Magyarországon hónapok óta tartó szárazság van, csapadék alig esik, a híradásokban naponta lehet találkozni kiszáradt patakokkal, tavakkal, rekordalacsony vízállásokkal a nagy folyóinkon. Nemcsak itthon, hanem Nyugat-Európától kezdve Dél- és Kelet-Európán át is mindenhol küzdenek a vízhiánnyal. Valószínűleg sokakban felmerült a kérdés, hogy hová tűnt el ennyi víz egyszeriben.
Azzal a legtöbben találkozhattak az iskolában, hogy a Föld vízkészlete mennyiségét tekintve nagyjából állandónak tekinthető, de idő- és térbeli eloszlása változó. Ez így is van, a vízkörforgásban a víz folyamatosan mozog a légkör, a szárazföld, a felszíni vizek, köztük az óceánok, a felszín alatti vizek és a jég között. Tehát az elképzelhetetlen, hogy egyszerre mindenhol szárazság legyen. Nyaranta, a nagy melegekben viszont a légkörben ideiglenesen több víz tud tározódni.
A teljes légkör pillanatnyi vízkészlete 13 ezer köbkilométer, ami a Föld teljes vízkészletének nagyon-nagyon kis része, körülbelül 0,001 százaléka. Ha egyszerre kihullana, átlagosan 26 milliméternyi csapadékot kapna a Föld minden egyes pontja, ez egy nagyobb zivatar csapadékával egyezik meg – írta a Telexnek Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza. Minden 1 Celsius-fokos melegedéssel 6-7 százalékkal több vízgőz kerülhet a légkörbe, de tavasszal és nyáron a relatív nedvesség csökken, így hogy ebből csapadék legyen, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. Nem azért esik, mert a levegő egyszerűen túltelítődött nedvességgel, szükség van feláramlásra vagy lehűlésre is, hogy meglegyen a harmatpont, tehát az a hőmérsékleti érték, amikor a vízgőz folyékonnyá válik és kicsapódik.
A levegő felemelkedését és lehűlését okozhatják frontok, ciklonok, össze- és feláramlások, hegységek. A légköri cirkuláció viszont olykor a levegő felemelkedése ellen dolgozik. Az éghajlatkutató azt mondta, hogy 2026 május–júniusától kezdve Európa nagy részén magas nyomású, kiterjedt anticiklon akadályozta a nedvesség ideérkezését. Egy anticiklonban leszálló légmozgás van, ami gátolja a felhő- és csapadékképződést.
Szabó Péter szerint a légkörre érdemes inkább szállítóként, mintsem tározóként tekinteni, mert egy vízrészecske átlagosan csak 7–10 napig van a légkörben, tehát valahol kicsapódik. Vannak olyan vízrészecskék, amelyek néhány óra alatt kihullanak, például egy gyorsan képződő helyi zivatarban, míg más részecskék jóval hosszabb utat tesznek meg. „A melegedéssel a légköri vízgőz összmennyisége gyorsabban nő, mint a globális csapadék, ebből pedig azt vonhatjuk le, hogy az átlagos tartózkodási idő kissé növekedhet” – írta Szabó Péter.
Bár itthon és Európa jó részén hónapok óta aszálynak lehetünk tanúi, globálisan nem hullott kevesebb csapadék. „A GPCP globális műholdas és felszíni adatbázis szerint május–június–júliusban a globális csapadék kissé az átlag fölött volt, de ez inkább annak köszönhető, hogy az óceánok felett több, a szárazföldek felett pedig átlagos vagy kissé az alatti csapadékmennyiség hullott. Júliusban volt egy érdekes helyzet: a szárazföldeken kevesebb, az óceánokon több csapadék hullott. Eközben május–június–júliusban Nyugat-, Közép- és Dél-Európa egésze szárazabb volt az átlagnál. Augusztus második felében az Európai Copernicus Aszálymonitoring szerint továbbra is kritikus volt a helyzet Európa jelentős részén, leginkább sajnos a Duna vízgyűjtőjén és Magyarországon” – közölte az éghajlatkutató.
A szárazföldekről most hiányzó víz jó része az óceánokba került.
Júliusi adatok szerint a szárazföldek naponta 0,12 milliméternyi vizet veszítettek globális átlagban, míg az óceánok napi 14 milliméternyi többletet mutattak. Szabó Péter felhívta rá a figyelmet, hogy ez a folyamat részben a fejlődő El Niño csapadékeloszlásával is összefügg, mert a Csendes-óceán meleg, és ott megnő a feláramlási zóna. Klimatológiai átlagban az óceánokon több a párolgás, mint a csapadék, a többletvízgőz egy részét a légkör a szárazföldre igyekszik szállítani. A szárazföldeken viszont globális átlagban fordított a helyzet: a csapadék nagyobb a párolgásnál, a különbség pedig a folyókon eljut az óceánba. Műholdas megfigyelések azt mutatják, hogy a kontinenseken tárolt összes vízkészlet folyamatosan csökken, míg az óceánokban növekszik.
„A ciklonok, a futóáramlások, a frontok akár több ezer kilométeren át szállíthatják a vízgőzt, de ahhoz, hogy melyik csapadékrészecske hol esett ki, pontos trajektóriaszámítás kellene. Így azt nem tudjuk, hogy az itt keletkezett vízpára az Atlanti-óceánban esett-e le, de inkább keletebbre hullhatott ki. A ciklonok északabbra és keletebbre vonultak – a tartós és blokkoló anticiklon alakját követve –, ezért Norvégia, a Baltikum, Nyugat-Oroszország, Kelet-Ukrajna és Törökország voltak nedvesebbek most május óta” – írta Szabó Péter.
Vannak olyan elméletek, amelyek szerint a felmelegedésnek nedvesebb éghajlattal kellene járnia, de egyelőre ezt nem igazolták a mérések. Ahogy fent említettük, a légkör vízgőztartalma 6-7 százalékkal nőhet 1 Celsius-fokos emelkedés mellett, de az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatai szerint a globális átlagos csapadék csak 1-2 százalékos növekedést mutat, ráadásul a szárazföld feletti csapadéknövekedés már ki sem mutatható egyértelműen.
A felmelegedés ugyanakkor szárazodást is hozhat, amire Magyarország is jó példa: az éves csapadék alig csökken, mégis szárazabbá válik az éghajlat, mert a melegedéssel nő a párolgási igény.
Az aszály szinte mindig regionális vízhiányt jelent, de vannak olyan kutatások, amelyek azt mutatják, hogy az aszályok képesek részben önmagukat erősíteni és terjeszteni. „Általában a nagy térségű légköri cirkuláció, egy tartós blokkoló anticiklon váltja ki és tartja fenn az aszályt, míg a száraz talaj és a csökkenő légkörbe jutó nedvesség aztán felerősítheti és továbbterjesztheti” – mondta Szabó Péter. Az aszályok két úton is fenntartják önmagukat. Ha száraz a talaj, akkor kevesebb vízgőz jut a levegőbe, amikor hőség van. A kialakult szárazabb és melegebb levegőt a szél szállítja, és máshol is kevesebb nedvesség áll rendelkezésre a helyi csapadékképződéshez. A másik hatás, hogy ha nincs nedvesség a talajban, akkor a párolgási hűtés is megszűnik, és több energia megy a levegő melegítésére, a még nagyobb hőség pedig csak fokozza a talajszárazodást.
