Olyan ez, mint egy rossz álom. Látod a veszélyt, és figyelmeztetni akarod a többieket is, de hiába kiáltasz, nem jön ki hang a torkodon.
Meghúznád a vészféket, de nem tudod. Bénultság, tehetetlenség lesz úrrá rajtad.
Tömegesen szaladunk a végzet felé. A józanság elillan. Mindezt egy olyan időszakban, amikor bármelyik pillanatban kitörhet egy atomháború.
Ha hinni lehet a kormányzati propagandának, akkor Orbán Viktor egy olyan politikus főtitkári ambícióit támogatja a NATO-ban, aki a kormányhoz hű sajtó szerint
- hazug,
- korábban legalizálni akarta a pedofíliát,
- a zoofíliát (!!!),
- és ha ez még nem lenne elég, akkor a Soros-birodalom utasításait hajtja végre.
A holland Mark Rutte maga az ördög, de úgy látszik, már ez sem számít. Már semmi sem számít.
Vajon mi ütött Orbán Viktorba, hogy egy ilyen háborús időszakban egy olyan politikust támogat, aki még Bayer Zsolt szerint is
- tökéletes pojáca,
- a liberális képmutatás Paganinije,
vagy nagyon leegyszerűsítve:
Pedig ha valaki, akkor Szijjártó Péter résen volt, amikor márciusban egy sajtótájékoztatón egyértelműen megmondta, mit gondolnak Rutte jelöléséről:
„Mi egészen biztosan nem tudjuk támogatni egy olyan ember megválasztását a NATO-főtitkári pozícióra, aki korábban térdre akarta volna kényszeríteni Magyarországot. Nagyon fura lenne, ha egy ilyen ember jelöltségét a magyar kormány támogatná.”
Ezek szerint nagyon fura, hogy végül a józan ész szabadságra ment. Vajon hol van ilyenkor Bayer Zsolt, hogy kimondja azt, amit ki kellene mondani?
Vajon mi a garancia arra, hogy a NATO főtitkáraként Mark Rutte esetleg megjavul? (Elárulom: semmi.)
Mi garantálja azt, hogy ezúttal nem a Soros-birodalom utasításait hajtja végre? (Persze, hogy semmi.)
Orbán a héten közölte, hogy Magyarország kész támogatni Mark Rutte jelölését a NATO-főtitkári posztjára, miután Orbán szerint a távozó holland miniszterelnök megerősítette, hogy kinevezése esetén támogatni fogja Magyarország kimaradását a NATO ukrajnai műveleteiből.
Csakhogy az Orbán által kiharcolt garancia valójában olyasmit garantál, ami alanyi jogon eleve adott egy NATO-tagállam, így Magyarország számára is. Már Jan Stoltenberg is arról beszélt a magyar miniszterelnök mellett állva, hogy bár elfogadják, hogy Magyarország nem vesz részt a NATO Ukrajnával kapcsolatos tevékenységeiben, ez eleve nem is kötelessége, hiszen nem következik ilyen kötelezettség a NATO alapdokumentumaiból sem. Így amit Orbán megerősített garanciának nevez, az valójában eddig is rendelkezésre álló lehetősége volt a NATO minden tagjának.