Amit Orbán Balázs mondott, az nem politikai hiba, hanem nemzeti szégyen

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója nagyon súlyos dolgokat mondott a Mandinernek, lényegében arról beszélt, hogy Zelenszkij elnök és Ukrajna hibát követett el azzal, hogy 2022-ben védekeztek az orosz agresszióval szemben, hiszen ez felelőtlenség, emberéletekbe kerül, és Magyarország pont azt tanulta '56-ból, hogy nem szabad ilyet csinálni.

Török Gábor politikai elemző már ki is írta a Facebookra, hogy neki ez „az év legnagyobb politikusi hibájának tűnik” (pedig ugye idén már volt egy kegyelmi botrány is), és teljesen igaza is van, hiszen Orbán Balázs ezzel a kijelentésével lényegében szembe köpi a magyar történelem hőseinek többségét, és különösen azzal a történelemértelmezéssel fordul szembe, amit a Fidesz az utóbbi évtizedekben kifejezetten a magáénak vallott, sőt kisajátított.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban hangoztatott, a felszínen béke-, de valójában oroszpárti szólamaival az Orbán-kormány eleve kényes területre navigálta magát, hiszen úgy kellett eddig a béke fontosságáról beszélniük, hogy közben nem vitathatták el az ukránoktól az önvédelemhez való jogot. Ezt egyrészt a nemzetközi jog is elismeri, másrészt pedig egy önmagát nemzetinek és jobboldalinak nevező párt politikusától meghökkentően hatna, ha bármilyen kontextusban hibaként tüntetné fel a haza védelmét. Márpedig Orbán Balázs most pontosan ezt tette, egyenesen belesétált abba a kommunikációs csapdába, amit két és fél éve ás magának a Fidesz.

Orbán azt mondta: „Pont '56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert '56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”

Az, hogy óvatosan kell bánni a magyar életekkel, nem új dolog, nem is elítélendő erről beszélni. Orbán Balázs viszont előtte kimondta azt, amit bár két és fél éve harsog a propagandamédia, de kormányzati politikus száját eddig még nem hagyta el: hogy az ukránok tulajdonképpen rosszul teszik, hogy védik a hazájukat a katonai agresszióval szemben.

Sőt, Orbán Balázs erre is rátett egy lapáttal, hiszen még Magyarországot is behozza, azt mondta, „valószínűleg mi nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált (…), hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát”. Ez pedig már konkrét gyávaság, hiszen lényegében azt mondja, mi nem védtük volna a hazánkat az orosz agresszióval szemben, mert az felelőtlenség.

Ha Orbán Balázs tényleg ezt tanulta ‘56-ból, az egészen tragikus. Tényleg az lenne ’56 üzenete, hogy mindig meg kell egyezni a megszálló hatalommal?

Ha elfogadjuk Orbán Balázs értelmezését, akkor az egyetlen bennünket érő katonai támadás, amit jól kezeltünk, az az 1944-es német megszállás volt, amikor több településen pálinkával várták az emberek a nácikat.

Ráadásul pont egy fideszes politikus mondta ezt, aki abban a pártban politizál, amelyik 15-20 éve minden állami megemlékezésen kiemeli, hogy a haza védelme és a nemzeti szuverenitás a legfontosabb ügyek. A magyar történelem jelentős része a fideszes – és nem is teljesen légbőlkapott – történelemszemlélet szerint maga az ellenállás. A magyarok ellenállnak egy nagyobb hatalommal szemben, legyen az a Német-Római Császárság, a mongol seregek, a törökök, a Habsburgok vagy a szovjetek.

Orbán Balázs most azt mondja, ezek az ellenállási mozgalmak felelőtlenek voltak. A magyar ellenállók pedig ebben a történelemszemléletben nem hősök, hanem felelőtlen idióták, akik magyar életeket sodortak veszélybe.

Kérdéses, ezután mit fognak mondani a fideszes politikusok az október 23-i megemlékezéseken, hiszen ugye Orbán Balázs szerint akkor '56 nekünk azt tanította, hogy nem szabad ugrálni. De egy március 15-i megemlékezést is nehéz lesz így megugrani, hogyan is ünnepeljük ezután Petőfi Sándort, hát mennyi életet sodort veszélybe a felelőtlen lázításával?

Mi lett azzal, amit Orbán Viktor mondott, hogy „mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt”? Hogy „mi vagyunk, akikbe beletörik a fog és a bicska, és beleszorul a fejsze is”? Hogy „mi vagyunk az a Dávid, akit jobb, ha elkerül a Góliát”?

Sőt, nemcsak Orbán Viktor, de Orbán Balázs is méltatta eddig a magyar szabadságharcosokat, 2018-ban azt mondta: Magyarország a szabadságharcosok népe, és jelenleg is 1956 képviseli a legjobban Magyarországot, 2023. március 15-én pedig arról posztolt, hogy

„A magyarok szabadságvágya olyan erős, hogy a világ többi népe sokszor nem is érti, mi végre ez a dacos ellenkezés, mi ez a keserves síkon állás. Miért nem engedünk a 48-ból? Miért nem állunk be a sorba, és leszünk valamely világerő sokadik provinciája?”

Most pedig ő nem érti, mivégre az ukránok dacos ellenkezése, miért nem engednek az oroszoknak, miért nem állnak be a sorba, és lesznek Oroszország sokadik provinciája.

Nem csupán politikai hiba ez, hanem nemzeti szégyen. A kényelmes gyávaság kormányzati alapállássá emelése.

Ha így állunk, tényleg nincs sok értelme a haderőfejlesztésnek sem a lopáson kívül, hiszen mi úgyse „csinálnánk azt, amit Zelenszkij elnök”. Azaz az Orbán-kormány úgyse fogja „belevinni egy háborús védekezésbe az országát”, ha valaki meg akar támadni bennünket, csak jöjjön, mi nem fogunk védekezni. Viszont hadizsákmányként legalább odaadhatjuk a szép, új harckocsijainkat.