Csak a politikai akaraton múlik, hogy az állam él-e kisajátítással a Balaton védelmében

Az államnak egyértelmű alkotmányos kötelezettsége van a Balaton védelmére, és csak politikai akarat és döntés kérdése, hogy megteremti-e annak lehetőségét, hogy éljen a kisajátítás eszközével a természeti értékek és a jövő nemzedék érdekeinek védelmében, írta a Másfélfokon megjelent cikkében dr. Sulyok Katalin, környezetjogász, a Durham Egyetem docense és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának magántanára.

Civilek jórészt a Balatoni Limnológiai Kutatóközpont eredményeire alapozva SOS Balaton néven nemrég kampányt indítottak, hogy megóvják a tó ökológiai stabilitását. Az államtól azt várják, hogy vegye birtokba a még természetes partszakaszokat, amivel elejét lehetne venni a vízrendszer sérülékenységét fokozó további beépítéseket. Az elképzelésük szerint az állam akár kisajátítással is élhetne, ami a magyarok nagy többsége szerint is elfogadható egy közvélemény-kutatás szerint. Sulyok Katalin ennek jogi megalapozhatóságáról érvelt.

A Balatont papíron védi az állam alkotmányos kötelezettségének eleget téve, az előző négy évtizedben jogszabály is született, amelyek a beépíthetőséget is korlátozták. Az Alkotmánybíróság már 1993-ban határozattal kényszerítette ki a Balaton-törvény megszületését. A 3071/2019. AB határozat pedig kifejezetten elismerte, hogy „a Balaton önmagában is olyan egyedülálló természeti érték, mely érték környezeti állapotának, illetőleg önmagában a balatoni tájnak a megóvása is az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésének megfelelően az állam és mindenki kiemelt kötelezettsége.” A 16/2022. (VII. 14.) határozat pedig megsemmisített olyan jogszabályokat, amelyek felmentést adtak a környezet védelmét szolgáló törvényi beépítési korlátozások alól a tó 30 méteres körzetében. A beruházók étvágya azonban nem csökken, és hiába minden jogszabályi védelem, valahogy mégis mindig a tó húzza a rövidebbet.

Sulyok Katalin azt írta, hogy a természetvédelmi korlátozások a jelenlegi jogszabályok keretei között valóban könnyen megkerülhetők, de már most is létezik számos jogi építőelem, amelyekből lehetne egy más jellegű jogalkalmazási és jogalkotási gyakorlatot is építeni, ahol a hatósági mérlegelés és az állami döntések a közérdeket részesítik előnyben. Szerinte ebből a szempontból Magyarország különösen jó helyzetben van, csak ki kéne használni a rendelkezésre álló lehetőségeket.

„Ilyen például a közérdekből, teljes kártalanítás mellett történő kisajátítás. A vízvisszatartás érdekében vagy a természetvédelmi korlátozások elrendelése esetén például van már jogszabályi lehetőség az elárasztott területek kisajátítására, mégis ezen tényállások sokszor csak papíron léteznek, és a gyakorlatban nem élnek vele a hatóságok (sokszor azért, mert a kártalanításra nincs megfelelő fedezet biztosítva).”

Sulyok javaslatokat is arra, hogy hogyan lehetne a Balaton védelmét is erősíteni, és hogy erre milyen jogi kötelezvények is vannak.

• A klímatörvény alkotmányosságával kapcsolatos 5/2025. AB határozatában a bíróság kimondta, hogy az állam az éghajlatvédelem és az éghajlati hatásokhoz való alkalmazkodás terén köteles a védelmi szintet az új tudományos eredményekkel összhangba hozni.
• Az Alaptörvény kimondja, hogy az állam nem teljhatalmú tulajdonosa a természeti kincseknek, hanem bizalmi vagyonkezelője. Azaz amikor e természeti erőforrások felhasználásáról dönt, akkor köteles a rábízott természeti és kulturális kincseket a jövő nemzedékeknek megőrizni, és az ő érdekükben kezelni azokat.
• A nemzetközi trend szerint a közérdek elsőbbsége a vízpartok használatában. Ez a Balaton esetében is alkalmazható lenne, megalapozva a part menti területeken a természetvédelmi közérdek érvényesítésének elsődlegességét.
• A hatóság is köteles minden egyedi ügyben is érvényesíteni a visszalépés tilalmát, azaz a hatóság mérlegelési döntéseivel nem ronthatja le a természetvédelmi értékek jogszabályi védelmi szintjét.

Közérdek a Balaton ökológiai működőképessége

Sulyok Katalin azt írta, hogy az alkotmányos joggyakorlat szerint a környezetvédelem olyan közérdek, amely érdekében más versengő alapjog, például a tulajdonhoz való jog is korlátozható. Ennek egyik régóta ismert módja a magántulajdon kisajátítása. Igaz, ez itthon jószerivel ismeretlen a környezetvédelemben.

„Az csak politikai szándék kérdése, hogy a környezeti közérdek védelme érdekében is megteremtjük-e (és használjuk-e) ezt a lehetőséget. Az éghajlati válság korában fordulóponthoz érkeztünk: a magánérdek és környezeti közérdek zéró összegű játszmává vált. Azaz a magánérdekből kivágott nádas, feltöltött partszakasz a mostani rendkívüli tempóban melegedő éghajlaton már csak a természeti rendszerek működőképességének rovására valósíthatók meg. Ilyen körülmények között a szükségesség-arányosság megítélésének is alkalmazkodnia kell a megváltozott realitásokhoz.”

„A Balaton ökológiai működőképességének megőrzése közérdek. A Balaton ugyanis a köz számára számos ökoszisztéma szolgáltatást nyújt, amelynek értéke számszerűsítve is tetemes. A Balaton turisztikai forgalma 2025-ben 218 milliárd HUF-ra rúgott, és ezen túl ott van még az egyéb tájhasználatok (borászat, gazdálkodás) forintosítható értéke, a tó klímaregulációs és élőhely-biztosítási szolgáltatásai, valamint a Balaton pénzben nagyon nehezen kifejezhető esztétikai, kulturális, és spirituális értéke. Az is csak döntés kérdése, hogy a versengő magán- és közérdek mérlegelésekor ezen ökoszisztéma-szolgáltatások teljességét figyelembe veszi-e az állam a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyeinek számszerűsítésekor, amely a jogszabályi viszonyítási pont a tulajdon elvonásakor.”