Hiánypótlás: Orbán Viktor elmaradt rádióinterjúi (részlet)

2022. szeptember 24. – 12:06

Másolás

Vágólapra másolva

Magyarország miniszterelnöke, aki egy-egy megszakítással éveken át kirobbanthatatlan vendége volt a közrádió pénteki reggeli műsorának, közel két hónapja adott utoljára interjúszerűen készült nyilatkozatot a Jó reggelt, Magyarország! című műsorban. Az így keletkezett űrt próbáljuk most betölteni.

Csak kapkodtuk a fejünket, annyi dolog történt az európai és a világpolitikában, háború és béke, bűn és bűnhődés, büszkeség és böszmeség. Az energiapolitikai, az európai uniós politika, a nemzetpolitika, a sportpolitika és Gyurcsány mind napjaink legforróbb területévé léptek elő az uniós és a tagállami döntéshozatalban is. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ne köntörfalazzunk: sokan azt mondják, hogy nehéz időket élünk. Ön szerint is? És ha igen, de pláne, ha nem, ne dugjuk homokba a fejünket: beszéljünk a sikerekről!

A magyar ember már csak olyan, hogy tudja, hogy ha baj van, akkor leginkább csak magára számíthat. De most számíthat ránk, a magyar emberek kormányára. Kimondhatjuk tehát, hogy baj, az nincs. Persze azt is tudjuk, hogy a megújulás küzdelem, és most olyan időket élünk, amikor sokan azt érezhetik, hogy régen minden jobb volt, kivéve Gyurcsányt. A mi feladatunk, hogy megújulva maradjunk változatlanok, ami egy járatlan út, nehéz út. De a magyar ember észjárása, agytekervényének a fölvilágosítása olyan, hogy tudja, az arany sárban is arany. Meg hát ugye, ahogy ezt horvát barátaimnak is mondogatom, aki fél a víztől, az ne egyen halat, nekik meg ugye nincs más választásuk, szemben velünk. Ne feledjük, van város, ahol az óvodások kifliadagját egyik napról a másikra a duplájára emelték. Mi ez, ha nem siker?

Tehát a brüsszeli elhibázott szankciók ellenére Miniszterelnök Úr szerint Magyarország a legjobb úton halad.

Verekedő pásztorok közt jó dolga van a farkasnak, hogy egy régi dakota közmondást idézzek. Kimondhatjuk, hogy a brüsszeli szankciók csak a magyar embereknek ártanak szerte e világban csakis és kizárólagosan. Tehát a kérdésére válaszolva azt olvasom ki minden brüsszeli döntésből, hogy az nem működik. Ezért, mivel mi, magyar emberek vagyunk az egyetlen megszenvedői az európai szankcióknak, nem tehetünk mást, hogy ezt mindennap elmondjuk nekünk, magyar embereknek. És ha már mindenkinek és elégszer elmondjuk, hogy a brüsszeli szankciók károsak, azután természetesen megkérdezzük a magyar embereket arról, hogy szerintük a brüsszeli szankciók károsak-e, hiszen nekünk a magyar emberek véleménye és boldogulása, a mi magyarságunk véleménye és a mi boldogulásunk az első. De nagyon fontos azt is megjegyeznem, hogy nem csak a brüsszeli szankciók nehezítik az életünk. Ahogy szellemesen megjegyeztem a minapi kormányülésen, jobb ma egy brüsszeli szankció, mint tegnap egy Gyurcsány.

Ezek szerint kimondhatjuk: Brüsszel elhibázott eszközökkel próbálja végét vetni az ukrajnai eseményeknek. Úgy tűnik azonban, hogy ezek az elhibázott szankciók nem hozzák el a várt békét. Egyetért ezzel, Tisztelt Miniszterelnök úr?

Magam se mondhattam volna szebben, mint ahogy ezt Önnek leírták. Sokáig azt gondoltuk, hogy az amerikai tanácsadókkal meg kiképzőtisztekkel megerősített ukrán hadsereg agresszív harcmodora képes térdre kényszeríteni a békésen támadó Oroszországot. De most már mindenki beláthatja, hogy nem ez a helyzet, talán még Gyurcsány Ferenc is. Az ukránok rengeteg embert és területet veszítenek, és bár látszólagos hadisikereket értek el, az ezekről szóló híreknek én nem ülnék fel addig, amíg tehetséges párt- és harcostársamnak, Péternek ezt személyesen meg nem erősíti Lavrov külügyminiszter úr.

Az is jól látható, még az űrből is, hogy miközben az ukránok agresszív háborús stratégiára váltottak, a bölcs moszkvai vezetés békés eszközökkel, népszavazással kívánja eldönteni, hogy Ukrajna egyes területei melyik országhoz tartozzanak. Nagyon megnyugtató látni, hogy ehhez megfelelő mennyiségű béketeremtő és fenntartó katonát is kivezényelnek, a legfontosabb egy ilyen feszült és kiszámíthatatlan helyzetben a szavazás nyugalmának és békéjének garantálása. A magyar emberek érdekében remélem, hogy az agresszív nyugati és kijevi katonapolitikai törekvéseknek sikerül gátat szabni, és végre megkezdődhetnek a békefolyamatok. Hiszen mi is mindig azt mondjuk, hogy a béke az egyetlen megoldás.

Mi, magyarok, a magyar nép és a magyar nép kormánya, mi tudunk ezért tenni valamit? Hiszen annyi sikeres harcot megvívtak a kedvezményes adózási formák átalakításának át a rezsiárakig, hogy a béke kiharcolásában talán kellő tapasztalattal vannak felfegyverkezve. Ön is így gondolja, Tekintetes Miniszterelnök Úr?

Mindig azt mondom, hogy nekünk, magyaroknak nincs ellenünkre az önbizalom, mert anélkül nehéz is életben maradni meg túlélni. De nekünk ez sikerült, még Gyurcsány Ferenc kormányzását is túléltük. De most azt kell mondanom, hátrább az agarakkal: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. A béke kétélű fegyver, mert csak azt sebzi meg, aki olyan, mint Fülig Jimmy, hogy sohasem mond igazat, de nem is hazudik.

Az nem Gorcsev Iván volt?

Öööö… Ezt a kérdést nem látom a listán. Sebaj, megbocsátok. Lehet, hogy Gorcsev Iván volt. Az biztos, hogy nem Gyurcsány Ferenc, mert ő viszont mindig hazudik. De hogy az eredeti kérdésére is válaszoljak: mi, magyarok, azzal is tisztában vagyunk, hogy a béke akkor érhető el, ha a harcok véget érnek. De az ellőtt nyilat nehéz visszahozni, ráadásul sok beszédnek sok az alja és sok bába közt elvész a gyerek. Nem szavakra van tehát szükség, hanem tettekre. De miután nekünk nincs közös hadseregünk Európában, és nem vagyunk elég erősek, ezért éppúgy, mint a II. világháború után, megint egy orosz–amerikai megállapodástól kell várnunk egy európai biztonsági stabilitást. Magyarán, amíg Amerika nem tesz lépéseket a béke érdekében, addig nem lesz béke. Kérdezem, kinek az érdeke ez?

Elnézést, ezt nekem kellett volna kérdeznem. De ha már az érdekekről beszélt a Méltóságos Miniszterelnök Úr, hadd kérdezzem meg: az miért érdeke Brüsszelnek, hogy folyamatosan térdre kényszerüljön előttünk?

Nem tudom, de jól csinálják. A Berlin által irányított Brüsszel teljes megsemmisülését jól mutatja a futballista fiaink lipcsei győzelme. Így kell ezt csinálni, és így is csináljuk! Azt tökéletesen látni lehet, hogy Brüsszel minden politikája teljességgel elhibázott, ha mi nem állunk a sarkunkra, és követeljük tőlük a pénzüket, akkor az egész szétesett volna már, mint az általuk finanszírozott magyar ellenzék, élén a háttérben machináló Gyurcsánnyal. De szerencsére itt vagyunk mi, a józan ész, és amikor szétnézek a magyar emberek között, mindig azt gondolom: ej, tyukomadta teringette, csalánba nem üt a mennykő, a későn jövőnek csont az ebédje. Brüsszellel folyamatosan sikeres tárgyalásokat folytatunk, és gesztuspolitikánk jeléül ezek sikerét törvényekben is rögzítjük.

Gyakran támadják hazánkat mégis azzal, hogy Moszkva talpnyalói vagyunk. Mi lehet ennek az oka?

Az ilyen aljas és alaptalan vádakat minden formában el kell utasítanunk. Sajnos látjuk, hogy Magyarország, ahogy a szuverenitására törekvő valamennyi fejlődő állam, folyamatos támadás alatt áll, ezeket a támadásokat a globalizmus lövészárkaiban elhelyezett bástyákról indítják ellenünk. Megjegyzem, míg az Amerikai Egyesült Államok elnökét Donald Trumpnak hívták, nem voltak ilyen erejű támadások, de hát nem volt háború se, háborús infláció se, és Gyurcsány Ferenc is kevesebbet ártott az országnak. De hát nem lehet mindig olyan korszakos zsenije a világpolitikának, mint Trump Elnök Úr volt, és, reméljük, lesz még. Addig harcolunk, de ezt megszoktuk már, harcolunk, mert harcolnunk kell, hogy békében élhessünk.

Nehéz elmenni amellett, hogy gyakran felemlegeti Gyurcsány Ferencet. Miért? Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a bukott ellenzék letűnt alakjáról van szó. Vagy Ön másként gondolja, Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr?

Én igyekszem annak az embernek a nevét a számra se venni. De van, amikor muszáj beszélni róla, és olyankor mindig az jut eszembe, amit az öregektől hallottam kiskoromban: „Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó”.

Azzal kezdtük, Kegyelmes Miniszterelnök Úr, hogy beszéljünk a sikerekről. Hosszan sorolhatnám, hogy télen is lesz fűtés az iskolákban, hogy a pedagógusok még kapnak fizetést, hogy legyőztük a koronavírus-járványt, hogy hazánk még nem áll az ukrán seregek vagy piréz ügynökeik inváziója alatt. De mit emelne ki Ön az elmúlt időszak legnagyobb sikereként?

Bármit és mindent. Azt tapasztalom, hogy a magyar ember olyan, hogy pontosan tudja, mi folyik Gyöngyösön és Brüsszelben. Tudja, hogy amelyik tyúk sokat kotkodácsol, az keveset tojik, és azt is, hogy tréfából is lehet igazat mondani. Ki elbízza magát, könnyen megszégyenül, de nem szabad felülnünk annak a békepártiságot semmibe vevő gondolatnak, hogy többet ésszel, mint erővel. Magyarország napról napra, ha nem percről percre jobban teljesít, de csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik, bár jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni. Magyarország legnagyobb sikere a futballistáink fantasztikus európai menetelésén túl, hogy bár nálunk drágult legnagyobb mértékben Európában az élelmiszer, az emberek még mindig esznek, tehát jól látszik, hogy van miből! Magyarországon egy okos rendszert építettünk ki, amely több mint tíz évig jól működött, aminek az volt a lényege, hogy aki sokat markol, még többet fog. Ennek most vége lesz, de minden magyar maradhat magyar, ezt a jogát senki, se Brüsszel, se Gyurcsány nem veheti el. Ez nemzeti érdek, nemcsak személyes érdek, de azért személyes érdek is.

Az európai válságról, Magyarország sikereiről és az orosz béketörekvésekről beszélgettünk az elmúlt félórában Orbán Viktor Fenséges Miniszterelnök Úrral.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!