Saját fejlesztésű csodarakétával lőtték szét az ukránok a krími hidat, a gyártó céget közben korrupcióval vádolják

„Nem tudok olyan távoli támadásról az elmúlt hónapokból, amiben ne a mi termékeinket használták volna” – mondta a Guardiannek még nyáron Irina Terekh, a Fire Point nevű ukrán hadiipari vállalat vezérigazgatója. A 2022-ben alapított cég az ukrán hadsereg nagy hatótávolságú drónjainak és robotrepülőgépeinek egyik legfontosabb gyártója, többek között a Flamingo rakétákat és az FP drónokat is itt készítik – azokat a fegyvereket, amikkel néhány nappal ezelőtt az ukránok az oroszok legjobban őrzött objektumát, a szimbolikusan és gyakorlatban is nagy jelentőségű kercsi hidat is megrongálták.
A kercsi híd egy kulcsfontosságú átjáró Oroszországból a Krím félszigetre. A 2014-ben annektált félsziget és az oroszok örök érvényű összefonódását szimbolizáló 18 kilométeres hidat maga Vlagyimir Putyin avatta fel 2018-ban, és a háború kezdete óta Ukrajna többször is támadta. Eddig a legnagyobb hatású támadás 2022-ben történt, akkor egy teherautó robbant fel a hídon, beomlasztva annak egy részét, hónapokra ellehetetlenítve a kulcsfontosságú útvonal használatát.
Az akciót, ami hatalmas presztízsveszteség volt Putyinnak, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) vállalta magára, tavaly novemberben Oroszország nyolc embert ítélt életfogytig tartó börtönbüntetésre az ügyben. Az ukránok aztán 2023 júliusában és tavaly nyáron is támadták a hidat, utána pedig most, az elmúlt napokban többször is.
Ukrajna a saját fejlesztésű Flamingo rakétával és Palanyica sugárhajtású drónnal súlyos károkat okozott a kercsi híd szerkezetében. A hídon jó időre megszűnt a közúti összeköttetés, felvétel is készült a beomlott autópálya-szakaszról. A szállításban fontosabb szerepet játszó vasúti kapcsolat kis szünet után újraindult, de csütörtökön a hidat a vasúti sínek mellett érték újabb találatok (ezt egy másik, Neptun rakétával hajtották végre). A vasúti forgalmat is fel kellett függeszteni.
A mostani támadások nemcsak a célpont miatt érdekesek, hanem azért is, mert az ukránok egy saját fejlesztésű robotrepülőgépet használtak az első csapáshoz. A háború ukrán oldalán sokáig hiányzott a nagy hatótávolságú csapásmérő képesség. Ukrajna már a háború első évében is képes volt ugyan több száz kilométerre benyúlni az orosz hátországba, de csak korlátozott számú, régi vagy átalakított eszközzel tudott ilyen támadásokat végrehajtani. A háború későbbi szakaszában a hazai fejlesztésű, nagy hatótávolságú drónok tömeggyártása teremtette meg a rendszeres, Oroszország belső területeit is elérő csapásmérések lehetőségét – az olyanokét, mint amilyenek a Fire Point gyártószalagjáról is legördülnek.
A tavaly nyáron bemutatott FP–5 Flamingo például körülbelül 900 kilométer per órás sebességre képes 3000 kilométer hatótávolságban, vagyis akár kétszer akkora távolságra is képes eljutni, mint amerikai megfelelője, a Tomahawk. Akár hat tonnát is nyomhat, és 1150 kilogramm robbanóanyagot tud szállítani, ami elég ahhoz, hogy betonfalakon is átjusson. A gyártó szerint éjjel-nappal, még aktív elektronikai zavarás mellett is képes működni.
Júniusban egy orosz katonai alkatrészeket gyártó üzemet támadtak vele a határtól több mint 960 kilométerre fekvő Csebokszáriban, az ukrajnai Harkivtól északkeletre. Az sem elhanyagolható, hogy egy Flamingo legyártása nagyjából 600 ezer dollárba (körülbelül 200 millió forint) kerül, ami jóval kevesebb, mint az amerikai Tomahawk 3,5 millió dolláros (1,2 milliárd forint) ára. A cég jelenleg naponta három darabot képes legyártani az eszközből.
A Fire Point a cég alapítója, Denisz Stilerman szerint igyekszik minél inkább lenyomni a rakéták előállítási költségét: ahelyett például, hogy a Tomahawkhoz hasonlóan alumíniumötvözetekből készülne, szénszálas teste van, és régi szovjet repülőgépekből származó, átalakított sugárhajtóműveket építenek bele. A megoldástól a rakéták elég szokatlanul néznek ki: a hátsó részük feltűnően kidudorodik. Stilerman az Atlanticnek adott interjújában azt mondta: nem foglalkoztatja a külcsín, a lehető legolcsóbb alkatrészeket használja fel.

Ezek a rakéták lehetővé teszik, hogy az ukránok mélyen Oroszország belsejében levő célpontokat is megtámadhassanak, ami új szakaszt jelent az évek óta tartó háborúban: Ukrajna egyre közelebb kerül ahhoz, hogy felvegye a versenyt Oroszország nagy hatótávolságú eszközeivel. Az elmúlt hetekben, hónapokban megszaporodtak az olyan támadások, amikben az oroszok számára fontos katonai és gazdasági objektumokat ért találat. A Flamingo rakéták ráadásul nemcsak pontosan eltalálják az Oroszország belső területein található célpontokat, átjutva a légvédelmen, de a fegyverek robbanóereje is elegendő ahhoz, hogy súlyos károkat okozzanak.
A rakétát Volodimir Zelenszkij korábban az országban rendelkezésre álló legsikeresebb rakétaként jellemezte. 2025-ben a csehek egy közösségi finanszírozási kampányt indítottak, amiben 16,1 millió koronát (756 700 dollár) gyűjtöttek össze egy Flamingo gyártására. A Dárek pro Putina (Ajándék Putyinnak) nevű szervezet által gyűjtött pénzt a Fire Point megfejelte még egy ingyenes rakétával, ezzel megduplázva az adomány értékét.
A 2022-es alapítása óta eltelt idő alatt a Fire Point fejlődése jól mutatja, milyen gyorsan alakul át Ukrajna saját hadiipara. Arról már korábban is írtunk, hogy az ország hogyan digitalizálja a harcmezőt: nemrég teherszállításra kifejlesztett drónnal evakuáltak egy sebesült katonát, pilóta nélküli földi járműveket és harci robotokat is üzemeltetnek a frontvonalon. Ukrajna a limitált erőforrásai miatt hamar rákényszerült arra, hogy haditechnológiai szempontból kreatív legyen, gyorsan fejlődjön, alkalmazkodjon, olcsó és hatékony harci eszközöket fejlesszen ki és gyártson, hogy vissza tudja verni az orosz támadásokat.
Ez a nagy hatótávolságú fegyverek esetében különösen fontos, a cél ugyanis az, hogy az ukránok minél kevésbé legyenek rászorulva a külföldről importált eszközökre. Szükségük is van a hazai gyártásra, ugyanis a szövetségeseik korábban több alkalommal is korlátozták az Ukrajnának szállított rakéták felhasználását. Nagy-Britannia és Franciaország 2024-ben szabályozta az angol–francia fejlesztésű Storm Shadow rakéták bevetését, az Egyesült Államok pedig tavaly megakadályozta, hogy az amerikai ATACMS rakétákat oroszországi célpontok ellen használják. Washington attól is elzárkózott, hogy közvetlenül Tomahawkokat szállítson Ukrajnának.
A Fire Point ezt a hiányt próbálja pótolni, sőt ennél ambiciózusabb céljai is vannak: Stilerman az olcsó és hatékony rakétatechnológia kifejlesztésével szeretné megváltoztatni a globális erőviszonyokat. Elmondása szerint abban akar segíteni Európának, hogy saját rakétavédelmi pajzsot építsen ki, amihez nem kell az Egyesült Államokra támaszkodnia. A FREYJA nevű kezdeményezésben a tervek szerint kilenc másik európai ország vesz majd részt, a célja az amerikai Patriot lég- és rakétavédelmi rendszer alternatívájának kifejlesztése lesz.
Márciusban a dán kormány partnerségre lépett a Fire Pointtal egy olyan gyár felépítésében, ami a vállalat rakétáihoz szükséges üzemanyagot fogja előállítani. Az egyik jelentős német védelmi ipari vállalat, a Hensoldt is bejelentette, hogy a Fire Pointtal közösen dolgozik a FREYJA projekten, és Franciaország is engedélyezte Ukrajnának, hogy francia fejlesztésű robotrepülőgépeket és légvédelmi elfogórakétákat gyártson. Emellett a Fire Point most azon dolgozik, hogy kifejlessze és legyártsa Ukrajna első ballisztikus rakétáit, amiket a reményeik szerint már az év végéig tesztelhetnek is.
„Amikor fegyvert szegeznek a fejedhez, nem a szabványokon gondolkodsz, hanem azon, hogy működnie kell” – mondta Irina Terekh a rakétafejlesztésről. „Nem foglalkoztunk azzal, hogy megfelelünk-e a NATO szabványainak. Csak az érdekelt minket, hogy a fegyvereink a fronton hatékonyak legyenek, ne csak papíron. Ennek köszönhetően rendkívül hatékony fegyvert tudtunk létrehozni.”

Ez így igazi sikertörténetnek tűnik, ami valójában igaz is, Stilerman viszont valószínűleg nem kifejezetten olyan ember, akire a jelenleginél békésebb körülmények között az ukránok rábíznák a rakétaprogramjuk, vagy bármi más fejlesztését. A férfi Oroszországban tanult, ott tett szert jókora vagyonra, egy orosz katonai kutatóintézetnek dolgozott, és két alkalommal is megjárta az orosz börtönöket. Az Atlantic újságírójának azt mondta: a kétezres évek elején annál a moszkvai védelmi kutatóintézetnél dolgozott, ami Vlagyimir Putyin „kis nukleáris bőröndjét” gyártja. Ez az eszköz teszi lehetővé az orosz elnök számára, hogy válsághelyzetben engedélyezze az atomfegyverek bevetését. Azt is mondta, hogy az orosz állami televízióban szólítottak fel embereket a kivégzésére, ezért minden éjjel máshol alszik.
Oroszországból hazaérkezve Stilerman 2021-ben egy fiatal építésszel, a korábban említett Irina Terekhkel dolgozott együtt, és amikor a következő évben megkezdődött a teljes körű orosz invázió, ketten alapították meg a Fire Pointot. Terekh először a vállalat technológiai igazgatójaként, később vezérigazgatóként dolgozott.
A Fire Point az év elején már egy nagyszabású korrupciós vizsgálat középpontjában állt, később pedig a Timur Mindics ukrán üzletember nevéhez kapcsolódó, Ukrajna egyik legsúlyosabb korrupciós botrányává szélesedő ügyben is felmerült a vállalat neve. Ukrajna Nemzeti Korrupcióellenes Hivatala (NABU) azt vizsgálja, hogy a Fire Point túlárazta-e a drónjaihoz használt alkatrészeket. Stilermant nem vádolták meg törvénysértéssel, de a korrupcióellenes nyomozók vizsgálják a hadsereggel kötött szerződéseit. A fegyvergyártás részleteit a háború idején titoktartás övezi, ami megnehezíti, hogy független vizsgálatok feltárják a pénzmozgásokat.
Stilerman elmondása szerint a Fire Point néhány millió dollárnyi saját tőkéből indult, amit Oroszországban, főként ingatlanügyletekből szerzett. 2023-ban, a háború második évében ebből finanszírozta az első nagy hatótávolságú drónjuk kifejlesztését. Az FP–1 néven ismert fegyver a következő tavasszal került a figyelem középpontjába, amikor egy dróngyártóknak rendezett versenyen a legjobb értékelést kapta. Stilerman szerint ezután az ország leggazdagabb üzletemberei közül többen is ajánlatot tettek a cég megvásárlására. Köztük volt Timur Mindics is.
Mindics Zelenszkij egyik közeli barátja, a 2019-es elnökké választása előtt az üzletember egyengette színészi, komikusi karrierjét. Mindiccsel közös szórakoztatóipari vállalkozást is vittek, a Kvartal 95-öt, ami elválaszthatatlan Zelenszkij nevétől. A NABU a korrupciós botrány kirobbanása után körözési listára tette Mindicset, aki sajtóértesülések szerint elhagyta az országot.
Az ő neve azért fontos a Fire Point sztorijában, mert Stilerman állítása szerint 2024-ben a politikai kapcsolatait felhasználva elérte, hogy egy ukrán vállalatokból álló csoportnak elérhetővé tegyenek titkos levéltárakban őrzött, szovjet korszakból származó rakétatechnológiai tervrajzokat. A dokumentumokban ott volt az SZ–300-as rakétarendszer gyártási útmutatója is, ezzel a Fire Point megismerhette az oroszok fejlettebb, SZ–400-as rakétarendszerének gyártási technológiáját, ami az FP–7x alapjául szolgált.
Stilerman hadiipari eredményeit viszont nem lehet vitatni: a főként olajfinomítókat és más energetikai létesítményeket célzó támadássorozat, amit a cége által gyártott drónokkal és rakétákkal hajtottak végre, súlyos presztízsveszteséget okozott Putyinéknak, megnehezítette az orosz hadsereg logisztikai ellátását, és oroszok millióit sújtó üzemanyaghiányhoz vezetett. A versenytársai szerint Stilerman a politikai kapcsolatain keresztül tisztességtelen előnyökhöz jutott, ezzel tudta lekörözni a szektor többi szereplőjét – de ez az életükért és szabadságukért harcoló ukránokat jelenleg aligha érdekli.