Nyár van, a Mészáros Lőrincet és Várkonyi Andreát is gyakran szállító 62 méteres Rose d'Or luxusjacht az Adriai-tengeren hajózik, két napja érkezett Dubrovnik kikötőjébe. Nem tudni, ki használja most, néhány hete ugyanis kiderült, heti kb. 200 millió forintért ki is lehet bérelni. Érdekes adat: a Rose d'Or üzemanyagtartályába 51 ezer liter gázolaj fér, azaz a jelenlegi horvát dízelárak mellett olyan 25-30 millió forintnyi euróba kerül egy tele tank. És akkor még a kikötői díjakról, a személyzet fizetéséről és a többi költségről nem is beszéltünk.
De az elmúlt 16 évben a térség leggazdagabb emberei közé kerülő fideszes milliárdosok úgy érzik, inkább a luxusra költenek, mint a korábbi kormánymédia megmentésére. Mészáros Lőrinc inkább a hatvanpusztai zebrákat eteti, nem pedig a Pesti Srácok dolgozóit.
A Fidesz április 12-i választási veresége óta egymást érik a létszámleépítések és költségcsökkentések a Fidesz által felépített és az utóbbi években óriásira hizlalt médiabirodalomban. Mindezt úgy, hogy az érintett cégekben még tavaly is komoly milliárdok forogtak, és nemcsak a bevétel volt nagy, általában a nyereség is. A médiabirodalom minden várakozást felülmúlóan gyors összeomlása azonban tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy valójában ez az egész közpénzből működött. A külföldi tudósítókat, a drága eszközöket, az autókat, a stúdiókat, a székházakat, ezt az egész hacacárét, ezt a torz médiakarnevált jórészt állami hirdetésekből finanszírozták a magyar adófizetők. Pusztán azért, mert Orbán Viktor és kormánya így döntött, hiszen az ő hatalomban maradásukat szolgálta ez az egész gépezet.
A 2026-os országgyűlési választáson azonban Orbánnal és a Fidesszel együtt ez a médiabirodalom is alulmaradt, a korábbi fegyverek, a lejáratások és a hazugságok kevésbé vagy egyáltalán nem működtek a Tisza Párttal szemben. Tulajdonképpen ez okozza a konglomerátum vesztét is: kiderült róla, hogy nem elég hatékony. Azaz annyira biztosan nem hatékony, hogy bármi áron, bármilyen körülmények között választási győzelmet hozzon Orbán Viktornak.
A kegyelmi botrány előtt a magyar nyilvánosság nagy része – és minden bizonnyal maguk a fideszesek is – legyőzhetetlen apparátusnak hitte az orbáni propagandagépezetet. Olyan apparátusnak, ami ugyan rengeteg pénzt éget el, de üzembiztosan befolyásolja a közvéleményt úgy, hogy az a Fidesznek jó legyen. Azokban az években joggal hihették a médiabirodalom vezetői és dolgozói is, hogy ha esetleg valamikor valamilyen csoda folytán a Fidesz elveszíti a kormányzást, ezt a médiabirodalmat akkor is nagyjából egyben tartják majd, hiszen egy ennyire erős politikai fegyvert nem fognak veszni hagyni. Csak arra nem gondoltak, hogy a Fidesz legyőzése éppen a fegyver erejébe vetett hitet ingatja majd meg.
Ezért várják most hiába a Pesti Srácoktól a Mandinerig a fideszközeli milliárdosok pénzét, ezért hányják a fideszes médiatulajdonosok szemére, hogy továbbra is jól élnek, miközben a munkavállalóikat szélnek eresztik.
A fideszes milliárdosok egyrészt rájöttek a választási kampányban, hogy a médiabirodalmuk messze nem annyira hatékony, mint amennyire drága, másrészt kénytelenek szembenézni a médián kívüli gazdasági érdekeltségeik fenntarthatósági problémáival is. Mert az elmúlt 16 évben meggazdagodó milliárdosok jelentős része pont azért az elmúlt 16 évben gazdagodott meg, és nem azelőtt, mert ebben a 16 évben tudtak a kormányon lévő fideszes politikusok állami forrásokat, azaz közpénzt irányítani feléjük. Tehát a fideszes médiába áramló pénz nemcsak közvetlenül, az állami hirdetéseken keresztül volt közpénz, hanem közvetve is, hiszen a Mészáros Lőrinctől érkező pénz jelentős része is közpénzként, közbeszerzéseken került Mészáros Lőrinchez. Most, hogy a Mészáros-csoport várhatóan kevesebb közbeszerzést nyer majd, még jobban meggondolja, költ-e a fideszes médiára. Helyette inkább jól megtankolják a jachtjaikat, és megetetik a zebrákat. Nem érdekli őket, hogy a Rose d'Orba töltött gázolajból hány fizetés jönne ki a Pesti Srácoknál, hiszen a Rose d'Or egyrészt a saját kényelmüket szolgálja, másrészt azt legalább bérbe lehet adni heti 200 millióért. Annyit a Pesti Srácok bajosan hozna.
Közben éppen szerda reggel jelent meg a hír, hogy a Mandinertől is elbocsátanak 60 embert, ennek örvén pedig Kohán Mátyás, a lap munkatársa reggeli cikkében a fideszes (általa jobboldalinak nevezett) sajtó jövőjén mereng. Ír cikluslogikáról, meg arról, hogy a lapok jönnek-mennek, de ezzel magától értetődőnek veszi, hogy az egyes sajtóorgánumok politikai oldalakat szolgálnak, és mindig annak megy jobban, amelyik épp kormányon van. Pedig ez nem eleve elrendelt dolog, sőt hibás logika. Újságot írni ugyanis csak szabadon, saját hangon, az olvasókért és nézőkért lehet, és így is kell.
Mert a kérdés végső soron mindig ez, hogy kiért íródik az újság. Az olvasók csak azt az újságot támogatják szívesen, amiről úgy érzik, értük íródik. Az az újság, amit nem az olvasókért írnak, minimum rossz újság, de valószínűleg nem is újság, és akik írják, nem újságírók. Aki az olvasók helyett a mindenkori hatalomért próbál újságot írni, az propagandistává válik, és ki is szolgáltatja magát.
Az olvasók ugyanis nem szeretnek propagandakiadványt támogatni, hiszen információt nem kapnak tőle, a kiadvány mögött álló politikai erőt pedig támogathatják közvetlenül is, ha tényleg szimpatizálnak vele. Ez történik most is: áprilisban több mint 2,4 millió magyar szavazott a Fidesz listájára. Ha ezek az emberek valóban tömegesen úgy éreznék, hogy médiafogyasztóként fontos nekik a Pesti Srácok, a Mandiner, az Origo vagy akár a Mediaworks vidéki lapjai, valószínűleg életben tudnák tartani, ha nem is az összeset, de jó néhányat közülük. De ilyesmi fel sem merül, hiszen ezeket a lapokat még a fideszesek sem azért olvasták, hogy tájékozódjanak belőlük – már ha olvasták őket egyáltalán.
A propagandát csak a hatalom támogatja, az viszont gyakran (ahogy az elmúlt években is láttuk) még csak nem is a saját pénzéből, hanem a közösből ad, mert azt kezeli sajátjaként. Ráadásul a hatalom nem információt, nem jó, színvonalas és érdekes újságot vár a pénzéért cserébe, hanem kizárólag politikai hasznot. És amint ezt nem kapja meg, azonnal magára hagyja a neki dolgozókat.
