„Kaptam a telefont, hogy köszönjük, a holnapi forgatásra akkor ne gyere” – erős idézetek a Tapasztó Orsi-interjúból
2024. februárban tartották az Odakint szörnyek járnak című tüntetést, amelynek Tapasztó Orsi influenszer, mentálhigiénés szakember, örökbefogadó anya is az egyik szervezője volt. Nagyon szeretné azt mondani, hogy azóta minden megváltozott, és a kormány elkezdett bődületes pénzeket költeni a területre, de azt gondolja, hogy a „látszatintézkedéseken kívül semmi sem történt”.
Tapasztó Orsi a Most jövök interjúsorozatunk vendége volt. Az interjúban elmondta, hogy szerinte amit a tüntetés után kapott Osváth Zsolt vagy Pottyondi Edina, azt „ép elmével, mentálisan nagyon nehezen lehet jól feldolgozni”. Próbáltak egymásnak segíteni, amennyire tudtak, de „a bajban az ember mindig egyedül van, azt ő kell cipelje. Persze, tök jó, ha vannak mellette társak, de amikor zúdul a nyakadba, több hullámban a teljes cancel culture, és ott van millió cikk, és olyan szalagcímek, amitől gyomorideged lesz, azt nehéz elbírni, és azt gondolom, hogy erre nem álltunk készen.”
Őt nem találták meg a lejárató kampányok, szerinte azért, mert nála nem a politika a fő csapásirány, de azért az ő oldalán is megjelennek politikai témák, például akkor, „amikor egy EP-képviselő úgy beszél angolul, mint a kilenc éves fiam”.
„Olyan volt, hogy kijött a kiállás híre, és a következő pillanatban kaptam a telefont, hogy Orsi, köszönjük, a holnapi forgatásra akkor ne gyere”.
– mesélte, ahogyan egy állami cégtől visszavonták egy kulturális felkérését. „Az, hogy itt tartunk, azon csak nevetni lehet, egyébként muszáj is nevetni, mert különben nagyon fáj.”
Egy eset volt még az elmúlt egy évben, amikor közölték vele, hogy a kiállás miatt nem tudják hívni, „és akkor ki lett mondva, hogy fent vagyok a feketelistán”, holott ő nem a kormány ellen agitálni ment a tüntetésre, hanem örökbefogadó szülőként a gyermekvédelmi rendszer hibáira szerette volna felhívni a figyelmet.
Nyilván mindenki fél
Ugyan megkönnyítették az örökbefogadást a kórházban hagyott csecsemők esetében, ez nem oldotta meg a helyzetet, január elején is 260 csecsemő várta hazai kórházakban az örökbefogadást. Tapasztónak azt mondják szakemberek, hogy ezt a számot még érdemes néhánnyal felszorozni. A jogszabályi könnyítés azért sem ért célt szerinte, mert akik megkapták a kórházakban azt a feladatot, hogy indítsák el az örökbefogadási procedúrát, nekik nem szóltak, hogy pontosan mi is ilyenkor a teendő, kiket kell felhívni, mi történik, ha például elakadás van.
Nagyon sok üzenetet kapott anyukáktól, akik kórházban töltötték az éjszakát a gyerekükkel, és közben azt tapasztalták, hogy „a szomszéd szobában egy magára hagyott csecsemő megállíthatatlanul bömböl. Át akartam menni, hogy segítsek neki, a nővérek leállítottak, nem értettem miért, mire közölték velem, hogy gyermekotthonos csecsemő, majd oda fog kerülni, és
nem szabad szeretgetni, mert ha szeretgetjük, akkor hozzászokik.
Hagyjuk sírni, mert egyszer csak abba fogja hagyni a sírást” – elevenített fel egy történetet.
Az üzenetekből kiderült, hogy „több olyan kórház van, ahol az a protokoll, hogy ne szeretgessék a magukra hagyott csecsemőket. Pedig annak érdekében, hogy ne álljon be a hospitalizáció állapota, akár az is jó, ha legalább napi egy órát szeretgetik a gyereket. És az a gyerek sír. Mert addig, ameddig sír, addig reménykedik. Amikor már nem sír, akkor történik meg, hogy teljesen befordul, és nem ad le jelzéseket a külvilágnak.” Tapasztó szerint ez nem a nővérek hibája, hanem a rendszeré, ami nem adta meg nekik a megfelelő felkészítést.
Több gyermekvédelmi szakemberrel is beszélt, egyikük azt mondta neki, hogy „Orsi, azt képzeld el, hogy nem tudunk kiemelni gyerekeket bántalmazó közegből, tehát jelenleg élnek gyerekek olyan családokban, ahol folyamatos bántalmazás éri őket, mert fizikailag nincs hova kiemelni őket. Ezt hívjuk összeomlásnak. Ha ott van bajban a gyerek, és naponta verik, mert ilyesmiről is szó van, nemcsak
egyszerű érzelmi bántalmazásról, vagy éppen ma nincs mit enni, hanem sokkal durvább sztorikról, és ilyen történeteket hallgattam, és erről nem beszélnek, mert nyilván mindenki fél. Én nem hallottam még szakembert ezt kimondani.”
Tapasztó szerint ezért hagyják ott rengetegen a gyermekvédelmet, „mert tudod, hogy XY gyerkőc milyen körülmények között él, és nem tudsz rajta segíteni. Vagy tudod, hogy az a munkád, hogy segíts, és nem tudsz rajta segíteni, mert nem adják meg a lehetőségeit annak, hogy segíteni tudj ezeken a gyerekeken. Elcipelni ennek a mentális terhét borzalmasan nehéz”.
Nem tudunk nemet mondani
Arra a kérdésre, hogy milyen ma a magyarok lelki állapota, azt válaszolta, hogy kezeletlen feszültséget lát az embereken, ezt a kommentfolyamokban remekül lehet látni. Normális egyébként, hogy feszültség van bennünk, hiszen „a mi agyunk, pszichénk, szervezetünk nem erre a világra lett teremtve, nem az a normalitás, amit be kell fogadjunk, ami ömlik ránk mindenhonnan”.
„Nekem ősfájdalmam, hogy ma Magyarországon nincsen mentálhigiéniás stratégia. Évekkel ezelőtt voltak próbálkozások, de ezeket elkaszálták.” Szerinte például már óvodában meg kellene tanítani a gyerekeket meditálni, ami aztán majd egy megváltás lehet nekik felnőttként, hogy ezek a gyakorlatok már beépültek a mindennapjaikba, és megtanulták kezelni a feszültséget.
Szinte alig van olyan kliense, aki ne azzal keresné meg, hogy nehezen megy neki a határhúzás.
„Ha úgy növünk fel, hogy mit szól majd a falu, meg hogy mit szólnak majd a szüleink, akkor az gyönyörűen belénk neveli majd, hogy nem mondunk nemet.”
A segítő folyamatban nem arról van szó, hogy a kísérő megtanítja nemet mondani a klienst, hanem maga a kapcsolat gyógyít. Hogy a kliens idővel elhiszi magáról, hogy az ő szava is ér valamit, mert ott ül vele szemben valaki, akinek fontos, amit mond.
Adód 1%-át idén már a Telexnek is felajánlhatod!
Telex a Szabad Sajtóért Alapítvány – adószám: 19347215142
Tovább a felajánláshoz! link: https://eszja.nav.gov.hu/