Bárcsak gyónni járnának a celebek a Heti Hetesbe

A Tisza Párt kétharmados győzelme után egyre többen érzik úgy, hogy publikusan kell arra magyarázatot adniuk, hogy közvetve vagy közvetlenül, de hozzájárultak a NER médiagépezetének életben tartásához, és hogy milyen motivációk is vezették őket ebben. Na nem a Megafon-univerzum beszélő fejei vagy a történelmi vereséget szenvedett volt kormánypárt politikusai kezdtek el hirtelen magukba nézni, hanem azok a celebek, akik a médiapiac szisztematikus szétverése alatt is vígan gyártották a kontentet olyan médiafelületeknek, amelyek régóta fideszes megszállás alatt álltak. A magukba nézés viszont a gyakorlatban annyit jelent, hogy Majkától Hajós Andráson és Tillán át Linczényi Márkóig mindenkinek van egy nagyon jó érve arra, hogy miért volt oké így vagy úgy, de kiszolgálni ezt a rendszert, és azzal látványosan nem akar senki rendesen elszámolni, hogy ezzel éppen azokat a médiafelületeket validálták, amelyek szerves részét képezték a NER 16 éves uralmának.

A Fidesz 2010-es évek elején indult médiaháborújának több tucat áldozata van. A Népszabadság bezáratása, a TV2 és a komplett közmédia propagandává alakítása vagy éppen egykori munkahelyem, az Index hazugsággyárként pozicionálása csak néhány a sok szomorú példa közül, amelyek miatt 2010 és 2026 között újságírók és médiamunkások százai találták magukat munka nélkül. Közülük sokan végleg elhagyták a pályát, vagy beálltak a maradék független szerkesztőséghez dolgozni.

Nyilván nem kell sajnálni a független újságírókat, mert sajnálatból mi sem tudjuk fizetni a számláinkat, de azt érdemes leszögezni, hogy

felnőtt egy komplett újságíró-generáció az elmúlt másfél évtizedben, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy agresszív, fenyegető környezetben kell dolgozniuk, úgy, hogy a Fidesz bármikor elveheti, bezárathatja vagy megfélemlítheti a munkahelyüket.

Ne mondja nekem senki, hogy az normális, hogy van olyan kollégám, akinek 2010 és 2020 között legalább négyszer kellett otthagynia a munkahelyét, mert politikai befolyás alá került a kiadvány és ezzel maga a szerkesztőség.

Ahogy – főleg Andy Vajna hatalomátvétele után – átalakult a TV2, ahogy aljas propaganda lett az Origóból, az Indexből, a köztévéből vagy a Borsból, úgy merült fel újra meg újra az a probléma, hogy egyes celebek és közszereplők hogyan húznak abból hasznot, hogy kifelé rendszerkritikát kiáltanak, a háttérben viszont szépen eléldegélnek a milliós fizetésükből, amelyet a NER médiahátországát adó cégektől vagy vezetőktől kapnak. A leglátványosabb példa erre sokáig Majka és Tilla volt, akik a TV2 arcaként rendszeresen jártak be magyarázkodni mindenféle független stúdiókba (hozzánk is), hogy

• ők csak szórakoztatni akarnak;
• amíg nem szólnak bele, mit mondhatnak, addig nem zavarja őket a Tények;
• ők valójában egy fideszes buborékban szólnak be a rendszernek;
• és egyébként sem fideszesek, hányszor kell még ezt elmondani.

A helyzet odáig fajult, hogy a 2020-as indexes felmondásunk után sorra jelentek meg az első fecskék, akik vagy nem akartak hinni száz távozó újságírónak, vagy nem akartak ezzel foglalkozni, mindenesetre megjelentek Vaszily Miklós cégénél mint tartalom-előállítók. Linczényi Márkó például az elsők között érkezett az Indexbe, ahol YouTube-diszkó néven hetente írt magyar videóklipekről, majd odavitte a Síkideg című talkshow-ját Turai Barnával. Linczényi és Turai gyakorlatilag az Index arcai lettek, gyakran jártak be a lap más műsoraiba, és még egy TikTok-tehetségkutatót is csináltak, ahová beszervezték a régi Index kicsinálása miatt többször felszólaló Hajós Andrást is zsűrinek.

Később már kampányarcként reklámozták a magyar borokat az állami Magyar Bormarketing Ügynökség szervezésében, amiben benne volt Balásy Gyula két, a kormányváltás után az államnak felajánlott cége, a Lounge és a New Land Media is. Turai és Linczényi pedig tényleg minden cseppet kifacsartak ebből az állami melóból, ahogy az erről szóló propagandaanyagok is jól mutatják.

Hajóst később a Partizánban Gulyás Márton fel is kérdezte a váratlan indexes szereplésével kapcsolatban, amire feszengve annyit tudott mondani, hogy a műsort kitaláló, 40 felé közelítő Linczényi Márkó korábbi munkásságával már tisztába tette, hogy milyen politikai oldalon áll, „és közben szeretne élni és érvényesülni”. A műsor végül egyáltalán nem lett sikeres, Linczényi viszont szépen építgette magát tovább az Indexnél.

Heti magyarázkodás

A magyar tévézés egyik nagy szenzációja volt, amikor bejelentették, hogy az RTL a választások után visszahozza a Heti Hetest. Azt a műsort, ami gyógyíthatatlan sebeket okozott a Fidesznek, és ami voltaképpen a mainstreambe emelte azt a közéleti és politikai műfajt, amelyből ma több tucat magyar YouTube-csatorna szépen eléldegél, mint például a Heti Hetesnek is új műsorvezetőt adó Jólvanezígy.

Az új Heti Hetesben kifejezetten érdekes, hogy Majka, Hajós és Linczényi is részben azzal töltötte a műsoridőt, hogy magukat és korábbi munkahelyeiket mosdatták. „Ne mossuk össze! A szórakoztatórészleget ne. Majd egyszer a Petivel mesélünk történeteket, láttunk mi a folyosón néhány dolgot, programigazgatót ordítani a tényekesekkel, szóval nem olyan fekete-fehér ez az egész.” Ezt Hajós mondta arra, hogy Nagy Ádám műsorvezető megjegyezte, a zenész-humorista is dolgozott a TV2-nek, de Majka is védelmébe vette a szintén Mészáros Lőrinc tévéjénél dolgozó Ördög Nórát, miközben a többség egyáltalán nem értett vele egyet.

A legutóbbi adásban Hajós és Majka után Linczényi is megjelent mosakodni: „Két iskola van, tehát sokan kritizálják azokat, akik bementek ezekhez a médiumokhoz. Az egyik iskola azt mondja, hogy »ahol mondod«. Én egy másik iskolában hiszek: abban, hogy »mit mondasz«”, majd az egykori újindexes Linczényi Hajós védelmére is kelt: „Tehát az, hogy az András bement a Nagy Duettbe zsűrizni, és ott minden adásban elrejtett egy kritikát, például a Tényekre azt mondta, hogy »nézd, hát nem énekelsz jól, nincs is jó hangod, ezek a tények. De hát tudjuk, hogy a tényekkel nem érdemes foglalkozni, mert nem az a valóság.« Ez szerintem egy sokkal erősebb mondat, mert ez kibeszél a buborékból. Én ebben az iskolában hiszek, hogy ne azt nézzük, hogy hol mondta.”

A gond az, hogy ezek a „buborékból kibeszélések” voltaképpen semmit sem érnek azon túl, hogy az érintett celebek tudnak ezekre mutogatni, amikor megérkezik a fizetésük Mészáros Lőrinctől vagy Vaszily Miklóstól. Ezek az apró fricskák, kis odaszólások vagy – például Linczényi esetében – a proli fideszeseken röhögcsélés nem ér semmit, ezek súlytalanok, cserébe a személyükkel és a követőbázisukkal nemcsak forgalmat és ezzel pénzt generálnak a NER-médiának, hanem még validálják is a létét.

Hiszen az átlagember közel sem olyan tájékozott, mint Hajós vagy Majka, és ha ezek az emberek ki-be járkálnak NER-es szerkesztőségekbe, akkor az átlagolvasónak eszébe sem jut, hogy egy elnyomó hatalomnak generálja a forgalmat csak azzal, hogy elindítja Linczényi műsorát az Indexen, vagy megnézi Hajóst a Nagy Duettben. Azt meg csak halkan jegyezzük meg, hogy több tucat 40 felé közelítő, fiatal és tehetséges újságíró, illetve médiamunkás van, akik pont annyira szerettek volna „élni és érvényesülni” – ahogy Hajós fogalmazott a Partizánban Linczényiről – a szakmájukban, mint az egyébként nem újságíró Linczényi,

csak ők inkább felmondtak, és kockára tették a megélhetésüket és az érvényesülésüket az elveik miatt, mint hogy az egész sajtót és magát az újságírást elpusztítani kívánó hatalom szolgálatába álljanak.

Még akkor is, ha nem politikai újságíróként, hanem kizárólag szórakoztatni vágyó udvari bolondokként tették volna.

Őszintén nem gondolom, hogy Hajósnak, Linczényinek, Tillának vagy Majkának magyarázkodnia kéne. Így viszont, hogy ezt teszik, már kifejezetten kínos, hogy az újkori Heti Hetes első adásai részben arról szólnak, hogy a Fancsikai Eszterhez vagy Nagy Ádámhoz hasonló fiatalabb médiaszereplők őszinte döbbenetére ott ülnek náluk tapasztaltabb közszereplők, és folyamatosan igyekeznek a lehető legnyakatekertebb érveléssel megvédeni magukat és azt, amiről talán ők is tudják, hogy valójában védhetetlen. A kereskedelmi tévés celeb nem tartozik elszámolással senkinek, de ne is próbálja magát egy polcra rakni azokkal, akik az elmúlt másfél évtizedben kockára tették a saját egzisztenciájukat azért, hogy valahogy túlélje a NER-t a független média. Ilyen szempontból esküszöm, még becsülni is tudom azokat, mint az egykori újindexes, most már MTVA-s Bereznay István, aki nemrég a Partizánban vallotta be, hogy igen, neki a jó fizetésért és a potenciális előléptetésért megéri máig a közmédiás hazugsággyár szerkesztőjeként dolgozni. Nem szimpatikus vélemény, de legalább őszinte.

Márpedig ha Majka, Hajós és Linczényi a másik iskolát képviselik a független médiához képest, akkor különösen ciki és szánalmas, ahogy minden héten magukat és egymást mosdatják. Nincs rá szükség, munkájuk most már így is, úgy is lesz, a Heti Hetest pedig sokan nézik, már most népszerűbb, mint egy indexes TikTok-tehetségkutató. Még a lelkiismeretükkel sem kell elszámolniuk senkinek, mert a kertévés celebektől ezt se várja senki.

Vagy lehet példát venni Puzsérról, aki ugyanúgy az elsők között ugrott az új Indexre publicisztikákat írni, de kétség sem fér hozzá, hogy a közéleti munkásságával és legfőképpen a rendszerbontó nagykoncert megszervezésével a kreatív energiáit és személyes érvényesülési vágyait olyan irányokba csatornázta, amikből nem még több pénze lett, hanem Magyarországot próbálta vele a maga módján kicsit jobb hellyé tenni. Linczényi még akkor is műsort csinált az Indexen, amikor a Fidesz-kormány közpénzmilliárdokat égetett el egy nyilvánvalóan nettó hazugságokra épülő Index-cikk kampányára, ahogy Hajóst sem zavarta soha annyira a Tények munkássága, hogy ne üljön be ilyen-olyan TV2-es műsorokba. De mondhatnánk Majkát is, akiről tudjuk, hogy annyira utált egy magas beosztású RTL-es embert, hogy inkább széllel szemben hugyozott a TV2-nél, mintsem elmenjen onnan. Aztán persze elment, ahogy ezt az embert kirúgták.

Mindenkinek érdemes egy picit magába néznie a következő hetekben, és valóban átgondolni, mit is jelent neki a média és a sajtó, mi a szerepük benne az újságíróknak, influenszereknek, celebeknek és mindenki másnak. Nem szégyen kizárólag a szórakoztatásra vágyni, ahogy az sem szégyen, ha egyesek nyíltan más iskolát képviselnek, mint az az újságíró-generáció, akik a komplett pályafutásukat olyan közegben töltötték, amely lépten-nyomon el akarta pusztítani, megpróbálta megalázni őket és bármi áron ellehetetleníteni a munkahelyüket. Ennek a generációnak normálissá vált titkos találkozókra járni, A, B, C terveket kitalálni, ha a hatalom esetleg rendőröket küld rájuk, eltűrni, ha lehallgatják, ha megtámadják, ha a saját szüleikkel próbálják hitelteleníteni őket.

Igen, mi másik iskola vagyunk. De ezzel a magyarázkodással nemcsak előttünk járatják le magukat.