Hogy lehet a holland egyszerre a legfukarabb nép Európában, de a legnagylelkűbb állam?

Ki a legtakarékosabb, avagy negatív megközelítéssel ki a legfukarabb az európai népek közül? Ez természetesen egy elég nehezen mérhető és így nehezen eldönthető kérdés, de az egészen biztos, hogy a hollandok az élmezőnybe tartoznak. Mindezt maguk a hollandok is tudják, de ők ebben elsősorban a racionalitást, az értelmes takarékosságot látják, a külföldiek azonban gyakran meglepődnek a helyi szokásokon.

Fizess magad!

Az angol Going Dutch kifejezés például azt jelenti, ha egy randevúzó pár az étteremben külön-külön kifizeti a számláját. Hollandiában ez valóban teljesen természetes. Ebben lehet valamifajta egyenjogúságot is látni, de persze értelmezhető a szokás a nagyvonalúság vagy a lovagiasság teljes hiányának is.

Egy tanulmány szerint Európában a hollandok költik a jövedelmük legalacsonyabb részét ajándékokra és ünnepekre, ami megint csak akár racionális hozzáállásként is értelmezhető, mindenki költse magára a pénzét, az jóval hatékonyabb végeredményhez vezet, mint a nem jól eltalált könyvek és ruhadarabok ünnepek utáni cserélgetése. Ám mégis meglepő az adat, mert a szomszédos Belgium (Olaszországgal és Németországgal egyetemben) viszont az élen jár ugyanebben a kimutatásban.

Fukar önkép

Mint ezek a blogbejegyzés is mutatják, itt és itt, a Hollandiát leíró sok-sok jelkép és közhely (tulipán, fapapucs, finom sajtok, korlátozások nélkül elérhető könnyű drogok, magas emberek) között a pazarlás teljes hiánya tényleg meghatározza ennek az országnak az önképét és a gazdaságát.

A hollandok maguk is szeretnek vicceket gyártani a fukarságukból.

„Hogy találták fel a rézhuzalt? Két holland veszekedett egy fillérért.”

„Miért élnek a hollandok Németalföldön? Skóciából jöttek, de zavarta őket a skótok eszelős pazarlása.”

Igen, azt a hollandok is tudják, hogy sportot űznek a goedkoop (olcsó) vásárlásból, illetve legendásan rajonganak a pénztárca-kímélő lakókocsis-kempinges nyaralásokért, és ilyenkor általában az ételt maguk viszik. A kempingezőknek külön magazinja van Hollandiában, ahol visszatérő téma, hogy mely országban olcsóbb vagy éppen drágább a krumpli, mint otthon. Hova érdemes vinni, hol érdemes vásárolni.

Mint a fent belinkelt blog is megjegyzi, éppen ezért a hollandoknak olyan hírük is van a kempingekben, hogy ők a „Kijken, niet kopen”! (Elég nézelődni, nem kell vásárolni!) holland fogalommal leírható turizmus hívei.

Buli

Európai szemmel azonban mégis talán az a legfurcsább, ahogy a vendéglátásra, a bulira tekintenek. Egyrészt teljesen bevett, hogy a vendégek egy-egy partira nem virágot, italt, rágcsát visznek, hanem egy-egy 10, esetleg 20 euróst.

Ennek továbbfejlesztett verziója, amikor magában a meghívóban feltünteti a házigazda (akár a céges főnök), hogy a vendégségben hozzájárulásként 10 eurót gyűjtenek. Szintén elég megdöbbentő lenne itthon az a kérdés, amikor egy vacsorameghívás előtt a házigazda megkérdezi, hogy mennyit fog a vendég enni. Nem gond, ha sokat, csak lehessen tervezni. A hollandok ugyanis annyira idegenkednek a pazarlástól, hogy szívesen készítenek sok szendvicset vagy rántott húst, de ne legyen felesleges túlkészültség. Sőt, egy holland házigazda alighanem elégedettebb, ha minden elfogy (igaz, még bőven a buli vége előtt), mint ha maradékok vannak.

Gazdasági következmények

Ehhez a jelenséghez természetesen maga a gazdaság is idomul. Sok multinacionális cég Hollandiában teszteli először a termékeit, mert ha a takarékos hollandok értékelőnyt látnak, és jól fogadják a terméket, akkor vélhetően egész Európában van esélye a sikernek.

Ezzel egybevág, igaz, némileg ellentmond, hogy a holland kereskedelem és vendéglátás tényleg nagyon árérzékeny. Annyiban egybevág, hogy amikor egy holland városban, egy kocsmában az átlagos árszint alatt van a sör, nagyon látványosan odaszoknak az egyetemisták. Vagy sokkal kevésbé jellemző a nagy árrésű fogyasztás (például a kávé egy benzinkútnál), mint Európa más országaiban. Ugyanakkor éppen ezért érthetetlen, hogy Hollandiában a drágább, kisebb, különálló városi boltok kultúrája maradt fenn, nincsenek nagy bevásárlóhelyek, diszkontok.

Hogy alakult ki?

A takarékosságnak vannak eredettörténetei. A Reuters cikke is foglalkozott ilyenekkel, a hollandok például nagyon szívesen mesélnek arról, hogy régen olyan szegények voltak,

• hogy fából készítettek lábbelit (ez a fapapucs),
• hogy a protestáns etika tiltja a pazarlást,
• hogy a világháborúban olyan nagy volt a szegénység, az élelem annyira szűkös volt, hogy egyesek tulipánhagymákat, burgonyahéjat és a természetben megtalálható leveleket ettek,
• és arról is vannak romantikus történetek, hogy Hollandia csak magának köszönheti a felemelkedését, ezért itt mindenki nagyon megbecsüli az anyagi javakat.

Ezt azért annyiban érdemes fenntartásokkal kezelni, hogy valójában Hollandia eléggé agresszív gyarmatosító ország volt. Nemcsak fontos kereskedelmi központként működött és működik ma is (Rotterdam kikötője nagyon meghatározó), de ismert gyarmatai (Indonézia, Suriname, Holland-Antillák) is jövedelmet termeltek, valamint olyan meglepő háborúkba is bocsátkoztak, amelyek afrikai, brazíliai vagy észak-amerikai területekért folytak. ha például azt hallja, hogy holland kakaó, akkor az indonéz kakaóról van szó.

Értelmes puritánság

Mindaz, amit eddig leírtunk, talán kevéssé volt szimpatikus, emelkedett. De jöjjön most el, némi képzavarral, a svédcsavar. Az eddigiek után talán némileg paradox, de minden fenti kulturális sajátosság ellenére Hollandia valójában nagyon nagylelkű ország. Ha jótékonykodásra és adományokra van szükség, az elsők között említhető a jómódú állam. A holland GDP harmadik világbeli fejlesztési segélyekre fordított aránya globálisan is top 4-es – mindez összefügghet a gyarmatosítás miatti rossz lelkiismerettel –, nála csak Luxemburg, Svédország és Norvégia adományoz többet.

A híres holland mondásoknak:

• Leder dubbeltje omdraaien (szó szerint „Fordítsál meg minden fillért!”), vagy a
• Wie wat bewaart, die heeft wat („Aki megtartja, annak lesz is valamije!”)

rögtön szimpatikusabb lesz a megítélése, ha tudjuk, hogy a nélkülözőket illetően viszont nem fukarkodik a nemzet.

A hollandok maguk erről azt gondolják, hogy a nagy takarékoskodásban sok pozitív elem is van, mert szerintük egy holland iskolában nem igazán látszik, hogy kinek az apukája milliárdos, kinek munkás, mindkét gyerek biciklin jár iskolába.

Ahogy egy kint élő magyar szerint a Kelethez képest Nyugaton és Északon mindig is sokkal kevésbé volt a gazdagság és a vendégszeretet jelképe a nagy mennyiségű és jó minőségű étel.

Ha egy holland áthív és megkínál egy pohár borral és egy tányér salátával, már nem azt mondom, hogy csak egy salátát kaptunk, hanem azt, hogy jé, még salátát is kaptunk.