Orbán Viktor kiadta a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs

„Tájékoztató oldal a koronavírusról (…) Ezen a honlapon hiteles és naprakész információkat talál” – olvasható a koronavirus.gov.hu oldalon, ami nagyjából egy éve szolgál a járvánnyal kapcsolatos kormányzati kommunikációs fórumnak. És ami a megnevezése szerint tájékoztató oldal.

Csakhogy a kormány számára a kommunikáció a propagandával egyenlő, nem a tájékoztatással. (Amúgy az oldalon egy csomó elavult, nem frissített, egymásnak ellentmondó információ is van, ami egy hivatalos tájékoztató weblaptól elfogadhatatlan, de a mostani írás szempontjából nem ez a lényeg.)

Nem nagy újdonság ez azoknak, akik az elmúlt tíz évben Magyarországon éltek, és kiláttak a lle fött a kávé, lipsikéim magaslatokon elhelyezkedő, sokszor eleve álprofilok mögül érkező bérkommentek mögül. Gondoljunk itt a súlyos tízmilliárdokból pártsajtóvá silányított közmédiára, Rogán Antalnak az Aczél György-i magaslatokat idéző propagandaminiszteri tevékenykedésére, a kormánnyal lojális vagy direkt kormánypárti sajtó megteremtésére és gigantikusra hizlalására, a független lapok beszántására, eltüntetésére, megnyomorítására.

De ahogyan jobban elképzelhető 50-100 dollár Wagner úrnak, mint ötvenezer – hiszen annyi nem is létezik –, úgy jobban kézzelfogható az is a rendszerszintű nagy folyamatok helyett, ami egy átlagos hétköznapon az úgynevezett tájékoztatás jegyében történik.

Az újságírók ahhoz már kénytelenek voltak hozzászokni, hogy az elmúlt egy évben nem tehetnek fel személyesen kérdéseket, hogy írásbeli kérdéseikre nem kapnak érdemi válaszokat, hogy nem mehetnek be egészségügyi intézményekbe, hogy bemutassák a vírus elleni elkeseredett küzdelmet annak nyers valójában. Kilúgozott fotók és videók érkeznek az egykori szovjet TASSZ legdicsőbb vörös csillagos napjait, néha egyenesen az észak-koreai valóságot idéző úgynevezett közmédiából, ezzel kell beérnie mindenkinek.

Adatból is csak az jut, amit erre a bizonyos tájékoztató oldalra kitesznek – napjában egyszer, random időközönként, néha elég korán, néha csak délelőtt tíz körül. Hogy mennyi az új fertőzött, mennyi a gyógyult, mennyi a halálos áldozat, hányan vannak kórházban, lélegeztetőgépen – és, újabban, hogy mennyi az oltottak száma.

A kormány kommunikációjában és a kormánypropagandában ugyanis az oltás (oltakozás, vakcinálás, kinek hogy tetszik) lett az új rezsicsökkentés,

és csak azért nem az új migráns vagy az új Soros, mert azokat ugye negatív előjellel kellett érteni, nem úgy, mint ezeket. Ez érthető egyfelől azért, mert az oltás valóban kábé az egyetlen esély a járvány legyőzésére, másfelől meg, mert látványosan jól teljesít benne az ország – a számos szervezési probléma ellenére, az sms-alapú tömeges oltás első hétvégi csődjétől a kismamák oltásának problémájáig –, tehát hálás kommunikációs téma, ráadásul nem is kell benne csavarni a valóságon.

Most kedden azonban sikerült ezt a kormányzati koronavírusos propagandagépezetnek az abszurditásig túlpörgetnie. A dolog úgy kezdődött, hogy hétfőn Orbán Viktor Facebook-videóban bejelentette, hogy aznap elérhetjük a 2 millió oltást. Nagy dolog ez? Persze, az, 20% körüli átoltottság, az nagyon jó – még ha messze nem is elég a nyájimmunitáshoz. Na de hát ez nem szakmai kérdés, hanem kommunikációs. És mégis csak egy mérföldkő, egy jól hangzó politikusi bejelentés.

A probléma abból adódott, hogy nem értük el.

Egy normális demokráciában ebből nem lenne nagy ügy, a miniszterelnök jósolt valamit keddre, ami aztán majd szerdán következik be. Na bumm. Komolyan, kit érdekelne ez?

De a Rogán-gépezet nem így működik, a NER Magyarországa nem így működik. Ha Orbán Viktor megmondta, hogy kedden elérjük a 2 milliót, akkor kedden elérjük.

A Vezető az illiberális demokráciákban tévedhetetlen – legalábbis ennyire rövid távon. (Ha hosszabb távon tévedett, az belefér, ki foglalkozik már azzal, hogy mondjuk február közepén, amikor már jött fel a harmadik hullám, még nyitásról beszélt?) Szóval a 2 000 000 beoltottnak ma meg kell lennie – nehogy már ne, hát a kormánypárti ingyenes lap, a Metropol is így jelent meg kedd reggel a címlapján, hogy elértük.

Ezek után a koronavírusról tájékoztató kormányzati honlap nem frissült kedd reggel. Aztán kora délelőtt se. Aztán 9 óra körül se, amikor legkésőbb frissülni szokott. Nem frissült 10-kor sem, 11-kor sem, aztán az operatív törzs monológszerű online kamaraelőadása sem kezdődött el 11:15-kor. A szerkesztőségünkhöz jöttek az olvasói levelek, hogy mi van már az adatokkal, miért nem írtuk meg, de mi sem tudtunk semmit: sajtómegkeresésekre nincs válasz, a koronavírus lakossági tájékoztató telefonszámán is csak annyit mondtak, hogy még nincsenek feltöltve az adatok.

A propagandagépezet közben folyamatosan nyomatta, például a közmédián, hogy „már kétmillió körül van a beoltottak száma”, hogy „közelítünk a kétmillióhoz”, hogy „lassan elérjük a kétmillió beoltottat” – épp, mint a szocialista munkaversenyek idején, hogy már 117%-on áll a népgazdaság ruggyantatermelése. Végül amikor kiadták az adatokat – amik egyébként rosszak lettek, de nem sokkolóan rosszak –, a tájékoztatásban nem szerepelt az oltottak száma, csak az, hogy „ezekben az órákban átlépjük a 2 millió beoltottat”.

Mi ennek az értelme? A világon semmi. Tudjuk pontosan, hány oltott van? Nem. Van annak jelentősége, hogy 1 998 167 vagy 2 000 021 beoltott van 2021. március 29-én? Nincs. És annak, hogy március 31-én jelenthetik be a kétmilliót? Annak sincs.

Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs.