Most még csak szépen kérik az embereket a víztakarékosságra, a következő lépés a kikényszerítése lehet

Egy hidegfront vetett véget a 11 napig tartó, 42 fokon tetőző, hőmérsékleti rekordokat hozó hőhullámnak. Előző cikkünkben végigvettük, hogy mit tett ezalatt a kormány, miért a lakosságtól várt megoldást a budapesti agglomerációban elfogyó vízre és az áramkimaradásokra. Mostani cikkünkben arra keressük a választ, hogy mik a legsürgetőbb feladatok, amiket az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak és a Tisza-kormánynak el kellene végeznie ahhoz, hogy a következő hőhullámokat a lehető legkisebb mértékben érezze meg az ország. Mert afelől nem lehet kétségünk, hogy lesznek még ilyen, vagy akár még súlyosabb hőhullámok – már csak azért sem, mert visszatért a melegedést fokozó El Niño-jelenség, ami a szakemberek szerint minden idők legerősebbje lehet.

Összetett problémákra komplex megoldások

„A jelenlegi intézkedések egy része szükséges és indokolt volt, például a hőségriasztás, a hűtött helyiségek megnyitása, a vízosztás, a sérülékeny csoportok fokozott védelme, a víz- és energiaellátás operatív koordinációja. Ezek rövid távon fontos kárenyhítő lépések, de inkább tűzoltásnak tekinthetők. Önmagukban nem elegendők, ha a kérdést nemcsak válságkezelési, hanem alkalmazkodási szempontból nézzük” – mondta a Telexnek Lukács Balázs András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének megbízott igazgatója.

A szakértő szerint a mostani hőhullám jól mutatja, hogy a vízellátási zavarok, az áramkimaradások és az egészségi kockázatok nem elszigetelt problémák, hanem egymással összefüggő infrastruktúra- és klímaalkalmazkodási kérdések, amiket komplexen, egyben kellene kezelni és legfőképpen egész évben tervezni.

Lukács szerint a korábbi évek tapasztalataiból merítve lehet tudni, hogy a vízművek szakemberei mindig látják, hogy a víznyerő kutak szivornyáinak alja milyen messze van az elérhető vízszinttől, ezért ha idejében kezdik a korlátozásokat, el lehet kerülni, vagy időben ki lehet tolni vészhelyzetet, amikor az ivóvízellátást már erősen korlátozni kell.

„A vízzel való spórolásra most még csak kérik az embereket, de jelezni kell, hogy a következő lépés a spórolás kikényszerítése lesz. Ez egy kellemetlen, politikailag is kényes lépés, amit nehezen hoznak meg a döntéshozók, de szükség esetén meg kell hozni”

– véli Lukács Balázs András.

Az elmúlt napokban, főként a budapesti agglomerációban tapasztalható vízhiány, illetve vízkorlátozások miatt került elő a kérdés, hogy vajon mennyire igazságos az, hogy a közpénzzel támogatott vízdíjból az egyik felhasználó a medencéjét tölti fel, míg a másiknak ivóvíz sem jut a 40 fokban. Az Ökológiai Kutatóközpont szakértője erre reagálva azt mondja, vízhiányos helyzetben egyértelműen rangsorolni kell a vízhasználat fajtáit, az ivóvízellátásnak és az alapvető közszolgáltatásoknak elsőbbséget kell élvezniük a nem létfontosságú vízhasználattal szemben. Erre a problémára megoldás lehetne a vízfelhasználás célja szerinti differenciálás és korlátozás, ehhez azonban sok ellenőrzési kapacitás kell.

Lukács Balázs András szerint hosszabb távon sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a külterületi vízvisszatartásra, a települési zöld- és kék infrastruktúra fejlesztésére, az árterek és vizes élőhelyek helyreállítására, a hálózati veszteségek csökkentésére, az ivóvízrendszerek és az elektromos hálózat klímaállóbbá tételére. A visszatérő és erősödő hőhullámok kezeléséhez rendszerszintű alkalmazkodási programokra van szükség.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen klímavédelmi intézkedéseket tart a legszükségesebbnek és legsürgetőbbnek annak érdekében, hogy az idén várható további hőhullámok és azok következményei minimalizálhatóak legyenek, azt mondta, „az idei hőhullámok hatásait már főként alkalmazkodási intézkedésekkel lehet mérsékelni, a kibocsátáscsökkentés hosszabb távon nélkülözhetetlen, de nem fogja az idei nyári kockázatokat érdemben csökkenteni.”

A szakértő szerint a következő hetekben a legsürgetőbb feladat a lakosság, az ivóvízellátás, az energiaellátás és a vízi ökoszisztémák védelme, de szükség lesz a hőhullámokra vonatkozó helyi cselekvési tervek megerősítésére is. Azonnal el kell kezdeni erősíteni azokat a beruházásokat és fejlesztéseket, amik az árnyékolást, a zöldfelületek védelmét és a hűtőpontok elérhetőségét segítik. Ilyen lehet például a városi tavak létesítése, a szivacsváros-koncepció elemeinek megvalósítása, vagy zöld falak építése, amik csökkentik a hőszigethatást, és segítik a hőérzet mérséklését.

„A fák, parkok, vizes élőhelyek és párologtató felületek hőhullám idején nem kényelmi elemek, hanem alapvető alkalmazkodási infrastruktúrák.”

Vizet nem lehet előállítani, csak megőrizni

Miközben 120 településen kellett harmadfokú vízkorlátozást bejelenteni, olyan aggasztó hírek is megjelentek, hogy a Tisza vízszintje rekordalacsony, a Velencei-tó kiszáradása még az űrből is látszik, miközben minden folyó- és állóvizünk bőven melegebb 25 foknál.

Lukács erről azt mondta, rövid távon sajnos nagyon korlátozottak a lehetőségek. „Vizet S. O. S. módon nem lehet előállítani, alapvetően annyi víz áll rendelkezésre, amennyit a korábbi csapadékból, lefolyásból és felszín alatti készletekből sikerül megtartani. Ezért kulcskérdés a vízvisszatartás és a táji léptékű betárazás megerősítése, nemcsak válsághelyzetben, hanem folyamatosan.”

A Vízi Ökológiai Intézet tudományos főmunkatársa szerint a Velencei-tó vagy más sekély állóvizek esetében a folyókból történő vízpótlás sem egyszerű megoldás. Egyrészt biológiai és vízminőségi szempontból kockázatos, mert eltérő kémiai összetételű, hőmérsékletű vagy tápanyag-terhelésű víz kerülhet a tóba. Másrészt a folyók vízkészletei is korlátozottak. Jól látszik ez a Tisza idei, rendkívül alacsony vízállásán, és a Duna alacsony vízszintjén is.

„Műszaki szempontból sem magától értetődő a vízkivétel. A mélyen bevágódott medrű folyóknál a vízszint gyakran nem éri el azt a magasságot, ahonnan egyszerűen ki lehetne vezetni a vizet. Erre léteznek műszaki megoldások, de ezek nagyobb léptékű, költséges és stratégiai tervezést igénylő beavatkozások. Ezért az azonnali válságkezelés mellett a fő feladat a hosszú távú vízmegtartó képesség helyreállítása. Idetartozik a táji vízvisszatartás, a vizes élőhelyek rekonstrukciója, az árterek részleges visszakapcsolása, a belvíz és a csapadék helyben tartása, és a folyók természetesebb működésének támogatása.”

Érdemes kimondani, hogy vannak szakmai viták a műszaki lehetőségek és azok megvalósíthatósága körül a vízügyi mérnökök és az ökológusok között. „A folyók lefolyási sebességét és vízszintjét nem csak gátakkal és duzzasztással lehet befolyásolni: a kanyarulatok, mellékágak és árterek helyreállítása is lassítja a lefolyást, növeli a vízkészletet, és valódi természetalapú megoldást jelenthetnek” – mondja Lukács. Így kevesebb betonra, de sokkal több előrelátó tervezésre és területi együttműködésre lenne szükség.

A megoldási lehetőségekről és azok bonyolult ökológiai és műszaki problémáiról szólt ez a videónk is:

A vízhűtésű atomerőmű problémája

Sokakat megdöbbentett, hogy az alacsony vízszint és az egyre melegebb víz ellenére Kapitány István gazdasági miniszter hétfőn felmentést adott a paksi atomerőműnek az ilyenkor előírt teljesítménycsökkentés alól. Vagyis a környezet- és természetvédelmet zászlajára tűző Tisza-kormány megengedte, hogy az erőmű hűtővizét a Dunába engedve a folyó vizének maximális hőmérséklete a szabályokban rögzített 30 fok helyett 31,5-ig emelkedjen – az ország biztonságos villamosenergia-ellátásáért cserébe. Mindez azt követően történt, hogy szombaton és vasárnap is vissza kellett venni a paksi reaktorok teljesítményét a Duna melegedése miatt.

Lukács Balázs András egyelőre elfogadhatónak tartja ezt az intézkedést, a kutatóintézet ki is adott erről egy szakmai állásfoglalást. Ebben azt írták, hogy a rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján a hőmérsékleti küszöb 32 fokig emelhető, időben korlátozottan, és ez még nem jelez előre egyértelmű és jelentős ökológiai állapotromlást. Úgy vélték, hogy „szigorú feltételekhez kötött, célzott biológiai és fizikai-kémiai monitorozás mellett, ökológiai szempontból mérlegelhető a Paksi Atomerőmű visszaterhelésének elhagyása az érintett időszakokban”. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a plusz hőterhelésnek nincs ökológiai hatása, csak azt, hogy nem valószínűsíthető jelentős, nagyobb léptékű, tartós ökológiai állapotromlás.

Ezek olyan ökológiai kérdések, amelyek több helyen és szituációban is fel fognak merülni, ezért célzott kutatásokra lenne szükség a témában. „A klímaváltozás következtében ugyanis az alacsony vízállású és magas vízhőmérsékletű időszakok várhatóan gyakoribbá válnak, ami szükségessé teszi a magasabb hőmérsékleti viszonyok hosszú távú ökológiai vizsgálatát, valamint az érintett Duna-szakasz további rendszeres monitorozását és kapcsolódó kísérletes vizsgálatát is.”

A vízvisszatartás lenne a Tisza-kormány legsürgetőbb feladata

Lukács Balázs Andrást megkérdeztük arról is, hogy az Ökológiai Kutatóközpontnál milyen klímavédelmi intézkedéseket tartanak a legfontosabbnak azok közül, amiket meghirdetett a Tisza Párt programja, és amit megígért az élő környezetért felelős miniszter a meghallgatásán. Mint mondta,

szigorúan szakmai szempontból nézve azok az intézkedések a legsürgetőbbek, amelyek nem általános klímapolitikai ígéretek, hanem közvetlenül csökkentik a hőhullámok, az aszály, a vízhiány és az ökológiai károk kockázatát.

„Ezek egyikét sem lehet napok alatt megoldani. Kormányzati ciklusokon átnyúló intézkedési programok szükségesek ezek megvalósításához, épp ezért ez nagyon nehéz.”

Első helyen a vízvisszatartást emelte ki: Magyarországon nem az a legnagyobb probléma, hogy ne érkezne elég víz az országba, hanem az, hogy túl gyorsan vezetjük el. Pedig a csapadék, a belvíz, az árvízi többletvíz és a helyben keletkező csapadékvíz megtartása stratégiai jelentőségű.

Másodsorban ugyanilyen fontos lenne a kisvízgyűjtők, patakok, mellékágak, holtágak és vizes élőhelyek helyreállítása is. Ezek nemcsak természetvédelmi ügyek, hanem a táji vízháztartás, a talajvízszint, a mikroklíma és az aszályérzékenység szempontjából is kulcsfontosságú rendszerek.

A harmadik legsürgetőbb elem a szakember szerint a városi klímaalkalmazkodás lenne, vagyis a már említett szivacsváros-szemlélet, a zöld- és kék infrastruktúra, az árnyékolás, az esőkertek, záportározók, vízáteresztő felületek és a városi fák védelme. Ezek ugyanis hőhullámok idején közvetlenül mérséklik a lakossági sérülékenységet.

Ezek mellett elengedhetetlen lesz a monitoring- és laborhálózat, a környezetvédelmi, vízvédelmi és természetvédelmi hatósági háttér megerősítése. „Válsághelyzetben csak akkor lehet jó döntést hozni, ha van naprakész adat a vízkészletekről, a vízminőségről, a vízhőmérsékletről, az oxigénviszonyokról és az ökológiai állapotról, és a többi érdekelt fél véleményéről.”

A hőhullámok hatása nem önmagában jelentkezik, hanem hozzáadódik más, már meglévő terhelésekhez, például a vízkivételhez, a tápanyagterheléshez, az egyéb szennyezésekhez. Szerinte „ezek együttes, úgynevezett multistresszor hatásairól ma még nem rendelkezünk elegendő, minden helyzetre megnyugtató ismeretekkel. Éppen ezért a hőhullámok és más terhelések együttes hatásainak vizsgálata a hidrobiológiai kutatások egyik frontvonalába is tartozik. Az alapkutatási eredmények gyakorlati alkalmazása ugyanakkor csak multidiszciplináris együttműködésben lehet sikeres: a vízgazdálkodási, mérnöki, ökológiai, gazdasági és társadalomtudományi szempontokat együtt kell értelmezni ahhoz, hogy a döntések egyszerre legyenek műszakilag megvalósíthatók, ökológiailag megalapozottak és társadalmilag elfogadhatók.”

Cikkünkben szerettük volna megszólaltatni a kormányt is, ezért a Miniszterelnökséget és az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot is többször kerestük, hogy elmondják, milyen intézkedéseket kívánnak a közeljövőben tenni, felkészülve a nyáron várható további hőhullámokra; és hosszabb távon, a klímavédelem érdekében, a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak megelőzésére vagy mérséklésére. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre, de ha ez a későbbiekben megtörténik, beszámolunk róla.