Az elmúlt közel négy évtizedben folyamatosan felmerült az igény arra, hogy nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat, azonban egyetlen kormánynak sem volt valódi politikai szándéka arra, hogy ez megtörténjen. 2010 után a Fidesz–KDNP rendre leszavazta Schiffer András és az LMP javaslatait az aktanyilvánosságról, még vitázni sem voltak hajlandók róla. 2024-ben, alig két hónappal az elhíresült partizános interjúja után Magyar Péter ígéretet tett, hogy kormányra kerülve megnyitják az ügynökaktákat, és ezt az ígéretét többször is megismételte a választási kampányban. A miniszterelnök beváltotta ezt az ígéretét: a rendszerváltás után 36 évvel, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emléknapján nyilvánosak lettek az ügynökakták. Ebben a cikkben összefoglaltuk, hogy pontosan hogyan zajlik az iratok nyilvánosságra hozása és mit lehet megtudni belőlük.
Reggel fél 10-kor Nyitott Akták címmel kezdődött egy sajtótájékoztató az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL), amin Cseh Gergő Bendegúz, a levéltár főigazgatója mellett Magyar Péter miniszterelnök, Görög Márta igazságügyi miniszter, Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, Ruff Bálint miniszterelnökséget vezető miniszter is részt vett. Az eseménnyel nagyjából egy időben élesedett a Nyitottakták.hu weboldal, ami mindenki számára nyilvánosan elérhető.
Egy kereső és mögötte egy adatbázis. Az oldalon tehát nem egy névsort látunk, hanem egy keresőfelületet. Bárki szabadon rákereshet az őt érdeklő nevekre, legyen szó a szüleiről, nagyszüleiről, valamelyik közeli ismerőséről vagy volt munkatársáról. Lehet születési idő és lakcím alapján is keresni. Az adatbázisokban azok nevei szerepelnek, akiket a rendszerváltás előtt valamilyen formában nyilvántartott a kommunista rendszer állambiztonsági szolgálata.
Ez nem ilyen egyszerű, és nem jelenti egyértelműen azt, hogy az illető ügynök volt és jelentéseket írt az ismerőseiről, munkatársairól, rokonairól. Lehet, hogy csak az állambiztonság látókörébe került, és ezért készült róla feljegyzés. Egyébként a közbeszédben használt „ügynök” helyett pontosabb a hálózati személy kifejezés.
Először is érdemes tisztázni, hogy nincs olyan, hogy ügynökakta. Több különböző irattípust tárolt az állambiztonság. Ezek közül most a hírhedt mágnesszalagok, az úgynevezett B-naplók és a hatos kartonok lesznek nyilvánosak.
Az állambiztonság a 70-es évektől kezdve elkezdte részben digitalizálni a nyilvántartásokat: előbb lyukkártyákra, később pedig mágnesszalagokra készítettek mentéseket. A mágnesszalagok tartalmazzák a „H” adattárat, azaz a hálózati nyilvántartást. Ez mintegy 58 ezer nevet tartalmaz az 1970-es évektől kezdődően. Ömlesztve találhatók benne az egykori hálózati személyek adatai, illetve a beszervezési dossziéjuk száma, de dokumentumok, fényképek nincsenek rajtuk. A nevek között nemcsak azok szerepelnek, akiket beszerveztek, hanem olyanok is, akik valamiért fontosak voltak a szolgálatoknak, de soha nem voltak informátorok vagy ügynökök. A mágnesszalagok tartalma inkább a további kutatások miatt lehet hasznos, hiszen az ott talált adatokból nem lehet megmondani egyértelműen, ki volt ügynök.
Az úgynevezett B-naplóba jegyezték fel sorszám szerint a beszervezéseket. A személyes adatok mellett azt is rögzítették, hogy dossziét nyitottak egy személyről. De ebből sem derül ki, hogy az illetőt miért szervezték be, ténylegesen jelentett-e, és ha igen, akkor mit. A B-naplókból kevés maradt fenn, összesen öt darabot őriz belőlük az ÁBTL. Ezek 1957 és 1962 között keletkeztek, és nagyjából 25 ezer nevet tartalmaznak. Tehát ez is egy töredékes adatbázis.
A három irattípus közül a hatos karton a legfontosabb. Ezek már többet mondanak az adott személy lehetséges állambiztonsági múltjáról. A karton előlapján szerepelnek az illető személyes adatai, a foglalkozása és a munkahelye, illetve hogy volt-e katona és párttag. A hátlapon láthatók a beszervezés részletei. Ezen feltüntetik, hogy az illetőt mikor és milyen alapon szervezték be. Voltak, akik hazafias alapon, meggyőződésből, önként jelentettek, mások anyagi előnyökért, de beszerveztek embereket terhelő, kompromittáló adatok alapján is. A hatos kartonon szerepel az is, hogy meddig volt az illető az állambiztonság nyilvántartásában, milyen minősítést kapott, milyen területen foglalkoztatták és a beszervezést végző operatív tiszt neve, rendfokozata is olvasható.
Nem, ez innen sem derül ki egyértelműen. Ha valakinek volt hatos kartonja, azzal biztosan foglalkozott az állambiztonság, de az illető nem feltétlenül végzett érdemi munkát. Volt, aki nem adott le jelentést vagy használhatatlan információkat közölt, és olyan is, aki ellenállt a beszervezési kísérletnek. Ez történt például Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát esetében, akinek szintén volt hatos kartonja, mégsem volt besúgó.
A hatos karton tartalmából sok mindent ki lehet következtetni. Ezen ugyanis azt is feltüntették, hogy volt-e az illetőnek munkadossziéja. Ez azért fontos, mert abba kerültek bele a konkrét jelentések.
Nem. Mivel a megfigyeltek tulajdonképpen a rendszer áldozatai, őket akarják azzal védeni, hogy a róluk készült jelentések nem lesznek mindenki számára elérhetők. A szakemberek szerint igazságtalan lenne az ártatlanokkal szemben, ha közzétennék a legféltettebb titkaikat. A kutatók és az érintettek hozzátartozói viszont kikérhetik ezeket az iratokat. Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója azt tanácsolta, ha valaki találkozik egy névvel az iratokban, a teljes történet megismeréséhez érdemes kikérni ezeket az iratokat is.
Nem. Az áldozatok nevei nem szerepelnek majd az iratokban, viszont az érintettek be tudják majd azonosítani magukat, mert benne lesz a dokumentumokban, hogy milyen feladatra voltak ráállítva az ügynökök.
Van egy negyedik irattípus is. Február 25-ig folyamatosan nyilvánossá teszik a beszervezési dossziékat is. Ezek árulnak el legtöbbet az illető állambiztonsági munkájáról. Pontosan rekonstruálható belőlük valakinek az állambiztonsági életútja, kezdve onnan, hogy az állambiztonság látókörébe került, feltérképezték a gyenge pontjait, például hogy mivel lehetne zsarolni vagy megnyerni hálózati személynek. Itt lehetnek néhány lapból álló, de akár több száz oldalas dossziék is, amelyekből kiderül: ki tagadta meg az együttműködést, ki adott le használhatatlan jelentéseket és ki működött együtt nagyon is aktívan az állambiztonsággal.
Hivatalosan ennek elsősorban technikai okai vannak. A hatos kartonokat és a beszervezési naplókat gyorsabban tudták előkészíteni. A beszervezési dossziék digitalizációja és ellenőrzése hosszabb időt vesz igénybe – itt nagyjából egymillió oldalnyi iratról van szó. Az is lassítja ezt a munkát, hogy az ügynökaktákról szóló törvény szerint a megfigyeltek adatait törölni kell az iratokból, hiszen a rendszer áldozatai voltak. Szintén törvény írja elő, hogy a hálózati személyek adatai közül törölni kell azokat, amik a szexuális orientációjukra, egészségi állapotukra és kóros szenvedélyeikre vonatkoznak.
Magyar Péter április 28-án jelentette be, hogy október 22-én nyilvánosságra hozzák az iratokat. Az ÁBTL főigazgatója elárulta a Telexnek, hogy a miniszterelnök eredetileg még ennél is rövidebb határidőt akart szabni. Végül az októberi dátum sem volt tartható: egyrészt nem végeztek az iratok feldolgozásával, másrészt nem állt fel időben a minősített iratok felülvizsgálatát segítő tanácsadó bizottság. Volt egy olyan megfontolás is, hogy ha közvetlenül az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt teszik közzé az iratokat, azzal esetleg túlságosan átpolitizálták volna a nemzeti ünnepet és elterelték volna a figyelmet a fontos évfordulóról.
Ez egy 13 fős testület, ami az ügynökakták nyilvánosságának érdekében átvizsgálja a még titkosítás alatt lévő nemzetbiztonsági iratokat. Az a feladatuk, hogy felülvizsgálják ezeknek az iratoknak a minősítését, és döntsenek arról: mik azok az iratok, amiknél továbbra is indokolt fenntartani a titkosítást, és mik azok, amik egyszer megismerhetők lesznek.
Igen, rengeteg iratot ugyanis a nemzetbiztonsági szolgálatok őriznek. A kormány utasítására elkezdték felülvizsgálni a náluk lévő iratanyag titkosítását, aminek nyomán 1000 új beszervezési dosszié került át a levéltárhoz. Ezek később lesznek megismerhetők, mert a levéltárnak még fel kell dolgoznia őket. És közben dolgozik a titkosításokat felülvizsgáló bizottság, később még több irat válhat nyilvánossá.
Kutatások szerint a Rákosi- és a Kádár-rendszerben összesen 150-160 ezer hálózati személy működött. Az ÁBTL főigazgatója azt mondta, hogy számításaik szerint most 60 ezer nevet tesznek közzé. A beszervezési dossziékból viszont csak 9 ezer darab van meg a levéltárnál, és ahogy az előbb említettük, nemrég kaptak még ezret, de így is csak töredéke maradt meg az eredeti iratanyagnak.
A legnagyobb iratveszteség a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában történt, sok irat veszett oda az 1956-os forradalom idején is, de a rendszerváltást megelőzően is nagy számban tűntek el iratok. Ezek sorsáról nem nagyon vannak információk. Valószínűleg sokat megsemmisítettek, és az is lehet, hogy egy részük még ma is létezik.
Az ÁBTL főigazgatója nem számít atombombákra, mert az igazán jelentős közéleti szereplők állambiztonsági múltja már nyilvánosságra került, a kutatók és az érintettek eddig is hozzáfértek az iratokhoz. Biztosan előkerülnek majd új nevek is, de szerinte a mostani aktanyilvánosság inkább a hétköznapi emberekről szól. Az állambiztonság ugyanis nemcsak a budapesti értelmiségi csoportokat vette célba, hanem sokkal inkább a határvédelemben dolgozókat, taxisokat, pincéreket, portásokat, egyházi személyeket.
Ebben megoszlik a szakemberek álláspontja. Az ÁBTL főigazgatója szerint sok kárt okozott a magyar társadalomnak, hogy nem volt tisztánlátás ebben az ügyben. Szerinte a fiatalabb generációnak segíthet megérteni, hogyan működött a diktatúra és hogyan éltek vissza az emberek személyes adataival. Rainer M. János történész, a korszak kutatója inkább szimbolikus jelentőséget tulajdonít az aktanyilvánosságnak, szerinte a kutatókon kívül ez nem fog nagy tömegeket lázba hozni. Az állambiztonság történetét és iratait több évtizede kutató Ungváry Krisztián történész szerint ha elgondolkodtatja az embereket, kérdéseket tesznek fel, további kutatások indulnak el, akkor hasznos lesz, hogy nyilvánosságra hozzák az iratokat.
A kormánynak láthatóan prioritás volt az ügynökakták nyilvánosságra hozása. Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter a Válasz Online-nak adott interjújában azt mondta, hogy az ügynökakták megnyitása lesz az általa vezetett minisztérium első feladata. Ezt azzal indokolta, hogy a mai napig nem lehetett rendesen feltárni az előző rendszerek bűneit. Magyar Péter a hétfői parlamenti ülésen pedig arról beszélt, hogy előbb kiderülhetett volna, kik ültek vagy kik ülnek a parlamentben azok közül, akik részt vettek a spontán privatizációban, majd a privatizációban.
Ez jó kérdés. Ahogy a cikk elején is írtuk: a rendszerváltás után egyetlen kormánynak sem volt valódi politikai szándéka arra, hogy megtörténjen az aktanyilvánosság. 2010-es hatalomra kerülése előtt a Fidesz is ígéretet tett az iratok nyilvánosságra hozására, aztán ebből semmi nem lett. Schiffer András és az LMP javaslatait minden esetben leszavazták, de sosem indokolták meg, miért tettek így. Gulyás Gergely volt kancelláriaminiszter egy 2024-es kormányinfón úgy fogalmazott: szerinte nem segítené az átláthatóságot, ha az ügynökakták nyilvánosságra kerülnének, ezeket az iratokat ugyanis gyakran meghamisították, egy részüket el is lopták.
Ezt most még nehéz felmérni, de a kormány arra számít, hogy sok családban okoz majd nagy megrázkódtatást, ha kiderül az egyik rokonról, hogy az állambiztonságnak dolgozott. A feldolgozás érdekében segélyvonalat indítanak, ahol szakpszichológus segítségét lehet kérni, és kiadnak egy módszertani útmutatót is arról, hogyan lehet kisebb közösségekben feldolgozni ezt a megrázkódtatást. A társadalmi hatások kezelésére létrehoznak egy interdiszciplináris szakértői testületet is, amiben többek között Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, a Transzgenerációs Trauma Intézet alapítója, Szabó Andrea szociológus, politológus és Rainer M. János történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja is helyet kapott.
A Telex ügynökakták mellékletét a Telex a Szabad Sajtóért Közhasznú Alapítvány támogatja.