Drága Olvasóink, bejglirajongók, Bejgzilla-nevelők! Szeretnénk megköszönni egész éves figyelmüket, hogy kitartóan olvastak és támogattak minket. Én személy szerint onnan tudom, hogy mindjárt vége az évnek, hogy egyre több kollégám (és ismeretlen mások) teszik fel a kérdést: Na, és idén is lesz bejgzillás cikk? Eredetileg idén szabadságon lettem volna karácsonykor, de rájöttem, nem lenne szép dolog megfosztani a drága olvasókat a bejgliszörnyektől.
Vagyis igen, idén is szeretném egy cikkben bemutatni, milyen furfangos módon tudják olvasóink taszító formájúvá, állagúvá sütni a bejglit.
Természetesen nem kérem senkitől, hogy rossz lisztet válasszon, oda nem illő tölteléket keverjen, rosszul tekerje fel a keletlen/túlkelt tésztát, hogy aztán a felét a konyhakőre verje le a pultról, a másik – cicajárta és kutyanyalta – feléből pedig macskás fadíszt formázzon, majd 240 fokon, hat óra alatt szénné süsse.
Nem kérem, mert hiszem, sőt tudom: drága olvasóink mindezt maguktól is megteszik.
Induljon tehát az idei Bejgatlon, eresszék szabadjára a sok-sok Bejgzillát a sütőből, és küldjenek róluk fotót, a leveleket az ugyelet+bejgli@telex.hu címre várjuk! Ha arra kíváncsi, miként tudná kicsit jóvátenni, hogy az idei félresikerült bejglijével elrontotta családja, szerettei karácsonyát, elárulok egy titkot. Ha a levél mellé ír néhány sort arról, mi lett volna eredetileg a célja, és ehhez képest milyen lépések vezettek el a képen látott katasztrófához, akkor a Bejglinfernóban majd külön bugyor várja a többi levélíróval, ahol indulhat is a receptklub! Sütésre fel!
