Felkapott egy számot a TikTok. Volt már ilyen, az interneten bizony sok minden megtörténik, van úgy, hogy hype lesz valamelyik körül, így járt az Old Time Road, tíz éve a Gangnam style vagy hat éve a távoli múltból újra felbukkant az Africa. Most egy 2004-es orosz slágerrel is megtörtént, hogy felhasználták egy halom pár másodperces videóhoz.
Katya Lel „Moj marmeladnij” című száma (Zseléscukrom – ha valaki szereti a nyersfordításokat) eredetiben, 19 évvel ezelőttről:
Az orosz számok ritkán törnek ki az orosz nyelvű közegből – ezen legfeljebb az segít, ha a kormányszóvivő határkerítéses kampányvideó alá tol pajzán kazah–orosz dalt –, de ez érthető, vannak kivételek, a moldáv Ozone slágere vagy Tarkan török dalai Németországból, de azért nem véletlen, hogy az ABBA slágereit se svédül dúdoljuk és a Fidesznek se lett volna kampánydala az, hogy „Lyssna på ditt hjärta”.
Szóval, jött Katya Lel, csókokról, flörtről, bundákról szóló dala, és beindította a csókos, bundás bolondozást, valahogy így:
Meg így:
Meg így:
Egy nyugodtabb világban mindenki menne tovább, na, ez is megvolt, nem is volt rossz, de feldob majd az algoritmus újakat, ki tudja, lesz még litván sláger is a TikTokon.
Csak a világ most nem nyugodtabb, mindennek jelentősége van, főleg, ha a Kreml szemszögéből kell nézni a világot, amely szemben áll Oroszországgal, a normalitás utolsó bástyájával. Az Ukrajna ellen indított háború Moszkva nagy bánatára sokaknál kiverte a biztosítékot – ha nem is mindenkinél –, de a szankciók, beutazási nehézségek mégiscsak azt sejtetik, hogy a világ nyugati része ódzkodik most az orosz dolgoktól. És akkor jön – 2004-ből – Katya Lel, aki szédültségről dalol, meg buliról, flörtről, hogyaszongya „pápróbuj mmm, mmm, páprobuj dzságádzságá”, és a Kremlben arra jutnak, hogy megtalálták az orosz soft power cár bombáját.
Dmitrij Kiszeljov – maga is az orosz propagandagépezet nagyágyúja – gyorsan megideologizálta, hogy mit jelent Katya Lel felfutása a TikTokon, és utána a Spotifyon.
„Ez a nyugati pop-kultúra eloroszosításának legnagyobb hulláma”. A nemzetközi szankciókkal sújtott műsorvezető a vasárnapi hírmagyarázó műsorban hat percet szentelt az R-pop győzelmének: „20 éven át mosták nyugaton a lányok és asszonyok agyát, győzködve őket arról, hogy nem szerethetnek férfit – hiszen ez frusztráció és függő viszonyt jelent –, nem is feküdhetnek le velük – hiszen a szex egy kisebbfajta erőszak, amelyet bánat követ –, nincs joguk arra, hogy bundát vegyenek fel – erőszak az állatokkal szemben, nem sminkelhetik magukat kirívóan – túlzott szexualitás –, ám most mindez vereséget szenvedett. Fiatal nők és asszonyok szippantottak bele az orosz szabadságba kedvesen elküldték a politkorrekt kiskáték osztogatóit melegebb éghajlatra és úgy döntöttek, hogy szabad utat engednek női természetüknek”.
„A fiatal nők természete legyőzi az LMBTQ-elharcosait. Feltűnők akarnak lenni, felpezsdítők, játékosak – egyszóval olyanok, amilyeneknek a tiltást vágyók szerint nem szabad lenniük.”
A győzelmet az igazolja, Kiszeljov szerint, hogy a Spotify Viral 50-en a harmadik helyig jutott fel a Moj Marmeladnij. Igaz, azóta visszaesett a 17. helyre, ami alapján – Kiszeljov logikáját követve – az orosz hullám mégis fennakadt a bigott nyugat hullámtörőin, de Kiszeljov erről majd talán máskor fog beszélni, ha nem felejti el az egészet olyan gyorsan, ahogyan ezt a jellegéből adódóan TikTok teszi nagyjából bármivel.
