Homoszexualitásból nem lesz pedofília, ilyet még nem láttam

Az orvosok hogy nevezik a pedofilokat?

Pedofilnak nevezzük őket. De ez ritkán kerül szóba, mert ha emiatt bejön valaki, akkor azért jön, mert már beidézték a bíróságra, papírt szeretne arról, hogy szakemberhez fordult, és örülne, ha ráírnánk, hogy skizofrén.

És ráírják?

Nem.

Végül is mi a pedofília? Betegség? Személyiségzavar?

A betegséget kizárom. Előfordulhat, hogy bizonyos tünetek megnyilvánulása a szexuális problematika, és ezt ki is vizsgáljuk, de olyat nem tudok elképzelni, hogy valakinél nincs valami alapbetegség, kizárólag a „pedofília”. A személyiségzavar más kérdés, mert a szexualitást nem lehet elválasztani az érzelmektől. Maga a szakma a pedofíliát a deviáns szexuális vonzalmak – a parafíliák – közé sorolja, akár az exhibicionizmust (magamutogatás) vagy például a szadizmust. Egyébként 1973-ig a homoszexualitás is ide tartozott. Emlékszem, erre még tíz évvel később is annyira érzékenyek voltak az egyetemen, hogy megmondták: ha parafíliának hívom a homoszexualitást, azonnal megbukom a vizsgán.

Milyen életkorban válik valaki pedofillá?

A pubertáskorban alakul ki, mint általában a pszichoszexuális faktor – a vágyak, a megvalósítás, a kielégülés tanulása a 10–14. és mondjuk a 18. év közötti időszakban. A dolog tudatosulása pedig szerintem legfeljebb az ember 20-22 éves korára megtörténik. Olyan tehát nem létezik, hogy valaki negyvenévesen lesz pedofil.

Ha ez nem is betegség, a torzulást a pedofil sem kérte a sorstól.

Így van, a hajlam kialakulásáról nem ő döntött, de a hajlamnak tudatosulnia kell.

Mitől válhatott azzá?

Nem lehet leírni öt gyerekkori tényezőt, ami ehhez vezetett. Az érzelmi rezonanciánkat olyan traumák is befolyásolhatják – tűzeset, baleset, válás, rablás –, amelyeknek nincs közük a szexualitáshoz. Azt szoktam mondani a pszichés problémákról, hogy ötven százalék genetika, ötven százalék a szociális környezet hatása.

Vagyis a pedofilok fele annak születik?

Ez így talán erős, de húsz-harminc százalék igen. És nem maga a pedofília öröklődhet, hanem az erre való hajlam, az érzelmi rezonancia hiánya. Senki nem tehet erről, de azért, hogy a tudatosulása után valaki nem küzd ellene, már száz százalékban ő a felelős, ne is keressen mentő körülményt. Az egész világ arról beszél, hogy ez bűnös és ártalmas cselekmény, és a döntést mindenki maga hozza meg, hogy elköveti-e.

De vonzhatja őt egyáltalán az érett partner?

Erről megoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja, hogy nem. De ezt saját tapasztalatom alapján sem hiszem. Akikkel találkoztam, azoknak volt rendes kapcsolatuk.

És látott már olyan tényezőt, ami miatt valakinek a fejlődése balkanyart vett?

Igen, előfordulhat, hogy valaki maga is ennek elszenvedője volt gyermekként. Ettől nyilván nem okvetlenül válik pedofillá, de az átlagosnál nagyobb rá az esélye.

A szülő tudja ezt gyerekkorban befolyásolni?

Egészséges családi légkörben a problémák felszínre kerülnek, és ha már ott vannak, lehet róluk beszélni. Szerintem egy jó példát mutató és őszinte légkörű családban nem alakul ki a pedofília.

Győrben két ilyen bírósági eljárás folyt most, az aranyparti leskelődő tízéveseket zaklatott. Tudjuk, hogy egy pedofilt miért izgat egy fejletlen test látványa?

Ezt tudományosan nem lehet megmondani. De nem zárnám ki annak a lehetőségét, hogy az illető visszahelyezi magát a gyermekkori fantáziái világába, amiknek a beteljesülése kimaradt. De nem teheti meg, tudomásul kell vennie, hogy harminc-negyven éves, és amit akkor szeretett volna, az most bűncselekmény.

Leküzdheti valaki a kiskorúak iránti vonzalmát?

Nehéz dolog, de igen. Ha akarja. Külső segítségre van szüksége, viszont ha nem akarja – mert örömet okoz neki a dolog –, akkor külső segítséggel sem sikerül. De még egy jól működő párkapcsolatban is kimondhatók a problémák, nem feltétlenül kell szakemberhez fordulnia.

Komolyan mondja? Szerintem egy párkapcsolat addig jó, amíg az ember be nem jelenti, hogy pedofil.

Na nem, én sem ilyen bejelentésre gondolok, de a késztetéseinket, az érzelmi problémáinkat elmondhatjuk a párunknak. Ettől még lehet, hogy szakemberre lesz szükség, a legjobb mód a pszichoterápia. De akkor beszéljen róla, amikor ezek a dolgok foglalkoztatni kezdik, és ne akkor, amikor már kikezdett egy tízéves gyerekkel. A tudatosulástól kezdve hosszú évek telnek el, amire valaki eljut a kivitelezésig.

Ha már azzal fordul valaki önökhöz, hogy molesztált egy gyereket, de szeretne megváltozni, akkor feljelentik?

Igen, jelentenünk kell. Akkor is, ha ez nehéz, mert a bizalomnak köszönhetően nyílt meg nekünk. De a bűncselekményt nem hallgathatjuk el.

Ön jelentett már ilyet?

Két esetre emlékszem, az egyiknél a fiatalember elsírta magát, és bevallotta, hogy simogatásokkal zaklatott egy kiskorút. Megmondtam neki, hogy tudok segíteni, ha kéri, de vagy neki kell bemennie a rendőrségre, vagy mi jelentjük fel. A rendőrségtől hívtak, innen tudtam, hogy bement. A másik esetben a jogi osztályon keresztül jelentettük a hallottakat. Persze előfordul, hogy az illető megpróbálja visszavonni a dolgot.

És ha az áldozatok vagy hozzátartozóik nyílnak meg, akkor is jelentést kell tenni?

Ha egy kiskorút bármi módon bántalmaztak, zaklattak, akkor igen.

És bekopogott már önökhöz valaki azzal, hogy még csak pedofilnak érzem magam, kérem, segítsenek?

Sajnos, csak egyetlen esetre emlékszem, hogy valaki magától jött, és még nem jutott el a megvalósításig. Egy rokona észrevette, hogy a mostohalányát néha úgy simogatja meg, hogy az nem természetes. A férfi egyébként apai módon szerette a gyereket, és azért kért segítséget, mert félt, hogy elveszíti a családját. A felesége nyomására jött – itt egy példa a jól működő párkapcsolatra –, és ki tudtuk hozni a dologból. De mi a kórházban elsősorban az elkövetők áldozataival és a hozzátartozókkal találkozunk. Szörnyű traumákkal, amik gátolják az elszenvedőket a szerelemben, családalapításban. Egy hölgynek az volt a problémája, hogy amint eljutott valakivel a szexualitásig, bezárta a kaput – gyermekkori élmény állt a háttérben. Egy férfinak pedig minden házassága váláshoz vezetett, húsz év után először mesélt arról, hogy tizennégy éves korában zaklatta egy tanára. Sajnálom, hogy nem akkor mesélte el a szüleinek vagy egy másik tanárnak.

Több a pedofil férfi, mint a nő?

A szakma azt mondja, hogy az arány nagyon hasonló a két nemnél. Talán a nőkről ritkábban derül ki, mert egy serdülő fiúban ez kisebb megrázkódtatást okoz, és a társadalom kevésbé van rá kihegyezve. De ugyanolyan kóros és elítélendő dolog.

Ma jóval több ügy kerül a felszínre, mint régen. Az esetek száma is nőhetett?

Nem hiszem, hogy régen kevesebb történt volna, a most felszínre kerülők közül is jó pár akad, ami harminc vagy akár ötven éve történt.

Túlreagálja a közvélemény?

Nem mondhatom, hogy nem, de nagyon súlyos is a probléma, amit Magyarország szigorúan kezel, és a magam részéről én is az európai átlagnál nagyobb szigort tartom logikusnak. Eddig – úgy tudom – nem változott a pedofilok aránya. A szakirodalom szerint körülbelül fél százalék – de ha a jog nagyobb szabadságot tenne lehetővé, ki tudja, hogy ez nem emelkedne-e egy százalék fölé?

Tehát kétszáz emberből egy pedofil?

A statisztika szerint igen.

Van alapja az előítéletnek, hogy a gyerekekkel foglalkozó nevelők, felügyelők vagy papok között rosszabb az arány?

A papokat megvédeném és kivenném ebből, nem állítva, hogy náluk nem fordul elő. De nem nagyobb arányban, mint más területen, csak jobban felkapjuk rá a fejünket. Ők meghozták azt a döntést, hogy nem élnek házasságban, ami egyébként a hormonháztartásra is kihat, és pusztán a nemi élet hiányától nem kerül valaki kóros testi-lelki állapotba. Akiben ez a torzulás megtörtént, abban jóval korábban történt meg. Ami viszont a nevelőket, felügyelőket illeti, egy kicsit elbizonytalanodom. A tanárokat nincs értelme kitenni ilyen kritikának, és természetesen azok, akik egy gyermekintézetben dolgoznak, szintén tiszta szándékkal léptek be oda. Viszont akikről utóbb kiderül, hogy visszaéltek a helyzettel, azokról már biztosan kijelenthetjük, hogy eleve azért választották a munkakört, hogy gyerekek közelében lehessenek. És aki ilyen helyen dolgozik, és erre kóros hajlama van, azt sokkal több kísértés is éri, mint mást.

A kormány a homoszexualitással mossa össze a kérdést. Tudnak olyanról, hogy a melegek között több lenne a pedofil vagy fordítva?

Nem, a kettőt teljesen külön kell választani. Homoszexualitásból nem lesz pedofília, ilyet még nem láttam.

De a pedofilok között láthatóan előfordul, hogy az áldozat velük azonos nemű, vagy nem?

Ha egy férfi egy kiskorú fiúval kezd ki, akkor az már homoszexualitást is jelent, de a két dolog között nincs kapcsolat. Arra a kérdése, hogy melyik volt „előbb”: a válasz, hogy mindenképp a pedofília volt az alap. De a kettőnek nincs köze egymáshoz.