Egy huszárvágással megoldható lenne, hogy nálunk is legyenek civil választási megfigyelők
Magyarországon évtizedek óta visszatérő probléma, hogy a választók jelentős része nem bízik a választások tisztaságában. 2002-ben újraszámlálást követeltek, és lezárták az Erzsébet hidat. 2018-ban a választási informatikai rendszer akadozása nyomán összeesküvés-elméletek terjedtek. Az EBESZ jelentései 2014 és 2022 között rendre technikailag tisztának, de nem fairnek értékelték a választásokat. (A jelentések elérhetőek itt, itt és itt.) A Political Capital 2025. decemberi kutatása szerint a válaszadók 63 százaléka valószínűnek tartotta, hogy a Fidesz úgy módosítja a választási szabályokat, hogy azzal növelje a győzelmi esélyeit, és 48 százalék számított arra, hogy a kormánypárt választási csalást fog elkövetni a hatalma megtartása érdekében. 2026 elején pedig a választók 28 százaléka gondolta, hogy csalások lesznek a választáson.
Fontos szembenézni ezzel a bizalomdeficittel, és a választások eddiginél széleskörűbb ellenőrizhetősége érdekében intézményi garanciákra van szükség. Az új választási törvénynek számos fajsúlyos kérdés – így maga a választási rendszer arányosabbá tétele vagy a külhoni magyarok szavazására vonatkozó szabályok – mellett ezeket a garanciákat is szabályoznia kell majd. Az egyik legkézenfekvőbb választás-ellenőrző mechanizmus pedig az akkreditált, független civil választási megfigyelés, amely Európa és a világ számos országában hatékony, megbízható kontrollszereppel bír az állami választási szervek mellett.
Az EU újabb demokráciáiban megengedett a civil választási megfigyelés
A Koppenhágai Dokumentum, mely az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választási és demokratikus normák alapjait rögzítő alapdokumentuma, már 1990-ben kimondta, hogy „a részt vevő államok úgy vélik, hogy mind a külföldi, mind a hazai megfigyelők jelenléte elősegítheti a választási folyamatot azokban az államokban, ahol választásokat tartanak.” A dokumentum elfogadásának Magyarország is részese volt.
Az EBESZ, számos más nemzetközi választási megfigyelő szervezethez hasonlóan, évtizedek óta rendszeresen felhívja a magyar állam figyelmét arra, hogy szükséges a választási megfigyelők jogi helyzetének rendezése. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága a demokratikus választások lebonyolítására vonatkozó egyik referenciadokumentumában (Code of Good Practice in Electoral Matters) a választási megfigyelést fontos eljárási garanciaként határozza meg, egy másikban pedig leszögezi: „a civil szervezetek pártatlan választási megfigyelése és felügyelete az állampolgárok politikailag semleges, független és diszkriminációmentes mozgósításának módja a közügyekben való részvételhez való joguk gyakorlása érdekében”.
Mindezek ellenére Magyarországon a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé a civil választási megfigyelést. A nemzetközi megfigyelők működését a törvény részletesen szabályozza, a magyar szavazókat és szervezeteket e tekintetben – teljesen indokolatlanul – negatívan diszkriminálja és megfosztja őket a saját demokratikus folyamataik közvetlen ellenőrzésének lehetőségétől.
Magyarország az Európai Unión belül le van maradva a választási megfigyelés intézményesítésében. Az Unió kilenc országában részletes szabályozással, teljes hozzáféréssel dolgozhatnak a civil megfigyelők. Érdekes módon a témában térségünk országai, az EU újabb demokráciái járnak élen, valamennyi szomszédunkon túl (Ausztria kivételével) Lengyelországban, Bulgáriában, Észtországban és Litvániában is megengedett a civil megfigyelés.
Az évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkező államok megszilárdult választási rendszerei az általános bizalomra épültek, az újabb ellenőrző funkció beépítése nehezebb. Ezzel együtt az utóbbi években tapasztalt demokratikus leépülési folyamatok következtében ezekben az országokban is egyre nagyobb igény mutatkozik a civil választási megfigyelés intézményesítésére.
A fentiek mellett több országban részletes szabályozás nélkül, de hozzáférhetnek a megfigyelők a választási folyamatokhoz. Számos országban pedig, köztük Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és a skandináv országokban, hagyományosan minden állampolgár bemehet bármely szavazóhelyiségbe és követheti a választási bizottságok tevékenységét, így a szavazatszámlálást is. Bár ezekben az esetekben is szükség lenne részletes szabályozásra, az elv világos: az állampolgároknak joguk van alapvető demokratikus jogaik gyakorlása mellett arra is, hogy magát a folyamatot felügyeljék.
Igény volna rá
Az elmúlt évtizedben a választások tisztaságának védelmében egymást kiegészítő civil kezdeményezések sora bontakozott ki Magyarországon, kezdve a 2018-as országgyűlési választások előtt indult Számoljuk Együtt Mozgalommal, amely független szavazatszámlálók országos toborzásával és képzésével teremtett hagyományt.
A Belgiumban bejegyzett Unhack Democracy az elmúlt években nemzetközi kitekintéssel és kreatív tudatosító projektekkel – köztük a népszerű művészeket mozgósító, 2022-es „Számolj a demokráciáért!” videókampánnyal – formálta a választási integritás ügyének társadalmi megítélését. A helyi közösségekre támaszkodó Civil Kollégium Alapítvány (CKA) a vidéki állampolgári jogtudatosság növelését helyezte a középpontba, a TASZ-szal, a Political Capitallel és az aHanggal közösen létrehozott Tiszta Szavazás Koalíció tagjaként civil őrszemekkel küzdve a kistelepülési szavazatvásárlás és nyomásgyakorlás ellen.
A szavazatszámlálói aktivitásban áttörést hozott a 2020-ban rajtoló 20k – ma Szabad Szavazat Alapítvány –, amely példátlan civil mozgósítással és technológiai háttérrel több mint 22 ezer felkészített számlálót juttatott el az ország mind a tízezer szavazókörébe, majd a későbbi választásokon is sok ezer civil aktivistának segített gyakorolni a civil választási kontrollt.
A legsérülékenyebb térségek szisztematikus visszaéléseire a DE! Akcióközösség irányította rá a figyelmet A szavazat ára című oknyomozó dokumentumfilmjével a 2026-os választások előtt, ahol terepi őrszemhálózattal monitorozta a legveszélyeztetettebb szavazóköröket és dokumentálta a helyszíni anomáliákat. Ezek a szervezetek az elmúlt évtizedben a szavazóköri megfigyelés, a terepi jelenlét és a társadalmi felvilágosítás összekapcsolásával hatékony, többszintű civil védőhálót építettek ki a választási visszaélésekkel szemben.
Szavazatszámláló vagy választási megfigyelő?
A rendszerváltás óta a versengő pártok több-kevesebb sikerrel toboroztak szavazatszámlálókat tagjaik és aktivistáik közül, hogy minél több szavazókörben tudjanak szavazatszámláló bizottsági tagot delegálni. A pártok szempontjából elfogadható, hogy tagjaik vagy aktivistáik révén aktívan részt vegyenek a választások lebonyolításában, a választás integritásának szempontjából viszont a pártatlan, semleges megfigyelők jelenléte sokkal fontosabb.
A szavazatszámláló és a megfigyelő között ugyanis számos fontos különbség van. A választási megfigyelő független és semleges, nem valamelyik versengő pártot, és nem is a versengést lebonyolító államot képviseli. A megfigyelő nem befolyásolhatja a választás folyamatát, csupán az általa tapasztaltakat rögzíti. Fontos, hogy a megfigyelő nem visszaéléseket keres, nem vadászik szabálytalanságra. Egy előre meghatározott és az egész országban átfogóan használt módszertan alapján követi végig a választás napjának történéseit, és feljegyzi, amit lát – legyen az jó vagy rossz.
A választási megfigyelők általánosan elfogadott etikai kódex alapján dolgoznak, amely szigorúan szabályozza tevékenységük határait. Tilos például az érzékeny választási iratok és anyagok (például névjegyzék, szavazólapok) kezelése, a szavazók vagy a választási eredmények befolyásolása, illetve a választás folyamatába való bárminemű beavatkozás. A megfigyelők a választási szervek előzetes akkreditációjával végezhetik tevékenységüket, amit jellemzően erre szakosodott civil szervezetek koordinálnak. E szervezetek végzik a megfigyelők toborzását, kiképzését, koordinációját és a megfigyelések feldolgozását.
A jogalkotó akár egy huszárvágással megoldhatná a civil választási megfigyelők jogállásának kérdését szimplán azáltal, hogy a választási eljárásról szóló törvény (Ve.) vonatkozó szakaszából törli a 'nemzetközi' szót, így a hazai megfigyelőkre a nemzetköziekkel egyező szabályok vonatkoznának. A részletszabályok kidolgozása ebben az esetben a Nemzeti Választási Irodára hárulna. Ennél a civil választási kontroll intézményesülése szempontjából ideálisabb megoldás lenne, ha az új választási törvény tartalmazná a megfelelő keretrendszert és eljárási szabályokat, amelyek korszerű, működőképes és fenntartható feltételeket teremtenek a választási megfigyelésnek.
Fontos szabályozni a megfigyelők jogállását: ki lehet megfigyelő, és milyen jogai, kötelezettségei vannak? A megfigyelők akkreditációjának folyamatát részletezni kell, ide értve, hogy a választási szervek melyik szintje akkreditálja őket, pontosan milyen – lehetőleg egyszerű – eljárással, illetve például, hogy az akkreditációt magánszemélyek vagy szervezetek kapják. Maga az akkreditációs eljárás is részletekbe menően szabályozandó, ezáltal elkerülhetők a visszaélések, és biztosítható az egyenlő feltételekkel való hozzáférés minden szakmai szervezet számára.
A valódi választási megfigyelés hosszú távú; nem csupán a választás napjára koncentrál, hanem a teljes folyamatra. Ezért elengedhetetlen, hogy a megfigyelők hozzáférhessenek például a választási bizottságok üléseihez, a névjegyzék összeállításának folyamatához, információt kaphassanak a megfelelő állami szervektől a kampányfinanszírozással kapcsolatban, illetve a választásokat követő beadványok, jogviták állásáról és kimenetéről, sok egyéb mellett. Mindezek után pedig jogos elvárás velük szemben, hogy valamilyen módon nyilvánosan elérhetővé tegyék megfigyeléseik eredményét.
Akár már 2030-ban is előállhat ismét olyan helyzet, hogy nem sikerül minden oldalnak elegendő szavazatszámlálót toboroznia. Ez kiegyensúlyozatlan szavazatszámláló bizottságokat eredményezhet, ami tovább növeli a bizalmatlanságot. Ilyen esetben a civil megfigyelés mint független felügyeleti mechanizmus jelentősége nagyban megnőhet.
A tapasztalatok szerint Magyarországon nagy nyitottság van a pártsemleges választási aktivizmusra a demokrácia védelmében. A kedvező körülmények és a közelgő átfogó választási reform együttesen kivételes alkalmat teremtenek arra, hogy a jogalkotók magas szakmai színvonalú, hosszú távon is megfelelő szabályozást alakítsanak ki a választási megfigyelésre. Az így létrejövő szabályozás nemzetközi mércévé válhatna, és követendő példaként szolgálhatna az Európai Unióban és azon túl is.
