A Balaton vízegyenlege világosan megmutatja, miért egyre kisebb a vízállás
A Balaton vízállása október elején megközelítette a 2003-as történelmi minimumot. Több egymás utáni, negatív vízegyenlegű év korábban is előfordult, de az éghajlati háttér azóta megváltozott: a melegedés növeli a párolgási igényt, egy átlagos téli víztöbblet pedig már nem ellensúlyozza a nyári vízhiányt. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza a Másfélfokon megjelent elemzésében azt mutatja be, hogy alakult át a Balaton vízutánpótlását biztosító terület vízegyenlege.
A Balatonon ugyanakkora vízszint ma már melegebb éghajlaton, nagyobb párolgási igény mellett alakul ki, mint korábban. A tó vízmérlegét alapvetően négy tényező határozza meg: a bemeneti oldalt a csapadék és a hozzáfolyás adja, míg a kimenet összetevői a párolgás és az elfolyás. Ezeket az adatokat a Balaton egész vízgyűjtőjén kell vizsgálni.
A vízgyűjtő vízellátottságát a Thornthwaite-féle csöbörmodellel vizsgálták, hónapról hónapra követni lehet vele a csapadék és a párolgás viszonyát, így azt is, hogy mikor van víztöbblet vagy – hiány. A 2000-től vizsgált 26 évből 16-ban negatív volt a víztöbblet és a vízhiány éves egyenlege. Több egymást követő negatív egyenlegű év azonban előfordult korábban is, az 1990-es évek elején, 2000 és 2003 között, majd 2021–2022-ben és 2024 óta. Látszik, hogy a jelenlegi helyzet nem egyetlen száraz nyár következménye, hanem a vízhiány több éven át tartó halmozódásának.
Szabó Péterék egy korábbi elemzésünkben kimutatták, hogy éghajlatunk a kis éves csapadéknövekedés mellett is jelentősen szárazabbá vált. A Balaton vízgyűjtőjén is ez a változás a lényeg: nemcsak az számít, mennyi víz érkezik, hanem az is, mekkora az éghajlat vízigénye, amely nemcsak a tó vízfelszínében, hanem a vízgyűjtőn is jelentkezik, és sajnos az egyes évszakokban eltérő módon.
A globális felmelegedés miatt a legfontosabb változás az évszakok közötti egyensúly eltolódása. A Balaton vízgyűjtőjén korábban általában a nyári vízhiányhoz hasonló nagyságú téli víztöbblet társult; tavasszal inkább többlet, ősszel gyenge hiány volt összességében a jellemző.
Az évszakos mintázat alapvetően megmaradt, az arányok azonban megváltoztak. Az átmeneti évszakokban nincs változás, a téli víztöbblet kissé nőtt, a nyári vízhiány azonban olyan nagyot erősödött, amit az átlagos téli növekedés már nem tud ellensúlyozni. Egy átlagos évben tehát a korábbi víztöbbletből vízhiányba mentünk át.
Különösen fontossá vált a hűvös félév, amikor kisebb a párolgás, és visszatöltődhetnek a vízkészletek. Ha ez az időszak is száraz, a tó és vízgyűjtője eleve kedvezőtlenebb helyzetből várja a nyarat. Ez történt most is: 2025 száraz volt, a téli feltöltődés elmaradt, majd a nyári vízhiány is jelentős volt 2026-ban. Már csak egy bőséges csapadékú téli félévvel tudjuk természetes módon nem kiszárítani a Balatont.
A Balaton vízpótlási lehetőségeiről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
