Lovász László: Talán jobban járt volna a Magyar Tudományos Akadémia, ha 2014-ben a kormányhoz közelebbi elnököt választ

Lehetett volna több szolidaritás a HUN-REN-es természettudósok részéről a leválasztott humán- és társadalomtudományi kutatóintézetek felé, és az elmúlt időszakban az elképzelhető legnagyobb belenyúlás a kutatásokba ezek átcsatolása volt, mondta Lovász László matematikus, az MTA volt elnöke a Válasz Online-nak adott interjújában. A tudós szerint a humán intézetekben a közkeletű sztereotípiákkal ellentétben nagyon is megvolt a törekvés a modernizációra, a nemzetközi szerepvállalásra, és szerinte a reál és a humán tudományok egyre inkább elválaszthatatlanok egymástól.

Az interjúban Lovász kritizálta a HUN-REN működését, és azt mondta: azért vállalta el mégis a szerepet a hálózat Tudományos Tanácsadó Testületében, mert az csupa külföldiből állt, és úgy gondolta: kell valaki, aki ismeri az itteni helyzetet. Csakhogy a testület egyszer sem ülésezett. Lemondását azzal indokolta, hogy nem tudta elfogadni, ahogy Gulyás Balázs, a kutatóhálózat elnöke a főigazgatókat minősítette. „Amikor véleményt mondtak – hogy szívesebben tartoznának az Akadémia alá, vagy hogy ezt meg kellene fontolni –, az volt rá a válasz, hogy pozícióféltésből beszélnek. Ez inszinuáció” – mondta. Hozzátette, hogy alapvetően egyetért Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter azon véleményével, hogy a HUN-REN vezetőségének le kell mondania.

Az MTA és a kormány viszonyával kapcsolatban azt mondta: talán tényleg jobban járt volna az Akadémia, ha 2014-ben a kormányhoz közelebb álló embert választanak elnöknek, de lehet, hogy rosszabbul, mert attól viszont szorosabb együttműködést vártak volna el.

„A baj akkor kezdődött, amikor 2017 körül Balog Zoltán eljött hozzám Orbán Viktor üzenetével: háború van Soros és Magyarország között, és ennek kapcsán a CEU-t elkergetik vagy megregulázzák. Amikor világossá vált, hogy a CEU-t legalábbis külföldre küldenék, az Akadémia kiállt amellett, hogy a CEU-nak Budapesten a helye, mert kiváló kutatóegyetem. Nem tehettem, nem tehettünk mást. Tudtam, hogy ezzel az Akadémia bajba kerül – de még nagyobb baj lett volna, ha nem áll ki az egyik legjobb kutatóegyetem mellett” – mondta.

Szerinte nem egészen egy év múlva „nagyon csúnya dolgok történtek”, a Figyelő „például összeszedte, kik foglalkoznak az akadémiai intézetekben genderrel – mintha az valami alapvető bűn volna”.

Azt mondta, hogy nem volt teljesen sikertelen az ellenállása: az eredeti terv ugyanis az volt, hogy a kutatóhálózatot teljesen szétszedik, és arra is voltak kezdeményezések, hogy magát az Akadémiát vágják ketté egy „jobboldali” és egy „baloldali” akadémiára. Ezt neki sikerült megakadályoznia.

Lovász azt is mondta, hogy ha a kutatóintézeteket visszacsatolják az Akadémiához, a tudomány akkor is alulfinanszírozott marad, és az egyetemeket is nagyon kéne támogatni. A magyar és külföldi vezető kutatókat is ide kéne csábítani. „Ebből a szempontból én a Krausz Ferenc nevéhez köthető Élvonal kezdeményezés céljait, hogy olyan külföldi szakembereket hozzon ide, akik új tudásközpontokat hozhatnak létre, és egy-egy területen bekapcsolhatják Magyarországot a világ élvonalába, a legmesszebbmenőkig támogattam, és az eszközeivel is egyetértettem” – mondta, hozzátéve, hogy valószínűleg jobb út az, ha ezt az állam a saját intézményein keresztül valósítja meg.

A politikai változásnak örül, és vallja, hogy Magyarországnak Európában a helye. Szerinte most a legfontosabb, hogy a már mindenki által elfogadott intézményeket – az OTKA-t, a Lendület pályázatot – megerősítsék. Az oktatásban pedig nem pártolja azt, hogy a gyerekek már akár ötödik osztálytól arra készülnek, hogy minél jobb egyetemekre jussanak be, mert nem mindig lehet ilyenkor még felismerni, ki miben tehetséges.

Megjegyezte, hogy a politikából elege volt, így köztársasági elnöknek nem menne el, ma is a matematika művelése okozza neki az örömöt.