Hogy a társasjátékozás az elmúlt évtizedben mennyire népszerűvé vált Magyarországon, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Társasjátékok Ünnepe nevű rendezvényt kezdetben egy művelődési ház egy szem termében tartották, ma meg már a Lurdy ház fél emeletét belakja. De nem csak a kiállítók száma feltűnő, hanem az is, hogy milyen sokfélék az idelátogatók: vannak családok kisgyerekekkel, tizenévesek a tizenévesekre jellemző lelkesedéssel, és olyan idősebb apukák is, akik már nem mondhatják, hogy csak a gyerek miatt jöttek. A rendezvény lényege, központja a játék, ezt szolgálja a számtalan asztal, ahova le lehet ülni és a sok játékmester, akik bármikor és bárkinek elmagyarázzák a szabályokat és segítenek. Szeretnél játszani? – ez a kérdés hangzik el a legtöbbször. Olyan ez, mintha egy vadászkiállításon nem csak kitömött állatokat lehetne nézegetni, hanem lövöldözhetnénk is, amire éppen szeretnénk.
A kiállítók között ott van a hazai nagy kiadók többsége, mindenki elhozta az idei évben megjelent játékait, ami nem kevés, hiszen egy-egy kiadó ma már akár ötven új játékot is piacra dob egy évben. Természetesen nem csak nézelődni és kipróbálni, hanem kedvezményekkel vásárolni is lehet, akár úgy kiválasztani valakinek a karácsonyra szánt játékot, hogy előtte ki is próbálhattuk.
Két különleges terem is van, az egyik a Fejlesztők terme, ahol nem a kiadók, hanem a játékok fejlesztői üldölgélnek, és mutatják be a prototípusaikat. Itt találkozhatunk az egyik legtermékenyebb hazai tervezővel, a korábban Megasztárban-zsűritagként, még korábban zenészként megismert Pierrot-val. Ebben az évben is több általa tervezett játék jelent meg komoly kiadóknál, sokféle témával és sokféle játékmechanikával. Érdemes azokhoz is leülni, akik csak egy gyakran évek óta csiszolgatott, fejlesztgetett játékot hoztak el. Mi a Kockázat címűt próbáltuk ki, amiben két játékos száll szembe egymással egy arénában, különféle képességekkel rendelkező kockákkal. Még nyernünk is sikerült, ami kifejezetten kedves gesztus volt a tervező részéről.
Már nem a fejlesztési fázisban van, hiszen egy sikeres Kickstarter-kampány után a boltokban is megjelent a szintén hazai fejlesztésű Shards of the Jaguar, amit szintén a szerzője mutatni be az érdeklődőknek. A megszokott erőforrásgyűjtős játékokhoz képest nagyon sok az interakció benne a játékosok között. Együtt próbálnak kincseket szerezni egy templomban, de a csapdákat a játékosok kapcsolják be – mindenki tudja, hogy ő milyen csapdát aktivált, de többiek lépéseiből is következtethetünk arra, hogy hova nem érdemes lépni.
A másik izgalmas terem neve Mini Essen, ahol a világ legnagyobb társasjátékos kiállításáról, az Essenben rendezett Spiel ’21-ről frissen érkezett játékokat lehet kipróbálni. Van itt a klasszikus mendeli örökléselméletre építő borsó keresztezős játék, a korábban már bemutatott Köszöntünk… álmaid városában új változata, amiben űrhajót kell építenünk és az egyes játékok egy teljes történetet adnak ki. Kiegészítés nagy kedvencünkhöz, az Arnak romjaihoz, ahol egyedi vezetőket kapunk az expedíciókhoz és még számtalan vadonatúj játék. Aki elég bátor, az csak elkér egyet, leül egy szabad asztalhoz (ha éppen van) és már játszhat is.
Gond nélkül lehet itt eltölteni egy vagy akár két napot úgy, hogy azt érezzük a végén, még nagyon sok dolog maradt, amit ki kellene próbálni. Az egyik legjobb élmény pedig, amikor ismeretlenekkel ülünk le egy asztalhoz, és ismerősökként állunk fel. Mi összeszedtünk egy listát azokból a dolgokból, amik a legvalamilyenebbnek tűntek számunkra:
- A legdrágább a Nemesis című Nyolcadik utas a halál szimulátor, aminek az árát a kilónyi műanyag figura is felveri, itt kedvezményesen került 40 ezer forintba. Ha valakinek ez kevés lenne, megveheti hozzá a két kiegészítőt is.
- A legjobb vásár (bár ennél szubjektívebb kategória kevés van), a Crew 3000 forintért, itt már lelkesedtünk érte, egy mozijegy áráért sok-sok órán át élvezhetjük.
- A legaktuálisabb játék a Oltakozz okosan!, amit a Kékjáték kiadó adott ki, egy évvel a Maradj otthon! után. Ebben a játékban a megfelelő oltásokat kell begyűjtenünk, elkerülni a fertőzést, vagy ha már megfertőződtünk, útban a kórház felé megfertőzni a többi játékost.
- A legcukibb az Ébredő erdő, ez a játék egyszerűbb, mint az Everdell, de hangulatában hasonló: kisállatokkal kell megmentenünk az erdőt a pusztulástól.
- A legtöbbféle változatban jelenlévő játék az Azul, amiből még egy óriás táblát is láthattunk. Az Azul egyszerre izgalmas fejtörő, szép látvány és különleges taktilis élmény. A legújabb változatott Essenből hozták, ebben a királynő kertjét kell felépíteni. (Ebben a kategóriában jelölt még a Pandemic, de a gigantikus táblával nyert az Azul.)
- Az egyetlen valódi szerepjáték, amit láttunk, a magyar fejlesztésű, az Asterix világából merítő Gallia MMXX, ebben a gall hősök bőrébe bújva apríthatjuk a rómaiakat, a képregénytől megszokott humorral fűszerezve.
- A leginkább Cones of Dunshire játéknak az Essen teremből a Coffee Traders látszott. Egy hatalmas központi pálya, jókora saját táblák mindenkinek és megszámlálhatatlan különféle jelző és figura. Biztosan bonyolult, de attól még lehet jó játék, hiszen a Cones of Dunshire is az. Szoros második volt a szintén esseni Golem, de itt már azt sem értettük, hogy mi a különbség a márvány akciók és a rabbi akciók között.
- A legérthetetlenebb témájú játéknak a Minecraft társas látszott, már a Minecraft LEGO sem volt könnyen emészthető dolog, de hogy miért kellene belőle társas is, az nehezen megfejthető.
A Társasjátékok ünnepét november 13-14-én rendezik Budapesten, a Lurdy házban. Mi a Gémklub meghívására vettünk részt rajta.
