2022. október 12. – 06:29
Új-Zéland a világ legelszigeteltebb állama – a legközelebbi szárazföldi szomszédja nagyjából 1600 kilométerre fekszik tőle –, amely többek között arról is ismerős lehet, hogy az országban rengeteg haszonállatot tartanak. És arról is, hogy Jacinda Ardern személyében egy eléggé progresszív és különleges személyiségnek számító miniszterelnöke van, akinek kormányában nők, őslakosok és az LMBT-közösség tagjai is megtalálhatók, illetve aki akár egy pénztárcáját otthon felejtő kismamát is kisegít, ha kell.
És aki most magára haragította annak a rengeteg haszonállatnak a tenyésztőjét azzal, hogy a kormánya a parlament elé terjesztette azt az adótörvényt, amely bevezetné a világ egyik legextrémebb adóját. A verseny amúgy nem kicsi, ennek a több mint tízéves gyűjtésnek a tanulsága szerint létezett már a világban gyávasági adó, szakálladó, kalapadó, sőt, Nagy-Britanniában egészen 1960-ig a kártyázást is külön megadóztatták egy kártyalapokra kivetett adóval, míg Tennessee állam az illegális kábítószereket adóztatja 2005 óta úgy, a hogy kábítószer-kereskedőknek névtelenül kell fizetniük az állami adóhivatalban, ahol bélyegzőt kapnak a befizetés igazolására (ha a dílereket elkapja a rendőrség, és nincs ilyen bélyegzőjük, akkor az külön büntetési tétel).
Ezek után jöjjön Új-Zéland újítása: a tehénpisiadó (és tehénböfögés-adó és tehénszellentés-adó). Az Ardern-kormány ugyanis megadóztatná mezőgazdaságban tartott állatok okozta üvegházhatású gázok kibocsátását. A javaslat szerint a gazdálkodóknak 2025-től kellene adót fizetniük az üvegházhatást okozó gázok után, de hogy mennyit, azt még nem tudni, az adó mértéke nem szerepel a törvényjavaslatban. Amit viszont tudni lehet: az országban a mezőgazdasági termelés súlyos természeti károkat okoz, igaz, eddig sokkal inkább a vízszennyezés számított központi problémának, mintsem a gázkibocsátás.
Amely persze így is kiakasztotta a helyi farmereket, az iparág legfontosabb lobbiszervezete, a Farmerek Szövetsége pedig azt közölte, egy ilyen törvény „kibelezné a kisvárosi Új-Zélandot”. Szerintük ez a gazdaságaik eladására kényszerítené a tulajdonosokat, és végül növelné is a gázkibocsátást, mert az agrárüzemek a szomszédos országokba települnének – amik, mint a poszt elején írtuk, igazán nincsenek közel –, és onnan kellene az élelmiszert visszaszállítani Új-Zélandra.
