Megette a fene az egészet, ha egy hivatalra vártak volna

„Megette a fene az egészet, ha mi csak egy hivatalból irányítanánk, és nem csatlakozunk olyan emberekhez, akik jobban tudják csinálni, mint mi” – mondta Gajdos László csütörtökön a Ráckevei (Soroksári)-Duna partján. Az élő környezetért felelős miniszter azokat a szigetszentmiklósi tanárokat és diákokat méltatta, akik a 2020. decemberi olajszennyezés után egy elpusztult úszóláp rehabilitációjába fogtak, és akiknek a munkáját most a WWF Magyarország díjjal ismerte el. Gajdos némi öniróniával azt is megjegyezte, hogy a minisztériumban vagy három munkacsoportot biztosan összehívtak volna, hogy kitalálják, hogyan lehet helyreállítani a területet. A Batthyány Kázmér Gimnázium közössége viszont jóval egyszerűbb ügymenetet követve látványos eredményeket ért el.

2020 decemberében súlyos környezetszennyezés történt Szigetszentmiklóson: valaki több ezer liter fáradt olajat öntött egy csatornába, amely a Ráckevei-Duna-ágba vezetett. A vízbe került olaj körülbelül 1800 négyzetméteren pusztította el a ritka természeti képződménynek tekinthető úszólápot. Az, hogy nem lett ebből nagyobb környezeti katasztrófa, a vízügy gyors közbeavatkozásán is múlt: sikerült elhatárolniuk a szennyezést, kiszivattyúzták az olajos vizet, és kicserélték a szennyezett talajt.

Természetvédők akkor esélytelennek látták, hogy az úszóláp újraéledjen, azt várták, hogy majd a nád elfoglal mindent. Most úgy tűnik, hogy az akkori baljóslatok mégsem következnek be. Ebben nagy szerepe volt a szigetszentmiklósi gimnáziumnak.

„Amikor a szennyezés történt, az otthonunkban, a tévéből és a sajtóból követtük az eseményeket. Mindent elolvastam róla, amit lehetett. Nekem volt az az ötletem, hogy ezt a természeti katasztrófát dolgozzuk fel valahogy közösen a gyerekekkel” – mondta a kezdetekről Sete Krisztina, a Batthyány Kázmér Gimnázium földrajz szakos tanára, aki kollégájával, Czita Zoltánnal együtt most megkapta a Természet Bajnokai kitüntetést a WWF Magyarországtól. Azóta minden évben van olyan foglalkozásuk, ami az olajszennyezés történetéről szól. A gyerekek innen ismerik meg ezt az eseményt. „Ezeken a beszélgetéseken igazából a gyerekek fogalmazták meg, hogy tudnánk-e valamit tenni, segíthetnénk-e valahogy ennek az élőhelynek a regenerációját.”

A középiskolának eleve volt rendszeres erdei iskolás programja, és ebbe illesztették bele a láp rehabilitációját is, amibe később más iskolák is beszálltak. Sete azt mondta, hogy korábban küzdöttek azzal, hogy olyan projektet találjanak ki, amely valós problémákra ad megoldást, de az úszóláp ilyen, és kézzelfogható az eredmény is. Az utóbbi években mindig van legalább egy olyan hét, amikor ebben a természetvédelmi projektben dolgoznak a diákok. Csütörtökön is több osztály vetette bele magát a munkába, amelyet az egyik résztvevő a nyilván viccesebben hangzó mesterséges műlábépítésként aposztrofált.

„Az úszóláp rehabilitációjának szimbolikus jelentősége is van. Meglehet, hogy a természet is vissza tudná alakítani a korábbi élőhelyet, de az is, hogy más irányba menne. Az a fontos, hogy ez a projekt egy egész közösséget meg tud mozgatni, és azok a gyerekek, akik valaha is benne voltak, felnőttkorukban biztosan máshogy fognak viszonyulni a természethez” – mondta Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója. Ezzel egyetértett Sete Krisztina is: „A szemléletformálás, az érzékenyítés a lényeg, hogy a gyerek megismerje a helyi természeti értékeket, hogy ösztönözzük az igényt, hogy ha bármi történik, tevőlegesen részt vegyenek a helyrehozásban.”

Az építéshez szükséges mozzanatokat a projekt másik gazdája, Czita Zoltán földrajz–történelem–informatika szakos tanár mutatta be csütörtökön Szigetszentmiklóson a Duna-parton. Mindennek az alapját a nádkévék jelentik. Először két nádkévét kellett összedrótozni, majd közvetlenül a víz partján ezekből a duplázott kévékből egy tutajszerű úszóművet raktak össze az önkéntesek.

Az ekkorra már derékig vízben álló Czita Zoltán mondta, hogy ez olyan, mint a Kon-Tiki, a ma már talán kevéssé ismert Thor Heyerdahl tutaja, amellyel Dél-Amerikából Polinéziába hajózott át. Ennek a tutajnak persze nem kell ilyen hosszú utat megtennie, csak néhány tíz métert. Egy másik tanár közben azzal biztatta az önkénteseket, hogy egy ilyen nádsziget van annyira vonzó, mint egy Maldív-szigeteki nyaralás.

A nádtutaj az úszóláp alapja. Erre kerülnek rá a környékbeli lápokból kiásott őshonos növények, sásfajok, tőzegpáfrány, nád, néhány kanál iszap meg egy jó adag orrfacsaró tőzeg, amely a növekedést segíti. Amint elkészült egy tutaj, azt amíg lehetett, a vízben lábalva terelgették, majd kenuval kormányozták már funkcionáló úszólápi területek közelébe. A technológiát még évtizedekkel korábban fejlesztette ki két kutató, Balogh Márton és Zöld-Balogh Anna, akik a kezdetektől segítik az iskola munkáját is.

Az úszólápok, ahogy a nevük is mutatja, nincsenek közvetlen összeköttetésben a mederrel vagy a talajjal, a vízfelszínen felhalmozódó és összekapcsolódó növényi maradványokból, tőzeges rétegekből alakulnak ki, és különleges állat- és növénytársulásoknak adnak otthont. Ezek a lebegő lápok nagyon lassan jönnek létre, ezért nagy veszteség, ha valahol elpusztulnak. Czita Zoltán megemlítette, hogy mivel az úszólápi növények a vízből veszik fel a tápanyagot, a víztisztításban is óriási a szerepük. Nem véletlen, hogy régen a pákászok a láp alól nádszállal szívták fel az ivóvizet. Szigetszentmiklósnál a lápok alatt fél-egy méternyi víz lehet.

A WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója azt mondta, hogy a szigetszentmiklósi úszóláp létrejötte részben az emberi tevékenységhez is köthető, mert azután kezdett el kialakulni, hogy a Ráckevei-Duna-ágat a két végén zsilippel zárták el. Az ilyen lápok európai szinten sem gyakoriak, a szigetszentmiklósi is Natura 2000-es védettség alatt áll.

A WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója szerint sokszor úgy tüntetik fel, mintha a gazdaság és a természet egymás riválisai volnának, miközben fordítva van, jól működő természet nélkül nincs társadalmi jólét és működő gazdaság. Ezt a szigetszentmiklósi úszóláp is jól megmutatta: az olajszennyezés idején védőzónaként működött, megszűrte a vizet, és lassította a szennyeződés terjedését. A kármentesítés nagyjából 400 millió forintba került, de ha továbbterjedt volna a szennyezés, ez egy vagy két nagyságrenddel több lehetett volna.

Az olajbeömlés után a területről 200 tonna szennyezett talajt vittek el, és 6700 liter vizet szivattyúztak ki, de még mindig vannak nyomai a mérgezésnek. Néhány helyen, ha megbolygatják az iszapot munka közben, feljön némi olaj. Czita szerint miután a vízügy elvégezte a kárenyhítést, minimális rehabilitációt hajtottak végre állami szervek, a partnál ültettek nádasokat, de az a sekély vízben terjeszkedve egy más élőhelytípust hozott volna létre, és a gyékény is inváziósan kezdett el terjeszkedni, feltöltődtek a part közeli részek.

„Amikor 2022-ben elkezdtünk a munkát, nem egy letarolt területtel találkoztunk, már volt élet, de nem a lápi élővilágot állították helyre, két, felülnézetből szmájlit formázó zátonyra is telepítettek nádrizómákat. Éreztük, hogy fel kell gyorsítanunk a munkát, ha meg akarjuk őrizni az eredeti élőhelyet” – mondta Czita. A rehabilitációs munkát önerőből végzik, de folyamatos szakmai felügyelet alatt állnak, rendelkeznek az illetékes kormányhivatal engedélyével, és a nemzeti park iránymutatásait is követik.

Az úszólápkezdeményként is értelmezhető tutajokon nem mindig indul be az élet, számolni kell járulékos veszteségekkel, van, amikor a túl sok napfény pusztítja el a növénykezdeményeket, de azért már több mint száz négyzetméternyi területen látszik, hogy újra lehet láp. Ahogy évről évre egyre több avar, uszadék, a vízből kivont tápanyag halmozódik fel, beindult a tőzegesedés, és még változatosabb élőhely alakulhat ki.

Sete Krisztina szerint 30-40 évvel is felgyorsítható az úszóláp kialakulása az általuk használt technikával. Fehér Zoltán szerint is az a tapasztalat, hogy működnek az ilyen beavatkozások, persze érdemes lenne monitoringgal is igazolni ezeket. És hogy meddig ad majd munkát a helyi gimnáziumnak a láprehabilitáció? „Minél több úszószigetünk van, annál jobb, a belső területeken még bőven tudunk mit építeni. Ha megtelik, akkor már nincs dolgunk” – mondta Czita Zoltán.