Egyszer volt Budán lakásvásár

2021. május 15. – 11:39

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Képzeljük el, hogy egy napfényes szombat délután az ügyeletes udvari szöveg-felolvasó kék háttér előtt bemondja, hogy az emberek a piaci ár 10-30%-áért kedvezményesen megvásárolhatják a parkokban a pokrócuk alatti területet és az új látogatók ezentúl tőlük vehetnék azt bérbe. Vagy az utasok ugyanilyen feltételekkel megkapnák a busz tulajdonjogát, amivel éppen utaznak és ezentúl ők szabnák meg az új felszállók menetdíját. Az éppen kórházban fekvők örökre rendelkezhetnek a kórházi ágyukkal – személyzettel és gépekkel együtt; a szülők pedig megvehetnék az ovit és az iskolát.

Abszurd? Az önkormányzati bérlakások aktuális bérlők általi szuperkedvezményes privatizációját lehetővé tevő, tegnapelőtt váratlanul a parlament elé terjesztett törvényjavaslat nem sokkal kevésbé az.

Az önkormányzati bérlakások ugyanis közbérlakások (a második világháború előtt közületinek nevezték őket), amelyek nevükből adódóan a köz érdekét, azaz nem egy, hanem több háztartást hivatottak szolgálni hasonlóan a közparkokhoz, közintézményekhez és közszolgáltatásokhoz. Létrehozásuk abból a felismerésből származott a 20. század elején (az akkori Magyarországon elsőként konkrétan 1900-ban Pozsonyban), hogy a kapitalizmus körülményei között a nagyvárosokban a lakáskínálat mindig korlátozott, ebből fakadóan a lakosság jelentős része a piacon nem jut megfelelő lakáshoz.

Az önkormányzati és bármilyen, nem profitalapon, hanem a piacinál alacsonyabb áron kiadott lakások lakhatást nyújtanak olyan társadalmi csoportoknak, akiket a támogatást nyújtó állam vagy önkormányzat támogatásra érdemesnek tart, de akár a lakosság széles körének is, ahogyan az a második világháború után nemcsak a szocialista országokban, hanem számos nyugat-európai országban is megvalósult.

A közhiedelemmel ellentétben azonban a nonprofit bérlakásoknak nemcsak a bennük lakók számára, hanem össztársadalmi szinten is vannak jótékony hatásai,

ugyanis csökkentik a piaci lakásszektorra nehezedő nyomást, segítik a hiányszakmákban dolgozók városba költözését, megakadályozzák a nyomortanyák létrejöttét, nagyobb számban pedig a profitelven bérbe adott vagy értékesített lakások versenytársaivá válva csökkentik a piaci lakásárakat. A nyolcvanas-kilencvenes évek globális lakásprivatizációs hullámai és a 2008-as gazdasági válság sokkja után ezt ma már számos kormány és önkormányzat ismeri fel a világban Szlovákiától Dánián át az Egyesült Államokig, és próbálja bővíteni közbérlakás-szektorát.

A magyar önkormányzatok lakásügyekben megjelenő nagyobb aktivitása is ebbe a trendbe illeszkedik. Ugyanakkor a Várnegyed esete mutatja, hogy a nem kellően átgondolt és előkészített stratégia megakaszthatja a reformot ezen az évtizedek óta elhanyagolt, mára az ügyeskedések és visszaélések szabad prédájává vált területen, különösen a jelenlegi politikai helyzetben. Az 1990-nél régebb óta, a rendszerváltás utáni privatizációs hullámban hátrányt szenvedett lakásbérlők és a lakáscserével vagy készpénzért később, a lakbéremelés kockázatát vállalva lakáshoz jutó bérlők egy kalap alá vétele az új lakbérszabályozásban kétségkívül hiba volt, de ennek most már aligha van jelentősége.

Valószínűleg maguk a lakbéremelés ellen tiltakozó lakók sem gondolták, hogy helyi szervezkedésük a komplett közbérlakás-szektor elkótyavetyélésének indokává válik majd.

Ha a törvényt ebben a formában elfogadják, a tulajdonhoz jutó bérlők öröme után idővel a lakásprivatizáció káros hatásai is meg fognak jelenni. Azok, akik a jelenleg privatizálandó lakásokba a jelenlegi bérlő után költöztek volna, néhány éven belül a piacon fognak megjelenni és a többi lakhatást keresővel, illetve a szálláshely-üzemeltetőkkel, a lakást befektetési célból vásárlókkal kell felvenniük a felfelé tartó árversenyt. Minden bizonnyal tovább emelkednek a piaci lakbérek, a lakásárak, szaporodik majd a rossz minőségű lakásokra felvett csillagászati hiteleket életük végéig nyögők, a számukra egyedül megfizethető olcsó vidéki házukból órákat ingázók, a kényszerből a szülői házban rekedő harmincasok, valamint az uzsoraalbérletekben és zártkertekben élők száma, mely folyamat már jelenleg is a szemünk előtt zajlik. A lakásmaffia áldozatául eső bérlők lakásért kapott aprópénze is előbb-utóbb elfogy és megjelennek az utcán és a hajléktalanellátásban.

Ráadásul a lakások vásárlásának és építésének nagy tőkeigénye miatt a folyamat későbbi korrekciója is nehézségekbe ütközik. Még a jelenlegi, európai viszonylatban rettentő kicsi, a lakások két és fél százalékát kitevő, kb. százezres lakásállomány újraépítése is csak hosszú idő alatt tudna végbe menni, megtérülése pedig évtizedekbe telne. Építésre a telekhiány miatt inkább csak külső kerületekben lehet majd gondolni, miközben az alsóbb társadalmi osztályoktól való eleve meglévő, a hivatásos verklitekerők, szöveg-felolvasók és mérges férfiak hada által szított félelem miatt eleve kétséges bármilyen közbérlakás létesítésének sikere a közeljövőben bárhol.

A törvénymódosítás azért is mérföldkő, mert a közbérlakások fontos szerepét még az azok nagymértékű építésétől egyébként mindig kicsit ódzkodó magyar konzervatívok is elismerték korábban.

A Horthy-kor kormányai a közbérlakások építését szerény eszközökkel ugyan, de támogatták és semmiképpen sem az állomány csökkentését segítették elő. Az első Orbán-kormány pedig a lakásprivatizáció káros hatásait felismerve a rendszerváltás utáni egyedüli kormányként bérlakásépítési programot indított. Hogy egy több mint egy évszázados, egy-két kivételtől eltekintve minden EU-tagállamban jelen lévő, mai formájában gyakorlatilag visszaépíthetetlen intézmény feláldozása egy ember vélt politikai túlélésének érdekében miben konzervatív és hogyan szolgálja a közjót, egyelőre homályos. Remélhetőleg azonban ezt a kérdést a konzervatívok is felteszik maguknak.

A szerző urbanista, lakhatási kérdésekkel foglalkozó tudományos kutató.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!