Talán sosem volt barátságos hely a Vénusz

Ikerbolygó, testvérbolygó – gyakori kifejezések a Vénuszra, amely távolról valóban sok mindenben hasonlít a Földre. Közelebbről azonban semmiben, és úgy tűnik, a múltban sem alakult hasonlóan a sorsuk: egy friss kutatás szerint mégsem valószínű, hogy valaha életet adó óceánok lehettek a forrongó, szén-dioxidban gazdag légkörű, vulkanikus bolygón – írta a CNN.

Látszólag minden együtt van ahhoz, hogy a Vénusz tényleg a Föld testvére legyen, sokkal inkább, mint a Mars, amely méretében jóval elmarad a két másik bolygótól: a Vénusz felülete alig tíz százalékkal kisebb a Földénél, tömege 80 százaléka, így a gravitáció is majdnem azonos, mint a Földön. Naptól való távolsága 108 millió kilométer – a Földé 148 millió –, a Napot 224 földi nap alatt kerüli meg. Távolról nézve lakhatási zónában kering – ez is mutatja, hogy ez a jelző mennyire nem jelent biztosat arról, hogy valóban lehet ilyen bolygón élet, amikor az exobolygókkal kapcsolatban hallunk hasonlót. A légköri nyomás a földinek 92-szerese a bolygó felszínén, ahol a hőmérséklet 460 Celsius-fok. Kénsavas felhőréteg fent, forró sivatag lent, életre alkalmatlan.

Mégis kézenfekvő a feltételezés, hogy a Vénuszon egykor akár élet is lehetett, óceánok lehettek a felszínén – csak ez a gyenge mágnesesség következtében évmilliárdokkal ezelőtt elpárolgott.

Valószínűbb azonban, hogy a Vénuszon sosem volt óceán, és az is, hogy a Földön is simán alakulhatott volna úgy, hogy ne legyen senki, aki ezt a cikket megírja és elolvassa.

A Nature-ben publikált tanulmány a Földön is használt klímamodelleket vette alapul, azt vizsgálva, hogyan alakult a Vénusz sorsa a kezdetektől, négy és fél milliárd évvel ezelőttről indulva. A Vénusz a maihoz képest jobb esélyekkel indult a kezdetekkor, amikor a Nap 25 százalékkal halványabb volt a mostaninál.

A korábbi feltevések szerint így lehetett olyan időszak a Vénusz életében, amikor eléggé lehűlt a levegő ahhoz, hogy a víz kicsapódjon a légkörből, és a felszínre hulljon (ahogyan ez a Marson a feltételezések szerint 300 millió éven át fennállt.) A Vénusz hűtésében segíthetett volna a felhőréteg is – a mostani modellezés szerint azonban ez sosem történt meg, a bolygó mindig forró maradt, mert a felhők egyenetlenül oszlottak el, a bolygó árnyékos oldalán. Ez a forró oldalon tehát nem fejtette ki hatását, sőt, csak az üvegházhatást erősítette tovább.

Van a Vénusznak árnyékos oldala? Igen, részben ez a legnagyobb különbség a Föld és a Vénusz között, sőt, ez teszi különlegessé a bolygót az egész Naprendszerben: a Vénusz az egyetlen, amely a tengelye körül ellentétes irányba mozog, mint a többi bolygó. Így – bár nem teljesen kötött a forgása a Naphoz képest, ahogyan ez a Merkúr esetében van, vagy ahogyan a Hold esetében a Földhöz képest – egyetlen vénuszi nap 116 földi napig tart. Egy vénuszi év alatt alig két vénuszi nap telik el.

A forróságot tehát sosem enyhítette semmi, a víz folyékony halmazállapotban tehát sosem volt a bolygón, így élet sem alakult ki rajta. Nem sokkal azután, hogy a légkörben talált foszfinról derült ki, hogy nincs köze az élethez, az is valószínűbb, hogy a múltban sem volt erre esély.

A tanulmány szerint a Föld is öröké forró kemence maradhatott volna, elég lett volna hozzá, hogy a Nap már a kezdetekkor olyan fényes legyen, mint amilyen ma. Akkor ugyanis nem lett volna elég idő ahhoz, hogy a víz kicsapódjon – ez a folyamat négymilliárd éve kezdődött meg –, és a szénnek sem lett volna esélye, hogy a légkörből a sziklákba kerüljön – ahonnan a 20. század óta nagy ütemben veszi ki és pöfögi vissza a légkörbe az emberiség.