A Kia még gondol azokra, akik SUV helyett hagyományos autóra vágynak
Amióta a Kia komolyan veszi az európai piacot, az autóik is elkezdtek egész tetszetősek lenni. Menő volt a Sportage a második generációtól, kellemes volt a Rio is szintén a második kiadástól, a Picanto kisautó is szerethető, a Sorento SUV és az Optima szedán is hordozzák az aktuális stílusjegyeket anélkül, hogy azt éreznénk, hogy pontosan ugyanazt látjuk minden modellen. Egyetlen kivétel akadt: a kimondhatatlan nevű Ceed (vagy korábban Cee’d), ami a Kia európai berobbanásának egyik főszereplője volt 2006-ban. Akkoriban nem létezett nagyobb feladat, mint az alsó-középkategória (más néven kompakt kategória) ászának, a Volkswagen Golfnak nekimenni, így elsőre a Kiánál sem voltak túl bevállalósak, és az évek során is csak mérsékelten jött meg a bátorság.
A Ceed tisztességesen fogyott az évek során, de néhány kiemelkedő évet leszámítva nem nagyon érte el a százezres darabszámot, így egy idő után a Kia a modell megszüntetése mellett döntött. Jött helyette tavaly a tengerentúlon már 2024 óta árult K4, amit Mexikóban gyártanak. A 2026-os európai eladási számok fogják megmondani, hogy jó döntést hoztak-e ezzel a koreaiak, de annyi biztos, hogy a K4 jól kezdett Amerikában, felülmúlta az elődmodell Cerato sikerét, és így most egy globális modellel lefedik a szegmenst a két nagy piacon.
Az Európába hozott Kia K4 az eredetitől eltérő hangolású futóművel és motorválasztékkal kapható Magyarországon, és a teszten nálunk járt kombiváltozatot (hivatalos nevén Sportswagont) is csak Európában árulják. A formaterve viszont ugyanúgy ütős, mint a tengeren túlon kapható változaté. Kellően merész, semmihez nem hasonlít ebben a kategóriában. A vonalzóval rajzolt furcsa lámpatesteket már más Kiákról is ismerjük, és ez a határozott ívelgetés jellemzi az egész autót. Emellett gömbölyded részletek is jutottak a motorháztetőre, az oldalajtókra és a farrészre is.
A kategóriahatárokat feszegeti a közel 4,7 méter hosszúságával a K4 kombiváltozata, így a hátsó ajtók is egészen nagyok, persze csak a formaterv kedvéért. A más típusokon már sokszor látott, oldalablakok mellé rejtett kilincsek túlságosan csupasszá teszik a lemezeket, ráadásul nem is praktikus ez a megoldás, hiszen a fogantyúhoz képest olyan nagy az ajtók túlnyúlása, hogy a sarkukba könnyen beveri magát az ember deréktájon be- és kiszállás közben.
Beülve érződik halvány minőségbeli visszaesés a Ceedhez képest. Az összhatás modern a nagy központi kijelző miatt, de a K4 utastere közel sem olyan stílusos, mint amit az autó külseje ígér. Jó érzés viszont, hogy egészen alacsonyan, az úttesthez közelebb lehet helyet foglalni, ami stabilabb érzetet ad vezetés közben. A vezetőülés is kényelmes, jó pozícióban van a kormány, és rengeteg a könnyen megjegyezhető és használható hagyományos gomb.
Aki szereti klasszikusabb fazonú autókat, a Kia K4-ben is jól fogja érezni magát. A kombi 4,7 méteres hosszához is 2,7 méteres tengelytáv társul csakúgy, mint a több mint 4,4 méter hosszú alapváltozat esetében, ami érződik a hátsó üléssor hatalmas lábterén is. Az ülőlapok lehetnének kevésbé meredekek, mert így nem jut annyi megtámasztás a combnak, amennyi ekkora helyen egyébként elférne. Kellemes részlet, hogy a hátsó üléssoron ülők már a legolcsóbb K4-ben is két USB-C csatlakozót kapnak, ráadásul ezek meg is vannak világítva.
Ekkora méretnél átlagosnak számít a kombi alaphelyzetben 604 literes csomagtartója, és a Kia sajnos továbbra sem tud leszokni a nagyon lassan járó elektromos csomagtérajtókról. Aki nem az általunk kipróbált 1,6 literes, hanem az ezer köbcentis, benzines, háromhengeres, turbómotoros lágy hibrid akkumulátorral megpakolt változatot választja, az alaphelyzetben csak 482 literes csomagtérrel számolhat, a többit elveszi a hibridhajtás akkumulátora. A csomagtér az ötajtós kivitel esetében, lágyhibrid hajtással 328 literes, amúgy pedig 438.
Menet közben is tetten érhető, hogy a Kia K4 nem éppen vadiúj fejlesztés. Az 1.6-os T-GDI jelzésű négyhengeres, közvetlen befecskendezéses turbómotorokhoz alapáron adott hétsebességes duplakuplungos (DCT) váltó továbbra is az autóipar egyik leggyengébben teljesítő ilyen jellegű szerkezete. Bármilyen közlekedési szituációban képes a tétovázásra, csak a nagyon finom vezetési stílust kedveli.
Nagy kár, mert ez a viselkedés megfojtja a 150 lóerős motort, aminek a hangja szokatlanul jó, szóval adná magát a sportosabb vezetés lehetősége. Erről amúgy elég sok más tulajdonságával is rövid úton le fogja nevelni a sofőrjét a Kia. Ezzel a motorral szokatlanul sokat is fogyaszt: vegyes használatban száz kilométerenként 7,8 liter körüli átlaggal jártam vele, amikor pedig kicsit siettem, a bő 9 liter / 100 kilométer sem volt kizárt. Az autó súlya egyébként elfogadható, menetkészen másfél tonna, a végsebessége több mint 200 km/óra, és nagyjából 9 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra. Az ezres változatnak három másodperccel több időre van szüksége az utóbbi tempó eléréséhez, a végsebessége pedig 190 alatt marad.
Aztán ott az a végtelenül agresszív pittyegés, ami már minimális sebességtúllépésnél is jelez. Az Európai Unióban eladott új autókban kötelező ez a hangjelzés, aminek a kikapcsolásához a Kiában nem kevesebb mint hétszer (!) kell hozzáérnünk az érintőkijelzőhöz. Persze van két testreszabható gomb is az autóban, az egyik a kormányon, a másik a műszerfalon, de még ezekre rátanítva ezt a funkciót is legalább kétszer meg kell érinteni a központi kijelzőt a hangjelzés kikapcsolásához. A többi vezetéstámogató rendszer is messze van a kategória élvonalától, a sávtartó tempomat és a holttérfigyelés is túl érzékenyre van hangolva, így sokszor indokolatlanul avatkoznak be a vezetésbe. De a fedélzeti rendszer legalább gyorsan reagál az érintésre és a kijelző felbontása is rendben van.
Nem fog sportos vezetésre invitálni a kormányzás és a futómű sem. A K4 szinte semmi visszajelzést nem ad az útról menet közben, a kátyúk nagy részét viszont jól kisimítja, ugyanakkor nem is dől túlságosan a kanyarokban. Ezek alapján látható, hogy a Kia csak típusnevet váltott, a K4-et pontosan ugyanoda pozícionálták, ahová a Ceedet: a józan átlagfelhasználókra és a flottavásárlókra.
A K4 alig nyújt többet az előző generációs Ceednél, ami a gyártó sajátos döntésének köszönhető. Az elektromos autók piaca egyelőre bizonytalanul nő, és ahol érdemes, ott árulják is a tisztán elektromos hajtású EV4-et. A hasonló méretű szabadidő-autók közül még elérhető az előző generációs XCeed, de a K4-hez hasonlóan azt is egy globális modellel, a Seltossal váltják le. A Kia ezekkel a lépésekkel a költségcsökkentés mellett azzal is számol, hogy a belső égésű motorral szerelt kompakt autók piaca zsugorodni fog a továbbiakban, így nem éri meg drága helyi gyártással külön önálló típust fejleszteni Európának.
A Kia K4 most akciósan 9,4 millió forinttól elérhető. Ezért az egyliteres, háromhengeres turbómotorral, hatsebességes kéziváltóval, manuális klímával, telefontükrözéssel, automata full-LED lámpával, elöl-hátul radarral és tolatókamerával felszerelt kivitelt kapjuk. Az általunk kipróbált változat erősebb, 1,6 literes motorral és automata váltóval 1,3 millió forinttal kerül többe.
A kategória zsugorodása a vetélytársak számán és az elérhető típusok korán is meglátszik. Már csak a Volkswagen-csoportnál vehetünk egyszerű benzinmotoros kompakt kombit, de az utóbbi hónapokban elég agresszív a konszern árstratégiája. Mindhárom azonos alapokra épített típus, a Seat Leon, a Škoda Octavia és a Volkswagen Golf is négyhengeres turbómotort ad a Kiáéhoz hasonló alapárért, sőt a Škodánál 150 lóerős és négyhengeres a belépő verzió, a szerényebb Seat ajánlata pedig bekúszott 8 millió forint alá.
A Stellantis autóipari egyesülés kínálatában már nem találunk közönséges benzines változatot. Így Opel Astra Sports Tourert és Peugeot 308-ast is csak 10 millió forinttól vásárolhatunk, lágyhibrid-hajtással vagy dízelmotorral. Ugyanígy kiesik a játékból a Toyota is, a világ legnagyobb autógyártója csak hibridet árul ebben a kategóriában, a Corolla ára 11 millió forintról indul. A Kiával közös konszernen belül még a Hyundainál érdemes körbenézni, hiszen az i30 Wagon azonos motorokkal félmillió forinttal kevesebbe kerül, mint a K4. A Kia szokás szerint a hét év vagy 150 ezer kilométer garanciájával próbál kitűnni a tömegből, de ma már az említett Seatnál is hat évről vagy 200 ezer kilométerről szól az ajánlat.
