A Föld lakosságának közel 10 százalékát érinti a vulkáni veszély

Egy hétig tartó földrengésraj és felszínemelkedés után kezdődött vulkánkitörés La Palma szigetén szeptember 19-én, és ez azóta is folyamatosan a médiaérdeklődés középpontjában van. A sziget déli részén húzódó Cumbre Vieja hegygerinc nyugati oldalában hasadt fel a föld, és egy héten keresztül több száz méter magasra csapó lávaszökőkút, sötét vulkáni hamufelhő és házakat leromboló lávanyelvek tartották izgalomban az embereket. Ehhez társult még a – tegyük hozzá, nem megalapozott – félelem egy hatalmas megaszökőárat okozó lejtőcsuszamlástól. Ennek ellenére le kell szögezni, ez nem tartozik a nagy vulkánkitörések közé, és követi a szigeten korábban zajlott vulkáni működések jellemzőit.

A riadalom azonban nagy, és sokan katasztrófaként élik meg az eseményeket. Tény, hogy több mint 600 házat rombolt le a láva, vasárnap elpusztult Todoque település bűbájos temploma is. Ilyenkor óhatatlanul a természet dühe, vad csapongása kerül vád alá. Miért ilyen dühös a természet, miért vannak természeti katasztrófák, kérdik sokan. Nos, le kell szögeznünk, nem a vulkán van rossz helyen. E területen több százezer év óta zajlanak vulkánkitörések, La Palma pedig a Kanári-szigetek vulkanológiailag egyik legaktívabb helyszíne. Az 1400-as évek közepe után jöttek sorban a kitörések: 1585, 1646, 1677, 1712, majd egy hosszabb szünet után 1949, 1971 és ötven év után 2021. Most szinte pontosan ott történik vulkánkitörés, ahol 1949-ben folyt láva az óceánba, ez előtt pedig ugyanígy az 1400-as években. Mondhatni, nincs jogunk semmin meglepődni, ez a vulkánok szigete.

Mennyi embert érint a vulkáni veszély?

Jön azonban a viszontválasz, hogy jó, de mennyi ház elpusztult, micsoda kár történt. Természetesen minden értékben esett kár szomorúságot okoz, de ott van a mérleg serpenyőjében az is, hogy nem volt áldozata, még csak sebesültje sem a vulkáni működésnek. Mindez pedig a vulkanológusok és a helyi polgári védelem szakszerű munkájának és a lakosság együttműködésének az eredménye. Katasztrófa a vulkáni működés okozta rombolás? Jó egy évtizede megjelent tanulmányomban írtam arról, hogy a 21. század egyik nagy kihívása a vulkanológusok számára az, hogy a hihetetlen gyorsan növekvő népsűrűség miatt egyre nő a vulkáni veszély, ami most már közel 800 millió embert érint, azaz a Föld lakosságának mintegy 10 százalékát. Nagy kihívás az, amiről még nincs korábbi tapasztalat, hogy mi lesz, ha egy milliós metropolisz mellett tör ki egy hosszan szunnyadó vulkán. Új-Zéland legnagyobb települése egy olyan vulkáni mezőre épült, ahol utoljára 600 éve volt vulkáni működés. Mi lesz, ha például Auckland főterén indul egy vulkánkitörés?

Az elmúlt években minderre érkeznek a figyelmeztető jelzések. 2014-ben a Zöld-foki szigeteken lévő Fogo kitörése pusztított el számos települést. 2018-ban a hawaii Nagy-szigeten a kertekben hasadt fel a föld és indult lávaöntő kitörés, több száz házat és egy paradicsomi tengerpartot elpusztítva. Idén a kongói Nyiragongo vulkán oldala nyílt meg és gyorsan mozgó lávaár tört be Goma város utcái közé. Lávanyelvek nyaldosták Guatemalában a Pacaya tűzhányó közeli települések házait is. Mi van itt, mit csinálnak a vulkánok? Ne haragudjunk rájuk, ez nem a természet bűne. A Fogo széles kráterének közelében az elmúlt évtizedekben jelent meg egyre több épület és még egy múzeum is. A hawaii Nagy-szigeten új házak sokasága épült oda, ahol 1950-ben jelentős lávaöntés volt. Goma városa rohamléptékben terjeszkedik, házak ezrei kúsznak fel a tűzhányó oldalán, noha 1994-ben és 2002-ben is emberéleteket oltott ki, házakat rombolt le a sebes lávafolyam. La Palma se kivétel, lássuk be, hiszen olyan területen zajlik a vulkáni működés és ugyanúgy, ahogy erre már volt példa.

Fontos a lakosság oktatása is

Mit lehet tenni? Nehéz erre tanácsot adni, hiszen a terjeszkedés megállíthatatlan. Ráadásul, ha évtizedekig nem történik pusztító természeti esemény, akkor nagyobb nyugalommal történik az emberi terjeszkedés. Vélhetően így lesz ez most is, hiszen máris elhangzanak az ígéretek, hogy „mindent újraépítünk”. A szakemberekre nehezedő nyomás pedig ezzel nő, hiszen a pontos vulkániveszély-előrejelzésnek egyre nagyobb a szerepe, egyre növekszik rá az igény. A háborúra pedig a békeidőben kell készülni.

A vulkáni működés nagyobb hatékonyságú előrejelzéséhez, a veszélykezeléshez az kell, hogy akkor is folyjanak a vulkanológiai kutatások, amikor éppen nincs vulkáni működés, nincs vulkáni veszély. Mert ez ad lehetőséget éles helyzetben a gyors és helyes döntésekre, ez nevelhet ki jó szakembereket, és ahogy látjuk, erre egyre nagyobb a szükség. Szükség van arra is, hogy szakszerű ismereteket kapjon a lakosság, mert akkor tud vészhelyzetben gyorsan és jól cselekedni. Ne haragudjunk a vulkánokra, értsük meg jobban a működésüket, mert együtt kell élni velük.

Dr. Harangi Szabolcs, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, intézetigazgató, kutatócsoport-vezető

ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék és MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport