A klímaválság megoldása korunk holdra szállása lehetne

Az éghajlatváltozás az egész bolygót érintő probléma, amelynek megoldásához valamennyi nemzet együttműködése szükséges. Éppen ezért publikálja a mai napon több mint húsz ország harmincnál is több újságja és sajtóorgánuma az alábbi közös állásfoglalást.

Rohamosan fogy az időnk. Ennek ellenére ahelyett, hogy a fosszilis üzemanyagok használatát zöldenergiára cserélné, számos gazdag ország ismét az olajba és a gázba fektet be, nem csökkenti elegendő mértékben a károsanyag-kibocsátást, miközben folyamatosan alkudozik a szegény országoknak küldendő segélyek mértékéről. Mindeközben bolygónk egyre gyorsabban közeledik ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút – ahol az éghajlati káosz visszafordíthatatlanná válik.

Az ENSZ 12 hónappal ezelőtti glasgow-i COP26-os klíma-csúcstalálkozója óta az országok csak az egyötvenedét ígérték meg annak, ami ahhoz szükséges, hogy a hőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-on belül tartsák. Idén egyetlen kontinenst sem kerültek el a szélsőséges időjárás okozta katasztrófák: a pakisztáni áradásoktól kezdve az európai hőhullámokon és az ausztrál erdőtüzeken át az amerikai hurrikánokig mindenhol láttunk tüneteket. Tekintve, hogy ezek az események a körülbelül 1,1 Celsius-foknyival megemelkedett hőmérséklet miatt következtek be, a világ a jövőben ennél még sokkal rosszabbra számíthat.

Miközben számos nemzet igyekszik csökkenteni az Oroszországtól való függőségét, a világ az új fosszilis üzemanyagok „aranylázát” éli. Habár ezeket ideiglenes ellátási megoldásoknak tekintik, fennáll a kockázata, hogy visszafordíthatatlan károkat okoznak a bolygónak. Mindez még hangsúlyosabbá teszi annak fontosságát, hogy véget vessünk az emberiség fosszilis üzemanyagoktól való függőségének. Ha a megújuló energia lenne a legelterjedtebb energiaforrás, akkor nem lenne éghajlati vészhelyzet.

Az aszály, az olvadó jégtakaró és a terméskiesés okozta pusztítás legnagyobb terhét a világ legszegényebbjei fogják viselni. Ahhoz, hogy ezeket a csoportokat megvédjük az élet és a megélhetés elvesztésétől, pénzre lesz szükség. Egy befolyásos jelentés szerint a fejlődő országoknak összesen évi 2 trillió amerikai dollárra lenne szükségük az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez és ahhoz, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozással.

A világ csupán minden nyolcadik lakosa él gazdag országban, de az üvegházhatású gázok feléért ők a felelősek. Ezeknek a nemzeteknek tehát egyértelmű erkölcsi kötelességük, hogy segítsenek.

A fejlődő országoknak – különösen a globális recesszió közeledtével – elegendő készpénzt kellene kapniuk ahhoz, hogy kezelhessék azokat a veszélyes körülményeket, amelyek kialakulásához vajmi kevéssel járultak hozzá.

A gazdag országoknak teljesíteniük kellene a korábban vállalt ígéreteiket – például a 2020-tól előirányzott évi 100 milliárd dollárt –, hogy ezzel is jelezzék, komolyan gondolják. A legkevesebb, hogy a legnagyobb olaj- és gázipari vállalatok összesített nyereségére – amelyet az év első három hónapjában közel 100 milliárd dollárra becsülnek – különadót vessenek ki.

Az ENSZ helyesen tette, amikor azt szorgalmazta, hogy a pénzt a legkiszolgáltatottabbak támogatására fordítsák. Egy ilyen adó azonban csak a kezdet lenne. A szegény nemzetek olyan adósságokat is cipelnek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák után helyreálljanak, vagy megvédjék magukat a jövőbeni katasztrófáktól. Nagylelkű lenne, ha a hitelezők elengednék azok kölcsöneit, akik az éghajlati vészhelyzet frontvonalában vannak.

Ezekkel az intézkedésekkel nem szükséges összehangolt nemzetközi fellépésre várni. Az országok regionális vagy nemzeti szinten is megvalósíthatják őket. A cselekvési felelősség alapját a nemzet összesített kibocsátásának kell adnia. Bár a magánfinanszírozás is segíthet, a pénz előteremtése a hagyományosan nagy kibocsátók felelőssége.

Ennek a válságnak a megoldása korunk holdra szállása. A Holdra azért sikerült egy évtized alatt eljutni, mert óriási összegeket fordítottak rá. Most is hasonló elkötelezettségre van szükség. A gazdasági válság azonban csökkentette a gazdag országok költekezési kedvét,

és fennáll a veszély, hogy a nagyvállalatok utóvédharca miatt bolygónk a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csapdájába kerül.

A világjárvány idején a központi bankok világszerte saját kormányaik kötvényeinek felvásárlásával segítették az államok kiadásait. Az ökológiai vészhelyzet kezeléséhez szükséges dollártrilliók előteremtéséhez ismét ilyen radikális gondolkodásra van szükség.

Nincs idő az apátiára vagy önelégültségre: rendkívül sürgető a helyzet. Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének a hatalmi érvek helyett az érvek erejéről kell szólnia. Az egyiptomi konszenzus fenntartásának kulcsa, hogy ne hagyjuk, hogy a kereskedelemmel és az ukrajnai háborúval kapcsolatos viták akadályt jelentsenek a globális klímadiplomácia számára. Lehet, hogy az ENSZ folyamata nem tökéletes. Viszont kitűzött egy célt a bolygó megmentésére, amelyet az emberiséget fenyegető egzisztenciális veszély elhárítása érdekében a COP27-en szem előtt kell tartani.

Ahogy ennek a vendégcikknek az elejéről is kiderült, szinte már nincs a Földnek olyan pontja, ahol ne érezné mindenki a saját bőrén a klímaváltozás hatásait. A Guardian kezdeményezéséhez több tucat ország csatlakozott, legyen bár a sarkkörön túl vagy a trópusokon, Kanadától Nigériáig fogtak össze a különböző világnézetű sajtótermékek, hogy felerősítsék az üzenetet: csak szolidáris cselekvéssel kerülhetjük el az ökológiai vészhelyzetet. Ezzel a Telex is tud azonosulni. Eddig is foglalkoztunk környezetügyekkel, de a jövőben még nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy bemutassuk az éghajlatváltozás hatásait, és azt, hogy hogyan alkalmazkodhatunk hozzá. Az ilyen tartalmainkat ezentúl a KLÍMAZÓNA címke alatt találja meg legkönnyebben, legyen szó energetikáról, természetvédelemről, életmódról vagy környezetpolitikáról.

A cikket egyidejűleg megjelentető sajtóorgánumok listája:

• Camunda News, Angola
• National Observer, Kanada
• El Espectador, Kolumbia
• Politiken, Dánia
• Libération, Franciaország
• Mediapart, Franciaország
• Efimerída ton Szindaktón, Görögország
• Kathimeriní, Görögország
• Protagon, Görögország
• Telex, Magyarország
• The Hindu, India
• Tempo, Indonézia
• Irish Examiner, Írország
• Irish Independent, Írország
• Haaretz, Izrael
• La Repubblica, Olaszország
• The Gleaner, Jamaica
• Macaranga, Malajzia
• Reforma, Mexikó
• Centre for Journalism Innovation & Development, Nigéria
• Rappler, Fülöp-szigetek
• Gazeta Wyborcza, Lengyelország
• Público, Portugália
• Mail & Guardian, Dél-afrikai Köztársaság
• elDiario.es, Spanyolország
• T&T Guardian, Trinidad és Tobago
• Daily Mirror, Egyesült Királyság
• The Guardian, Egyesült Királyság
• Covering Climate Now, Amerikai Egyesült Államok
• Miami Herald, Amerikai Egyesült Államok
• The Nation, Amerikai Egyesült Államok
• Rolling Stone, Amerikai Egyesült Államok
• The Environmental Reporting Collective – nemzetközi szervezet
• Pacific Environment Weekly, csendes-óceáni térség