel is találkozhatunk.

Azt egyelőre nehéz megjósolni, hogy a Letterboxd képes lehet-e hosszú távon megreformálni a filmes diskurzust, a Z generáció jelenléte viszont fontos faktor lehet.

„A Letterboxd sokkal fiatalabb és szocmédia-barát oldal. Csak alig pár évvel korábban kezdett igazán népszerű lenni, amikor pont felnőtt az a generáció, ami nem az asztali számítógép előtt ülve, hanem az okostelefonján logolja be, hogy éppen mit nézett. Csinálsz egy profilt, azt össze tudod kapcsolni a Twittereddel, a Facebookoddal, két kattintással megoszthatod az ottani követőiddel” – fejti ki véleményét Szabó az oldal sikeréről.

Szerinte időnként azért frusztráló lehet, ha rendes, koherens elemzések helyett csak egymondatos viccelődéseket olvas az ember a legnépszerűbb bejegyzéseknél, olyan szlenggel vagy kifejezésekkel, amik esetleg az eggyel idősebb vagy nem állandóan online generációnak már értelmezhetetlenek.

Klág Dávid, a Telex Letterboxdon aktív munkatársa szerint „ez csak a Twitter hatásának továbbfejlődése”. Mint mondja, „tíz-tizenöt évvel ezelőtt nagy felhördülések voltak komoly filmkritikai közegekben amiatt, hogy újságírók kijönnek egy premierről, és azonnal írnak valami jópofát 140 karakterben. Ezt a szokást mára már a Disney át is fordította PR-ba, amikor egy csomó influenszert vagy filmes újságírót meghív a premierre, és ők Twitteren tehetik közzé a véleményüket rögtön a film után, ami persze elsöprően pozitív, így aztán a híroldalak megírhatják, hogy az első reakciók nagyon jók voltak. Miközben a sajtóvetítésekre még várni kell, vagy éppen embargó köti meg a kezünket. De hogy ne csak a nyafogás legyen, szerintem

nem reformál ez meg semmit, az emberek ugyanennyire tudnak viccesek vagy tufák lenni más közösségi felületeken.”

A Letterboxd itthon

Bár az oldal elsődleges nyelve az angol, a magyar felhasználók száma is egyre növekszik. A hazai filmkritikusok véleményeivel például szintén gyakran lehet találkozni, én is teljesen rácsúsztam a felületre. Szabó Kristóf és a Filmklub podcastból, illetve a Recorderből ismert Varga Ferenc csak néhány ismertebb név a felhasználók közül. Klág Dávid rövidebb-hosszabb kritikáiba is gyakran belefutni, illetve a Telex másik filmkritikus munkatársa, Rácz Viktória is aktív az oldalon.

Jól látható az is, hogy közel olyan népszerű már itthon a Letterboxd, mint a Twitter, a hazai Z generáció új gyűjtőhelye. A különbséget a szövegalapú tartalmak minősége jelenti: a Twitteren már itthon is kezdenek elszabadulni az indulatok, a Letterboxd még mindig egy biztonságos és pezsgő kulturális zóna, ahol nyíltan lehet véleményt cserélni másokkal, de naplózhatunk csak magunknak is.

Megkerestük a Letterboxd sajtóosztályát is, munkatársuk, Tyler Hislop-Overeem szerint 2023 végére

közel 20 ezer magyarországi felhasználója volt az oldalnak, a szám pedig napról napra növekszik.

A Letterboxd-jelenségről Szabó Kristóf írt először Magyarországon még 2022 nyarán, ő leginkább angol nyelven véleményezi a filmeket az oldalon. „A Letterboxd lehet a naplód, aminek hála tudod hogy mit láttál és mit akarsz látni, lehet motivációforrás a filmnézésre, hasonló gondolkodású vagy új nézőpontokat megmutató embereket ismerhetsz meg rajta. Vagy olyan filmeket, amikről el se tudnád hinni, hogy ezek tényleg léteznek, ráadásul még részletes leírást is kaphatsz róluk” – mondja Szabó több mint 3500 Letterboxdon bejegyzett filmmel a háta mögött.

„A platform egyszerű, könnyen kitanulható, rugalmas, jó a keresőmotorja és nagyon addiktív. Bejelölsz kezdésnek 10-15 személyt, látod, hogy ők miket néztek meg, és ez ösztönöz arra, hogy megnézd azt, amit ők megnéztek. Van egyfajta közvetlenség abban, ahogy megnyitod, és rögtön ajánlja, hogy mit néztek meg a barátaid és mit gondoltak róla.”

Nem lesz belőle második IMDb

A Letterboxd szép lassan domináns médiaszereplővé növi ki magát, az éves Year in Review gyűjtésük egy filmes Spotify Wrapped státuszát érte el, saját cikkoldaluk és podcastsorozatuk indult, a relatíve kevés feliratkozójú (75 ezer) YouTube-csatornájuknak pedig filmes legendák és frissen berobbant sztárok nyilatkoznak. A Letterboxd 460 ezer követős TikTokját olyasvalaki kezeli, aki nagyon érti a korszellemet és azt, hogy lehet indirekten motiválni tizen-huszonéveseket, hogy Kobajasi- és Kuroszava-filmeket nézzenek nagyvásznon.

Merthogy a közönségére így is hatni tud a Letterboxd, amelynek aktív felhasználói fele (közel 5 millió ember) fiatalabb 35-nél, ezen a csoporton belül pedig túlnyomórészt 16 és 24 év közti felhasználók vannak a Variety cikke szerint. „Egyértelmű növekedés volt a fiatalok körében” – nyilatkozta a lapnak Grant Moninger, az amerikai Cinematheque művészeti igazgatója. „Ha elmész a Hátsó ablakra vagy egy Kuroszava-film vetítésére, szinte biztos, hogy telt házas lesz. És meg fogsz lepődni, de az átlagéletkor ezeken 27 év körül van.”

És itt jön a képbe a sznobizmus dilemmája, amit rendre megkapnak a magukat az átlag filmélvezők fölé helyező Letterboxd-felhasználók, akik újabban egészséges önkritikával élve már viccelnek is azzal, hogy mennyire elitista közeg a platform. Szerencsére azért ez az irónia egyelőre gátat szab annak, hogy a sznobizmus eluralkodhasson az oldalon.

A Letterboxd szerepe körüli vita jelenleg is téma a közösségi médiában. A TikTokon például virális lett az a videó, amiben a @negantheestallion nevű felhasználó azon lamentál, mégis mit kezdhetnek magukkal azok egy film végeztével, akiknek nincs Letterboxd-profiljuk. Vajon csak ülnek a sötétben ahelyett, hogy rögtön a telefonjukhoz kapnának és sietnének fel az oldalra lepontozni az új Jórgosz Lánthimosz-filmet? „Valószínűleg inkább magukban emésztgetik a filmet ahelyett, hogy a művészetről alkotott véleményük alapján kapjanak megerősítést másoktól” – érkezett a szúrós válasz a kommentszekcióban.

Tanulságos elolvasni a Collider cikkét, amelyben összeszedik, mennyire eltér egy-egy film értékelése Letterboxdon és IMDb-n. A Sötét lovag – Felemelkedés, a Zöld könyv, a Ted és a Bohém rapszódia mind-mind kedveltebbek IMDb-n, a világ egyik legrosszabb filmjének tartott A szoba viszont sokkal jobb eredményt hozott a trashre nyitottabb Letterboxdon, ahol a Mentsd meg a pom-pom lányt! is magasabb helyen végzett.

Az a veszély nem fenyeget, hogy második IMDb lesz a Letterboxdból, mert teljesen más a két oldal identitása Szabó Kristóf szerint. „Az IMDb a régi fórumkorszakos, kicsit kaotikusabb internet része volt, ahol régebben nemcsak kritikákat írhatott, meg filmeket osztályozott az ember, hanem mindent meg lehetett vitatni. Viszont 2017-re minden üzenőfalat kikapcsoltak az elszabadult trollkultúrára hivatkozva, ráadásul az oldal dizájnja is csak egyre rosszabb lett az évek során.

Ma, 2023-ban, kicsit olyan, mintha a nagyszüleink lexikonját odaadnánk egy gimnazistának, hogy tájékozódjon belőle. Tele van információval, de nehézkes, nem felhasználóbarát, kevésbé vizuális, és még csak nem is küldhetsz kommentet se a cikkírónak, se a haverodnak.

Nem rossz az IMDb, de ott nehezebben találok rá a mexikói grindhouse thrillerekre vagy japán némafilmes horrorokra.”

Ezzel Klág Dávid is egyetért: „Teljesen más a Letterboxd funkciója, mint az IMDb-nek, főleg amióta ott bezárták a fórumokat. Az IMDb-t arra használom, hogy információkat gyűjtsek, a Letterboxdnál sokkal jobban lehet ész nélkül böngészni, pár nyomkodással megnézni, hogy melyik ismerősöm látott valami obskúrus filmet, és mit írt róla, ha írt bármit. Meg egyre több olyan profilt találok, ami idősebb, már visszavonult, vagy éppen elhunyt filmkritikusok szövegeit posztolja régebbi filmekről (Jonathan Rosenbaum, Andrew Sarris, a Cahiers Du Cinema archívuma), ami egy szürke zónás, de elég jó forrás, hogy a régi mestereket lehessen olvasni.”

Egyelőre tehát eredeti és részben újító platform is a Letterboxd, a remények szerint annak ellenére is, hogy 2023 őszén 60 százalékos többségi részesedést szerzett a cégben a kanadai Tiny nevű vállalat. Ez a cég 50-60 millióra becsülte a Letterboxd értékét, és biztató jel, hogy sajtóértesülések szerint az új tulajdonosok megtartják Karl von Randow és Matthew Buchanan alapítókat az oldal vezetőiként.

„Ezek csak fokozatos változtatások, amelyek jobbá és könnyebbé teszik az életünket”, mondta erről Buchanan. Így már 16, teljes munkaidős kollégával tudnak dolgozni, központjuk pedig máig Új-Zéland, ahol a történet kezdődött, és egy tucat részmunkaidős filmfanatikust is alkalmazni tudnak (lásd a Telexnek válaszoló új-zélandi kolléga, Hislop-Overeem).

Továbbra is egy relatíve kicsi csapatról beszélünk, de ez óriási előrelépés ahhoz képest, hogy a járvány elején még senki sem dolgozott teljes munkaidőben náluk. Szükség is lehet erre a munícióra, mert a jövő látszólag tényleg a Letterboxdé, ízlésformáló szerepe pedig mára tagadhatatlan.

„Itthon mindig felmerül a kérdés, hogy miért nézzük meg ezt vagy azt a teljesen gyagya filmet, és akkor nagyjából mindig az a válaszom, hogy a Letterboxdon olvastam róla” – összegezte Klág Dávid.