Már nem dolgozik a Magyarságkutatóban A pozsonyi csatát kritizáló két régész

2021. január 07. – 07:08

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Már nem dolgozik a Magyarságkutató Intézetben az a két régész, akik ha visszafogottan is, de nyilvánosan kritizálták az intézet pozsonyi csatáról szóló animációs filmjét. A Telex információi szerint Haramza Márknak és Kiss P. Attilának ezzel összefüggésben, retorzióként szűnik meg a munkaviszonya.

Mint azt a Magyar Hang is kiszúrta: eltűnt a Magyarságkutató Intézet (MKI) honlapjáról a munkatársak listájáról az a két kutató, akik kritizálták az intézet A pozsonyi csata című filmjét. Kiss P. Attila és Haramza Márk idáig a Kásler Miklós által alapított MKI Régészeti Kutatóközpontjában dolgozott. Egészen odáig, hogy december 24-én a Mandineren megjelent egy vendégcikkük, melyben az MKI nagy vihart kavart A pozsonyi csata című filmje kapcsán írtak a történelmi rekonstrukció határairól.

Bár a cikkük hangvétele visszafogott volt, nem rejtették véka alá, hogy érdemi fenntartásaik vannak a filmmel kapcsolatban. „Egy nyíltan a 10. század elejének kultúráját és sorsdöntő harcát bemutató alkotás esetében joggal várható el a pontos, tudományos alapokon nyugvó ábrázolásmód” – írták, elismerve, hogy „a pozitív megnyilvánulások mellett több jogos és kevésbé jogos kritikát is olvashatunk”.

Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója beszédet mond a Magyar Világ 1938-1940 című kiállítás megnyitóján. Mellette Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere – Fotó: Mónus Márton / MTI

A szerzők elsősorban a történelmi hitelességet kérték számon az intézetük filmjén, leginkább a korabeli fegyverek és tárgykultúra pontos ábrázolását hiányolták. Ez nem csoda, hiszen A pozsonyi csata című animációs film a történészek és a korszakhoz konyító műkedvelők mellett leginkább a hagyományőrzőket borította ki, akik őrjöngve nézték, hogy miközben a honfoglalás kori tárgyak összességében ma már elég jól rekonstruáltak, ebben a filmben helyenként évezredekkel csúsztak el az alkotók.

Ezt Baltavári Tamás, a film rendezője a művészi szabadsággal indokolta, és azzal, hogy kulturális folytonosságot szerettek volna hangsúlyozni az (1500 évvel korábban élt) szkíták, a hunok, az avarok és a magyarok között. Ebből az jött ki, hogy történelmileg egyáltalán nem odaillő tárgyak kerültek a filmben egymás mellé. Mint egy, szintén a Mandineren megjelent írásban a történelmi rekonstrukcionizmus képviselői fogalmaztak:

„A film mintegy két és fél évezred anakronisztikus tárgyi és állatvilágát igyekszik egybesűríteni. Nem lehet szkíta, szarmata vagy török kori, sőt 19. századi tárgyi emlékeket és mai állatokat a honfoglalás korába csempészni. Senkinek sem.”

Az MKI-ből eltávolított két kutató maga is a népvándorlás korával foglalkozik történészként, illetve régészként. Egyikük, Haramza Márk, amellett, hogy történészdoktor és muzeológus, hagyományőrző fegyverkovácsként is dolgozik, szakterülete a középkori had- és fegyvertörténet. Mint az eltávolításukhoz vezető ominózus cikkükben írták, egy történelmi játékfilmben is joggal szokták a hozzáértők darabokra szedni a történeti csúsztatásokat,

„egy ismeretterjesztő alkotás esetében azonban még kevésbé, sőt talán egyáltalán nem nézhetők el a hasonló bakik. A több interjúban is megfogalmazott művészi és alkotói szabadság is pontosan ugyanilyen szigorú mércével kezelendő, minthogy nem minden esetben az esztétikum és az írói-alkotói mondanivalón van a hangsúly, mint például egy könyvadaptáció esetében.”

Haramza és Kiss cikke nem ironizált vagy vagdalkozott, de a szakmai kritikájuk világos volt. „Mennyi lehet annak az esélye, hogy hunoktól származó fegyvereket használtak a honfoglaló magyarok? A két steppei birodalom létezése között eltelt félezer éves időtávolság alapján gondoljunk bele egy egyszerű kérdésbe: ha ma háború törne ki és fegyverrel kellene megvédenünk magunkat, használnánk-e őseink mohácsi csata-korabeli kanócos arkebúzát, fekete lőporos töltettel és 10–15 mm-es, öntött ólomgolyókkal?” – hozták egy könnyen érthető példát, majd az írásukat azzal zárták, hogy a nemzeti önhittség sem jobb a kisebbségi komplexusnál:

„Ahogy egy egészséges személyiség sem bízza el magát eredményei és erősségei tudatában, de nem is esik kétségbe korábban elkövetett hibáinak és a vele megesett tragédiáknak emlékétől, úgy nemzeti szinten sem lehet emlékezetünk egyoldalú.”

Bár ez mindvégig megmaradt szakmai kritikának, mára a kutatók neve eltűnt a Magyarságkutató Intézet honlapjáról. A Telex információi szerint még december végén közölték az érintettekkel feljebbvalóik, hogy az írásuk után távozniuk kell az MKI-ból. A történteket az MKI-ból három, az ügyre rálátó forrásunk is megerősítette, azt azonban, hogy a távozás formailag mit (felmondás, közös megegyezés stb.) jelent, nem tudjuk. Ezeket a kérdéseket feltettük a munkáltatónak is, a Magyarságkutató Intézet azonban nem kívánta kommentálni értesülésünket, a távozó kutatók pedig feltehetően egyelőre nem nyilatkozhatnak.

A pozsonyi csata bemutatóját az MKI részéről nagyobb médiakampány előzte meg a jobboldali sajtóban. A fankadelis, Tóth Gabi-s Egy az isten című főcímdal bemutatója után (ez a pogány magyarokat keresztény szimbolikával ruházza fel) azonban már elég széles körben jelentek meg kritikák, a nem éppen korszerű számítógépes grafika pedig kifejezetten kínos volt.

A film készítői a megjelenítést az alacsony, 30 millió forintos költségvetéssel védték, de egy tévére tervezett animációs film esetében 2020-ban ez a színvonal így is nagyon soványnak tűnik. A technikai megvalósításnál ráadásul itt még alapvetőbb problémát jelentenek a tartalmi elemek: a történelmi tényekkel nagyon laza vagy semmilyen kapcsolatban nem lévő tárgyak és motívumok szerepeltetése és az a narratíva, mely többszörösen megcáfolt nemzeti mítoszokat (például hogy a pozsonyi csatában a cél a magyar nép kiirtása lett volna) jelenít meg a filmben történelmi tényként.

A Magyarságkutató Intézet igazgatója a szakmai kritikákkal nem törődve minden bírálatot politikai áfiumnak minősített: „Semmilyen vita nem zajlik, legfeljebb a balliberális tudományos kánont képviselők, illetve azok tollforgatói vívják saját magukkal utóvédharcaikat. Nem veszik figyelembe a nemzetközi tudományos publikációkat, az új eredményeket” – nyilatkozta Horváth-Lugossy Gábor.

A Telex információi szerint egyébként a film körül előzetesen komoly viták voltak a Magyarságkutató Intézetben is. A később nyilvánosan is előkerülő problémákra házon belül is többen felhívták a figyelmet, kritikáikat azonban lesöpörték. A bírálók (információink szerint Haramza és Kiss mellett például Szabados György, az új állami történelemtankönyv szerzője is közéjük tartozott) annyit értek el, hogy a film eredetileg júliusra tervezett bemutatóját néhány hónappal elhalasztották, de a szükséges változtatások nem kerültek be a filmbe, így az decemberben lényegében változatlan formában ment adásba.

Miután karácsonykor végül a Magyarságkutató Intézet két kutatója nyilvánosan is vállalta a kritikát, nem maradhattak az intézetben. Az MKI vezetője egyébként jogász, történész végzettsége ugyanúgy nincs, mint a Magyarságkutatót konkrét kutatási projektekkel is ellátó Kásler Miklós Emmi-miniszternek. A pozsonyi csata után készül a folytatás: év végi beszámolóján Horváth-Lugossy arról tájékoztatta Káslert, hogy A pozsonyi csata sikerén felbuzdulva az MKI 12 részes animációs sorozatot csinál a honfoglalásról.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!