A gyógyszeripar által eltitkolt csodaszerként reklámozzák a peptideket, csak a tudósoknak nem szólt erről senki
„Peptidőrület van Magyarországon” – mondta Sebestyén Balázs a Balázsék egyik szeptember végi adásában, majd egy belgyógyásszal közösen kifejtette, hogy ez lenne a jövő, csak a gyógyszeripari lobbi, a közmondásos Big Pharma megakadályozza, hogy engedélyezzék az ilyen szereket, mert nem keresnek azon, ha az emberek egészségben élnek. Ennek némiképp ellentmond, hogy aztán a GLP-1-alapú fogyasztószerekről társalogtak, amiknek szintén egy peptid a hatóanyaguk, és a gyógyszergyárak nem győznek elég sokat gyártani belőlük, és degeszre keresik magukat vele. Mindenesetre az egész beszélgetés arra futott ki, hogy a peptidek gyakorlatilag mindenre jók, már csak az kéne, hogy kapni is lehessen őket legálisan.
Bár orvosi és egészségügyi tanácsért általában az ember nem Sebestyén Balázshoz fordul, érdemes foglalkozni a témával, mert a közösségi médiában is terjed, mint a futótűz. Egy másik, globálisan nagy hatású, de még kevésbé megbízható egészségügyi forrás, Robert F. Kennedy Jr. is mondta már Joe Rogan podcastjában, hogy nagy rajongója az ilyen szereknek. Rogan maga is pártolja őket, a biohacking és a wellness világának éppen aktuális csodaszereiként tekint rájuk.
Annak, aki otthonosan mozog az egészségügyi dezinformáció világában, ismerős lehet a peptid név: a koronavírus-járvány előtt Varga Gábor gyógygombászt meg is büntették azért, hogy a C-peptidnek tulajdonított bizonyítatlan gyógyhatásokat. Ő egyenesen azt állította, hogy ezek a peptidek segítenek az autizmus, a skizofrénia, rák, cukorbetegség, migrén, túlsúly, gyulladásos problémák, agyérgörcs stb. leküzdésében. Ez nyilván még a kevésbé kritikus olvasók fejében is megszólaltatja a riasztócsengőt, a peptideknek azonban valóban lehetnek pozitív hatásaik, és vannak is ilyen hatóanyagú gyógyszerek a piacon.
Mi az a peptid?
A peptidek a fehérjék építőkövei, fontos szerepet játszanak az egészség megőrzésében, és a szervezetben is megtalálhatók természetes formájukban. Gyakorlatilag rövid aminosavláncok, amelyek sokféle hatást gyakorolhatnak a szervezetre: szerepet játszanak például a hormonális folyamatok, az immunvédekezés, a szövetek helyreállítása és növekedése, a gyulladás szabályozása és az emésztés irányításában. Hírvivőként működnek a testünkben, jeleket továbbítanak egyik szervből a másikba.
Úgy is elképzelhetjük őket, mint a fehérjék kisebb, egyszerűbb változatait, bár kutatók olyan peptideket is találtak már, amiket közvetlenül a gének kódolnak. Eddig mintegy 7000, az emberi szervezetben megtalálható peptidet katalogizáltak, de lehetséges, hogy ennél még jóval több, egyelőre felfedezetlen peptid létezik.
A szervezet számtalan különböző peptidet képes előállítani az aminosavak eltérő sorrendű összekapcsolásával. Minden aminosav-kombinációnak egyedi, nagyon specifikus funkciója van. Több peptidről biztosan mindenki hallott már: idesoroljuk például az oxitocin boldogsághormont, az inzulint, az endorfint, a növekedési hormonokat és a GLP-1-eket. Utóbbiak az injekcióban adható fogyasztószerek miatt lehetnek ismerősek: a GLP-1 étkezés után termelődik a bélben, majd eljut az agyba és a hasnyálmirigybe. Az agynak azt jelzi, hogy kösz, eleget ettünk, ki lehet kapcsolni az éhséget, a hasnyálmirigyet pedig arra utasítja, hogy kezdjen inzulint kibocsátani a véráramba. De peptid például a kollagén vagy a kreatin is, amikhez étrend-kiegészítőként bárhol hozzá lehet jutni.
Az első peptidalapú gyógyszert, az inzulint több mint száz éve fejlesztették ki. 1921-ben fedezték fel és izolálták egy kutya hasnyálmirigyéből. 1982-ben ez volt az első kereskedelmi forgalomban kapható, szintetikusan előállított peptid. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) azóta nagyjából 100 különböző peptidalapú gyógyszert engedélyezett, a cukorbetegségtől kezdve a szklerózis multiplexen át a szeptikus sokkig számos betegség kezelésére. A peptidek azért vonzók gyógyszerhatóanyagként, mert általában kisebbek a fehérjéknél, és a kis molekulájú vegyületeknél specifikusabban kötődnek a célpontjukhoz.
A looksmaxxing furcsa, bizarr világában viszont sokan elébe mennek az orvostudománynak, és ellenőrizetlen, bizonyítatlan hatásosságú peptideket reklámoznak – olyanokat, amiket még nem vetettek alá megfelelő tudományos kísérleteknek. A felhajtás főként az injekciókban alkalmazott „csodapeptidek” körül forog – mivel a legtöbb peptidet a gyomor lebontja, ezeket általában így a leghatékonyabb bevinni a szervezetbe. A BPC-157, a GHK-Cu és a TB-500 is ilyen például, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük.
A gyógyszerbiztonsági szervezetek által befogadott peptidalapú gyógyszerek szigorú vizsgálatokon, klinikai kutatásokon és a való életben szerzett tapasztalatokon keresztül bizonyították, hogy hasznosak és biztonságosak. Az inzulin például elengedhetetlen ahhoz, hogy sok cukorbeteg kordában tartsa a vércukorszintjét, míg a GLP-1-alapú gyógyszerek emberek millióinak segítettek egészségesebb testsúlyt elérni, és annyi pozitív hatásuk van a fogyáson kívül is, hogy lassan elhinni is nehéz. De ez nem ugyanaz a kategória, mint amikor valaki kétes forrásból beszerzett, még kétesebb összetételű peptideket injekcióz magába, csak mert egy influenszer nagyon szépeket mondott róla.
Az ezekhez kapcsolódó egészségi állításokat ugyanis semmilyen szakértői testület, egészségügyi szervezet, és feltehetően senki más hozzáértő sem ellenőrizte. Az egészségre gyakorolt hatásukról szóló állításokat nem támasztják alá adatok. Lehetséges, hogy vannak olyan peptidek közöttük, amiknek valóban vannak kedvező hatásaik, de a meggyőző tudományos bizonyítékok egyelőre hiányoznak. Állatkísérletek alapján számos kísérleti peptid ígéretes lehet bizonyos betegségek kezelésében – de arra egyelőre nincs megfelelő bizonyíték, hogy ezek a vegyületek emberekben is hatásosak.
Jól mutatja, hogyan működnek ezek a feketepiac szélén üzemelő online áruházak, hogy Katrin Svensson, a Stanford Egyetem kutatója például meglepődve tapasztalta, hogy az általa felfedezett, addig csak egérkísérleteken átesett peptideket online árulják injekciós formában. Ezekről nem tudni, hogy biztonságos, szabályozott körülmények között állították-e elő, sőt, hogy egyáltalán az van-e bennük, amit reklámoznak. És persze még az sem biztos, hogy maguk a szóban forgó peptidek az egérkísérleteken túljutva az emberi alanyokkal végzett teszteken is hatékonyak lesznek.
Egyes étrend-kiegészítőként forgalmazott peptidek hatásosságát és biztonságosságát viszont különböző mértékben kutatások is alátámasztják. Vannak például bizonyítékok, amik arra utalnak, hogy a kollagéntermelést serkentő peptideket tartalmazó szemkrémek némelyike hozzájárulhat ahhoz, hogy a bőr fiatalosabbnak tűnjön. Néhány laboratóriumi és állatkísérlet pedig arra mutat, hogy az olyan peptidek, mint a BPC-157, a CJC-1295 és a GHK-Cu, támogathatják a sérülésekből való felépülést és a sebgyógyulást. Ahhoz azonban, hogy egyes peptidek adott célokra való hatásosságát és biztonságosságát meg lehessen ítélni, nagyszabású humán vizsgálatokra van szükség, mielőtt megalapozott állításokat lehetne tenni róluk.
Ha valaki Sebestyén Balázsék helyett inkább a Harvard Egyetem kutatóira hallgatna, érdemes tudnia: a nem szabályozott peptidek használatával az ember lényegében azzal kísérletezik, hogy kétes eredetű aminosavakat fecskendez a szervezetébe. A BPC-157-et, amit az interneten sokszor az edzés utáni izomregeneráció és izomnövekedés felgyorsítására ajánlanak, állítólag az 1990-es években fedezték fel az emberi gyomornedvben, más kutatók azonban – köztük a korábban említett Svensson – nem tudták megismételni ezt a felfedezést. Svensson ezért azt gyanítja, hogy a peptid talán természetes körülmények között egyáltalán nem is fordul elő, ami még kockázatosabbá teheti az alkalmazását.
Ráadásul a rendelkezésre álló vizsgálatok arra utalnak, hogy egyes, injekcióban adható peptidek rendellenes immunválaszt válthatnak ki, ami allergiás reakciókhoz vagy autoimmun problémákhoz is vezethet – ez általában azokra igaz, amiket a feketepiacon vagy szürkezónás online áruházakban árulnak, itt ugyanis jellemzően az injektálható koktél valamelyik másik összetevője okozza a bajt. Egyes peptidek ennél is problémásabbak lehetnek: állatkísérletekben azt tapasztalták a kutatók, hogy egyes peptidek hosszú távú alkalmazása rák kialakulásához, szervkárosodáshoz vagy neurotoxicitáshoz vezethet. Olyan peptidek is vannak, amelyek plakkokká állhatnak össze a szervezetben, az Alzheimer-kórra jellemző amiloid-béta plakkokhoz hasonlóan.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a peptideket használók gyakran több vegyületet kombinálnak. Az egyik népszerű kombinációt a Marvel-képregények szereplője után Wolverine-kombónak nevezik, és BPC-157-ből és TB-500-ból, a nagyobb timozin-β4 peptid egyik részéből áll. Ezt a kombót embereken még nem vizsgálták tudományos kísérletben. A timozin-β4-ről már vannak klinikai adatok, köztük egy 3. fázisú vizsgálat is, amiben szemcseppként vizsgálták szárazszem-szindróma kezelésére. A kezelés nem érte el a vizsgálat kitűzött célját, de a kutatás továbbra is folyik, többek között arra, hogy segíti-e a szívizom regenerációját.
Az FDA egyik tanácsadó testülete júliusban szavazta meg, hogy hat népszerű, wellness célokra használt peptidet ajánl a gyógyszertári magisztrális készítményekben való legális felhasználásra, bár ezek a döntések nem jelentenek hivatalos FDA-gyógyszerengedélyt. Köztük volt például a BPC-157 is, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban csak három, összesen 30 résztvevővel végzett vizsgálat áll rendelkezésre.
Egy, a Nature-ben megjelent szakcikk szerint az FDA-szavazás sem feltétlenül azért történt meg, mert annyi bizonyíték van a hatásosságuk és biztonságosságuk mellett, hanem azért, mert Kennedy minisztersége alatt, és az ő nyomására az FDA elkezdte felszámolni a szabályozási akadályokat. Ez pont a gyógyszerként való forgalmazásukat hátráltathatja: a cikk idézi Peter Lurie-t, az FDA korábbi tisztviselőjét, aki attól tart, hogy ha a gyógyszertárak bizonyítatlan hatású szereket állíthatnak elő és értékesíthetnek, az visszatarthatja a gyógyszercégeket attól, hogy gyógyszerfejlesztésbe fektessenek. Ráadásul egyes kutatók szerint a BPC-157 és a timozin-β4 hatásmechanizmusuk alapján akár még a tumornövekedést is segíthetik – ezt pedig nem lehet kizárni a most még fájóan hiányzó, nagy résztvevőszámos humán kísérletek nélkül.
Az a vád viszont egyáltalán nem tűnik életszerűnek vagy igaznak, hogy a nagy gyógyszergyárak megpróbálják kigolyózni a peptidek gyógyszerként való alkalmazását és engedélyezését, erre a GLP-1 gyógyszerek jelentik a legjobb példát. Több klinikai vizsgálat zajlik például annak vizsgálatára, hogy az engedélyezett, GLP-1-alapú szerek alkalmazhatók-e olyan krónikus betegségek kezelésére, mint a szívbetegség, a függőség vagy az Alzheimer-kór.
Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy miért nincsenek jobban a gyógyszergyárak látómezejében a peptidek: egyesek szerint a nagy gyógyszergyártó cégek pedig nem feltétlenül akarnak olyan vegyületbe fektetni, ami könnyen hozzáférhető, mások szerint viszont sok peptid egyszerűen nem elég hatásos ahhoz, hogy felkeltse a gyógyszergyártók érdeklődését. Egyelőre úgy tűnik, egyik sem olyan hatásos, mint a GLP-1-alapú gyógyszerek – márpedig ha azok lennének, a gyógyszergyártók valószínűleg már kifejlesztették volna őket. Elvégre a GLP-1-szereket viszik, mint a cukrot: 2025-ös adatok szerint a világon a második és a harmadik legtöbb bevételt termelő gyógyszer is ilyen, de a top 10-be belefért másik két ilyen hatásmechanizmusú szer is.
