Legyen a május 1. a visszaadás napja: áldozzanak az üzleti szereplők civil kezdeményezésekre

2021. május 01. – 06:54

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Felelősen gondolkodó vezető biztosan rendelkezik az adója 1+1%-áról, viszont azon felül is hozzá tud adni társadalmi kezdeményezésekhez. Ezt az 1%-ot nem az adóbevallásban kell keresni, hanem mindenkinek a naptárában, a jóérzései és a saját erőforrásai között. Ezekből kerül ki a Harmadik 1%. A Bridge Budapest Egyesületben szeretnénk, hogy május 1. legyen a május 1% napja, a Visszaadás Ünnepe, és ne legyen üzleti szereplő Magyarországon, aki nem rendelkezik és nem buzdítja erre például a munkavállalóit. Az 1% váljon a visszaadás szimbólumává, és minden üzleti vezető tervezzen ezzel a Harmadik 1%-kal tudatosan az életében.

A Black Friday utáni első kedd Amerikában a Giving Tuesday. Magyarországon évek óta próbálkoznak a meghonosításával. Míg a fogyasztásra ösztönző péntek ma már évszaktól függetlenül is előfordul, simán átment a köztudatba és a kereskedelembe, addig az adományozásra ösztönző nap érthetetlenül lemaradt. Amerikában azon a bizonyos Adakozó Kedden a társadalmi kezdeményezések, civil szervezetek a működésükhöz szükséges bevételeik akár feléhez is hozzájutnak egyetlen nap alatt.

Magyarországon ráadásul plusz eszközünk is van Amerikához képest, amiért irigyelnek is bennünket. 1996 óta rendelkezhetünk az SZJA-nk 1%-ról, alapítványok, egyesületek javára. EGY másik 1%-ot pedig egyházaknak vagy a kiemelt költségvetési előirányzat számára adhatunk, ami a tehetséggondozás. Kétségbeejtő éppen ezért, hogy ezzel a szuper, egyedi lehetőséggel az adózók fele sem él. Az elvi keret 32 milliárd forint. 2018-ban ebből csak 14,5 milliárdot ajánlottak fel valamilyen célra az adózók. 8,3 milliárdot kaptak a civilek, 4,8 milliárd forintot az egyházak, és a Nemzeti tehetségprogram 1,4 milliárdot. Az amúgy hatékony és korszerű e-bevallás miatt a felajánlás mértéke tovább csökken, mert lehetővé vált, hogy szinte rá se nézzünk az adóbevallásunkra. Így még többen felejtik el felajánlani az 1%-ukat. Annak elköltését inkább az államra bízzák.

Miért kell kérni? Miért nem magától értetődő adni?

Magyarországon több mint 15 milliárd marad bent évente a rendszerben 1%-ról való nem rendelkezés okán.

Minden évben a civilek, kérnek. Nem túlzás talán ezt inkább könyörögésnek nevezni. Én legalábbis annak hallom, és bántja a fülemet. Ömlenek a közösségi média posztok, erőn felül költenek rá a civil szereplők, abban a reményben, hogy a felajánlások mértéke mégis pozitívba lendíti a mérleget. Az üzleti oldal – ha tetszik, a felajánlói – nem állt még bele igazán, hogy azt mondja, magától értetődő, hogy adok! Az Adom az Adóm szimpatikus kezdeményezése évek óta von be piaci szereplőket, influencereket, magánszemélyeket, hogy változtasson a trendeken, de az áttörő siker még várat magára.

Egyetlen százalék. Szinte semmi. A civileknek mégis a világ lehetne. Szinte semmi, amit tenni kellene érte. Mégsem megy. Ha ez például megváltozna, az a civil szektor esélyeit tartósan javíthatja. Ennyi pénzből többszáz hiteles szereplő juthatna fenntartható működési esélyhez.

A szándék jelentősége és a na, de miért adjunk?

EGY ilyen terhelt időszak közben vakmerőségnek tűnhet arról írni, hogy még adjunk, még még még. Jogosan mondják sokan, már nincs miből adni. De azt is tudjuk, hogy ez nem mindenkire igaz, és sok olyan üzleti szereplő van, aki megtehetné, hogy adjon. Ráadásul ez – akár ha csak az 1% felajánlásra gondolunk – nem pénz kérdés, sokkal inkább szándék kérdése.

Akiknél megvan ez a szándék, azok számára fontos a környezetük, a közösségeik és ezért felelősséget is éreznek. Felmérik, hogy rengeteg megoldatlan probléma van. A megoldás és a válasz annál kevesebb. Megértik, hogy EGY üzleti szereplőnek van üzleti érdeke, egyéni érdeke, és ezen felül társadalmi érdeke is, hogy versenyképes és szerethető közegekben élhessünk. A körforgás, amiben élünk, azt eredményezi, hogy az üzleti oldal egyszerre lehet okozója is problémáknak, ahogy a megoldás lehetősége is gyakran a kezében van.

A problémák megoldásában társadalmi kezdeményezések vállalnak oroszlánrészt. Gyakran kényelmetlen, kedvezőtlen körülmények között. Törődve az önhibájukon kívül leszakadó 10%-kal vagy más életminőségünket, szabadságérzetünket, környezetünket befolyásoló kihívással. Olyan helyzeteket is vállalva, amikre a többségünk nemet mondana. Ennek elismerése és kompenzálása, amikor EGY üzleti szereplő úgy dönt, hogy támogat EGY-EGY társadalmi ügyet az erőforrásaihoz mérten. Turbulens időkben, számos globális és lokális kihívás közepette különösen fontossá vált, mit gondolunk a vezetésről. Olyan vezetőkre van szükség, akik a saját személyes agendájukon túlra tekintve mások javára is képesek és akarnak is figyelni és cselekedni.

Van EGY Harmadik 1% is. Hozzáteszed te is?

Abból indultunk ki, hogy a felelősen gondolkodó vezető biztosan rendelkezik az adója 1+1%-áról, viszont azon felül is hozzá tud adni társadalmi kezdeményezésekhez, mégpedig pofon egyszerűen: az ideje, a tudása, az eszközei, vagy a jövedelme 1%-át is felajánlva. Ezekből kerül ki a Harmadik 1%.

Marc Benioff, a Salesforce alapítója, 2019-ben a New York Timesban publikálta híres az új kapitalizmusról szóló kiáltványát, amiben arra buzdítja a világ üzleti vezetőit, hogy helyezzék a profit elé az értelmet, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a világban kialakult elképesztő egyenlőtlenségekkel kezdeni lehessen valamit. Benioff kitalálta és bevezette az 1+1+1 modellt, ennek az a lényege hogy cége, a Salesforce minden évben a saját tőkéjének 1%-át, az idejének 1%-t és a profitja 1%-át is társadalmi kezdeményezésekre „költi”. Az 1%-modell tökéletes kiindulópont, és pont elég. Mi a Bridge-ben az adónk 1%-ából indultunk ki, de hasonló gondolatra jutottunk. Ha az üzleti szereplők a maguk 1%-át tudatosan felépítik, monstre változásokat katalizálhatnak.

Benioff nyomán indult el Amerikában a Pledge1% mozgalom is, hasonló céllal, hogy az üzleti szereplők tudatosan adjanak vissza, és az egyéni és üzleti érdekeken túl, figyeljenek a társadalmi érdekekre is. Ez a Bridge missziója is. EGY olyan üzleti közeg erősítése, amely tudatosan és értőn viszonyul társadalmi kezdeményezésekhez. Szeretnénk, ha a május 1% nap mostantól az a nap lenne, amikor biztosan végiggondolja minden üzleti szereplő, hogy rendelkezett-e az adója 1%-ról társadalmi kezdeményezések számára, és van-e tudatos stratégiája arra vonatkozóan, hogy támogat civil ügyeket az egész év folyamán. Magyarországon az még egyáltalán nem általános, hogy az üzleti szereplők, cégvezetők kiállnak társadalmi ügyek mellett, és a cégvezetők töredékének van erre csak tudatos stratégiája.

Éppen ezért van nagy jelentősége, hogy a Bridge Budapest kezdeményezésére, most olyan hatalmas üzleti közösségek hívják fel a társadalmi ügyek melletti kiállás fontosságára a figyelmet, mint a VegyélHazait! mozgalom, a Menedzserek Országos Szövetsége, valamint maga a Bridge Vállalható Üzleti Kultúráért Nagykövetei és az Edisonplatform Menő cégei. Soha ekkor összefogás nem volt még üzleti oldala részéről, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az üzleti szereplők milyen sokat tudnak tenni a társadalmi ügyek, kezdeményezések előmozdításáért.

A Harmadik 1% kapcsán olyan egyszerű dolgokra kell gondolni, ami mindannyiunk rendelkezésére áll, csak eddig talán nem tekintettünk rájuk erőforrásként és támogatási lehetőségként. A tudásból való adás például a mentoráció vagy a szakértői tanácsadás is. A társadalmi kezdeményezések gyakran kevésbé edukáltak üzleti téren, pedig a működésükhöz ugyanúgy elengedhetetlenek ezek a folyamatok, a gyakorlásuk és a fejlesztésük. A cégek üzleti folyamatai során hasznossá vált workshopok, tanulmányok is jelenthetnek támogatást. Az eszközök kapcsán számtalan a lehetőség. Hatalmas segítség minden olyan, ami EGY cégnek van, könnyen hozzáférhető, feleslege is van belőle, míg EGY társadalmi kezdeményezésnek komoly erőfeszítés. Bármi lehet ilyen: bútor, elektronikus eszközök, előfizetések stb. De ide sorolhatjuk a kapcsolatokat is. Lehet, hogy egyetlen telefonhívással, emaillel EGY cégvezető meg tud nyitni értékes új kapukat a támogatottai számára. A termékekből vagy a szolgáltatásokból adott kedvezmények vagy akár a teljes díjmentesség is óriási segítség társadalmi kezdeményezéseknek. Könyvelők, jogászok, fordítók, szoftverek, kommunikációs ügynökségek más szolgáltatók rengeteget tudnak így tenni. És akár a média is azzal, hogy felületet biztosít, mint most a Telex. (Köszönjük!)

1%-nyi idő éves szinten 2-3 munkanap, ami rengeteg, ha belegondounk, mennyi mindent lehet elvégezni ennyi idő alatt. Vannak cégek, ahol tudatosan figyelnek arra, hogy meghatározzák, hivatalosan a munkaidőből mennyi időt bocsátanak a munkavállalók rendelkezésére, hogy koncentráltan foglalkozhassanak társadalmi ügyekkel. EGY komplett Harmadik 1% tervezőt is készítettünk az üzleti szereplőknek ahhoz, hogy könnyebb legyen, 7 lépésben végiggondolni a tudatos stratégiát.

Adni ráadásul üzletileg is kifizetődő

Aktív szerepet vállalni az üzleti oldalon társadalmi kezdeményezések életében már régóta nem csupán morális kérdés, hanem üzleti érdek is. Elég, ha ismerjük a munkaerőpiaci trendeket, az új generációk elvárásait a cégek felé a munkavállalói és a fogyasztói oldalon is.

Adni az tud, akinek van miből, de láthatjuk, ez mégsem csak pénzkérdés. Adni egyszerű, és (a tudatos adás) üzleti haszonnal is járhat, amit ma már kutatások is bizonyítanak: magasabb profit, jobb egyéni teljesítmény, hatékonyabb munkavégzés, fogyasztói elégedettség a jellemző azokra az üzleti szereplőkre, akik számára ez az attitűd magától értetődő, az üzleti kultúrájuk része.

A szerző a Budapest Bridge ügyvezetője.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.