Tehetségeink itthon? – a Nobel-díjas Krausz Ferenc írása a Telexen

Elsőként a Magyar Hang írt arról, hogy a kormány teljesen átalakítja a tudományfinanszírozás rendszerét, a munkával a Kutatási Kiválósági Tanácsot (KKT) bízták meg. A lapnak nyilatkozó kutatók szerint az új rendszer döntéshozatala átláthatatlanabb, potenciálisan önkényesebb, és sok kutató állás nélkül maradhat. A KKT elnöke, Krausz Ferenc megkereste a lapunkat, hogy reagáljon ezekre az állításokra: a Nobel-díjas fizikus publikációját közöljük.

Az elmúlt időszakban több sajtóorgánumban is félrevezető, illetve valótlan állítások jelentek meg a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) és a Kutatói Kiválósági Tanács (KKT) működéséről, valamint személyemmel kapcsolatban, melyekre az alábbiakban reagálok.

A KKT által kialakított kiválósági program az OTKA folytatásaként jött létre a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) és Kulturális és Innovációs Minisztérium közös döntése alapján. Az új program elsődleges célja nemzetközileg versenyképes feltételek biztosítása a legtehetségesebb, legkiválóbb kutatók számára annak érdekében, hogy legjobbjaink itthon is kereshessék boldogulásukat, és ezekért ne kelljen feltétlenül külföldre távozniuk. Ha pedig mégis megteszik, legyen lehetőségük a visszatérésre élvonalbeli kutatásra való igényük feladása nélkül. E lehetőség nélkül ugyanis a legjobbak nem fognak visszatérni. Csak elmenni. Egyre többen.

A természet- és mérnöki tudományok területén az OTKA projektek krónikus
alulfinanszírozottsága egy nagyobb értékű mérőműszer megvételét sem tette lehetővé, és a legtehetségesebb végzős hallgatók magas színvonalú kutatási projektekbe toborzását – multinacionális vállalatok, illetve külföldi kutatói állásajánlatai ellenében – is megnehezítette. Többek között ezért is volt égető szükség az OTKA átalakítására, melynek legmarkánsabb eleme a támogatási összegek drasztikus megemelése.

Az NKKP kialakításánál átvettük a világviszonylatban is egyik legrangosabb kutatási pályázati rendszer – a European Research Council (ERC) – alapvető koncepcióját, mind az értékelési kritériumok, mind pedig az értékelési rendszer szervezeti felépítését illetően. Példaértékű, ahogy az NKKP motiválja a legtehetségesebb kutatóinkat az ERC-s pályázatok benyújtására: az ERC által alapvetően támogatásra alkalmasnak minősített, de a korlátos anyagi keretek miatt nem támogatott projekteknek két évre ERC-színvonalú támogatást biztosít, növelve ezzel annak esélyét, hogy a kutatók 1-2 éven belül sikerrel pályázzanak újra, és kihasználva az ERC „kipróbált” rendszerét a legjobbak kiválasztására, Magyarország számára költségmentesen.

Nem helytálló a – többször ismételt, hangsúlyos – megállapítás, hogy a „támogatható projektek számát drasztikusan lecsökkentették”. Az új program senkit nem ösztönöz nagyobb támogatási összeg igénylésére, mint ami a projekt kivitelezéséhez szükséges. Az értékelő testületek feladatai között szerepel annak megítélése is, hogy az igényelt támogatás ténylegesen szükséges-e a projekt sikeres kivitelezéséhez. Ha ez nem áll fenn, úgy az igényelt támogatás összegét az egyébként pozitív értékelés esetén is csökkentik. Ebből következik, hogy ha a korábbi támogatási felső határ elegendő lenne a nemzetközileg versenyképes kutatási tevékenység elvégzésére, úgy a támogatható projektek száma nemhogy nem csökkenne, hanem drasztikusan, mintegy 40 százalékkal növekedne, a megemelt támogatási keretnek köszönhetően.

Természetesen nem erre számítunk, hiszen egy élvonalbeli kutatás számos területen jóval nagyobb forrásokat igényel, mint amit az OTKA támogatás korábban biztosított, és az ERC-től átvett értékelési kritériumok, valamint az értékelő testületek magas színvonalú munkája biztosítja, hogy elsődlegesen ezek részesüljenek támogatásban. Reményeink szerint ebben a struktúrában olyan magas színvonalú kutatások kaphatnak támogatást, amilyeneket magas költségeik miatt eddig csak a legfejlettebb országokban lehetett megvalósítani. Ennek következtében, és kizárólag ennek következtében, az NKKP-ban feltehetőleg valóban kevesebb projekt kerül majd támogatásra, mint az OTKA támogatási rendszerében. Bár várhatóan egyes szegmensekben csökkenhet a kutatói állások száma, mindez a nemzetközileg jegyzett kutatási projektekben keletkező állások javára történik úgy, hogy az összes kutatói állás száma – a megnövelt támogatásnak köszönhetően – növekedni fog.

Az NKKP üzenete: a „megélhetési” kutatásnak nincsen jövője Magyarországon. Az élvonalbeli kutatásnak annál inkább!

Ez az egyetlen módja annak, hogy a legnagyobb tehetségeink itthon is megtalálják boldogulásukat, hazánk jövője érdekében. Az ilyen magas szintű kutatók köré épülő kiválósági centrumok vonzzák majd magukhoz a jövő nemzedékek legkiválóbbjait. És ezen kiválósági centrumokból kikerülő, illetve azok köré sereglő magas hozzáadott-értékű termékeket előállító vállalkozások jelentik a legfejlettebb országokhoz történő felzárkózás zálogát. Minden nemzetközileg jegyzett kutatócsoport egy kiválósági centrum, és minél több van belőlük, annál több eredeti magyar találmányon, koncepción alapuló terméket fejlesztenek és gyártanak majd hazánkban, megteremtve a Kárpát-medencében a jóléti társadalom robusztus, hosszú távú alapját.

Bár megtisztelő a feltételezés, hogy az „kizárólag az én fejemből pattant ki”, a kijelentés nem helytálló. A rendszer kialakításának előkészületei során ugyan vezető szerepet vállaltam, de ezt követően a struktúra a fenti szervezetek közös döntése nyomán nyerte el végleges formáját. A „Krausz Ferenc így gondolja” sugallata ezen tények fényében félrevezető, melyet ezúton visszautasítok. Ahogy a kialakítással és a működéssel, úgy a döntéshozatallal kapcsolatos „egyszemélyi”, „önkényes” megjegyzések is alaptalanok, több okból:

1. A KKT tagjait a kultúráért és innovációért felelős miniszter jelölte ki olyan szempontok mentén, hogy minden tudományterület megfelelő képviseletet kapjon a döntéshozatali folyamat során. A tanács szavazattöbbséggel hoz döntéseket.
2. 2. A beadott pályázatok értékelését anonim tudományos értékelők bevonásával 14 értékelő testület végzi. Feladatuk a pályázó kutató és kutatási témája kiválóságának meghatározása és ezek alapján a beadott pályázatok sorrendbe rendezése. Második lépésben a KKT feladata, hogy meghatározza, a rendelkezésre álló források alapján, az értékelő testületek által felállított rangsorok elejéről indulva hány projekt valósítható meg – semmiképp sem a testületek által felállított rangsor megkérdőjelezése. Ezért hangsúlyozandó, hogy a legnagyobb prioritással megvalósítandó projekteket gyakorlatilag teljes mértékben az értékelő testületek határozzák meg, a KKT mindössze azt hivatott eldönteni, hogy ezek közül az adott időszakban mennyi finanszírozható (analóg az ERC eljáráshoz).
3. A KKT feladata ezen koncepció mentén meghozni a kiválósági alapú kutatási támogatási programokkal kapcsolatos döntéseket. Időnként előfordulhat, hogy egy-egy tudományterületről magasabb szakmai színvonalú pályázatok érkeznek be az előzetes értékelések során, melynek eredményeképp – gondos mérlegelést követően – az adott területen a beadott pályázatok számához/volumenéhez képest nagyobb számú pályázat kerül támogatásra esetlegesen „gyengébben” teljesítő terület(ek)hez képest. E lehetőség kizárása azt eredményezhetné, hogy időnként egyes területeken nemzetközileg nem
   versenyképes projekteket csak azért finanszíroznának, mert nagy számú „középszerű” pályázat került benyújtásra.

Mint minden hasonló rendszerben, itt is a végső döntés testületi döntés, ahogyan az ERC-ben is, amelynek működési szabályzata az NKKP létrehozásának alapjául szolgált. Minden hasonlóság ellenére, egy markáns különbség szembetűnő: míg az ERC legfelsőbb döntéshozó testületi tagjainak integritását senki nem kérdőjelezi meg, úgy az NKKP esetében ez a tisztelet a magyar tudományos közösség részéről (a sajtójelentések készítői általi gondos, reprezentatív mintavételt feltételezve) nem adatik meg, ami fájó, ennek ódiumát el kell fogadnunk.

Nem állítjuk, hogy az új rendszer minden szempontból tökéletes, ahogyan ugyanez
természetesen igaz megalkotóira is. Ugyanakkor azt bátran és tiszta lelkiismerettel állítom, hogy az új rendszer alapelvei kiválóan szolgálják a fent megfogalmazott célok elérését. És természetesen a mindenkori KKT-nek figyelembe kell vennie, és meggyőződésem, hogy figyelembe is fogja venni a tudóstársadalom észrevételeit a rendszer folyamatos javítása érdekében. Ez mindannyiunk érdeke és felelőssége.

Végezetül szeretnék egyetlen, különösen megalapozatlan, kritikára reagálni: „Pont az olyan kutatások nem kaphatnak majd támogatást, mint amilyenekkel Karikó Katalin indult”. A fentiek értelmében ez a megállapítás azzal egyenértékű, hogy Karikó Katalin kezdeti kutatásai nem az „élvonal” kategóriába tartoztak. Még abban a hipotetikus (bár valószínűtlen) esetben, ha egy akkor már működő NKKP így ítélte volna, sem kellett volna Katalinnak elhagyni az országot. Akkor ugyanis egy kiválósági centrum – amelynek legfőbb feladata a kiváló fiatal kutatók magukhoz vonzása – felismerte volna Katalin kivételes képességeit és örömmel kínált volna neki
nemzetközileg versenyképes kutatás végzésére alkalmas feltételeket és állást. És Katalin Magyarországon érhette volna el korszakalkotó tudományos eredményeit, Magyarország és az emberiség javára. S lenne nemcsak első női Nobel-díjasunk, hanem a második – Szent-Györgyi Albert után –, aki itthoni kutatással érdemelte ki azt. Sőt, ugyanez megtörténhetett volna velem is, s akkor már három is lenne.

Ami késik, nem múlik.