Amikor mézet kanalazunk, talán még hálásan is gondolunk a méhekre, hogy ilyen szuper élelmiszert állítottak elő, azt meg már mindenki gyerekként megtanulta, hogy a méhecskék porozzák be a virágokat. Hogy megértsük, miért fontosak az egész emberiségnek a méhek, elég ezt a két tulajdonságukat tudnunk, csak jól fel kell szorozni és rendszerbe helyezni őket. A növények beporzását a széltől kezdve az embereken át a rovarokig sok minden el tudja végezni, de a legfontosabb beporzók a méhek, amik ezzel az élelmezésbiztonságnak is a kulcsszereplői. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet szerint a méhektől függ a világ élelmiszer-termelésének körülbelül harmada. El lehet képzelni, mi történne, ha a méheket kiiktatnák a rendszerből: visszaeső hozamok, dráguló élelmiszerek és akár éhínség is.
Mindez nem a nagyon közeli jövőben történhet meg velünk, de sokat teszünk azért, hogy a méhek és aztán mi is szorult helyzetbe kerüljünk. A mezőgazdaságban használt növényvédő szerek közül több pusztítja az állományokat, miközben fogy a méhek élőhelye, és egyre erősebben bizonyított, hogy a klímaváltozás is nagy hatással van rájuk, átrajzolja az elterjedési területüket, és populációk összeomlásához is vezethet. Világszerte azt tapasztalják kutatók, hogy a méhek és a növények közötti szinkron felbomlóban van. Gyakori, hogy a méhek akkor válnak aktívvá, amikor még nincs is virágzó növény, vagy az éberré válásuk után jelentkező hirtelen fagyok miatt pusztulnak el, de áradások, esőzések, hideg tavaszok és az aszály is megviselheti őket, a kiszáradó környezetben sem mindig találnak elég tápanyagot.
A Reuters képanyaga segítségével azt mutatjuk be, hogyan szembesülnek dél-koreai méhészek a klímaváltozás hatásaival, és hogy próbálnak meg túlélni.
A melegedő klímát a növények jelzik a leggyorsabban. Mivel elmaradnak a nagy hidegek, a nyugalmi időszakuk lerövidült, így a megszokottnál korábban hozzák a virágukat, a virágzásuk viszont rövidebb ideig tart. Ez értelemszerűen a méhészeknek is rövidebb aktív időszakot jelent. A klímaváltozás ugyanakkor nemcsak a magasabb hőmérsékletet hozta el, hanem a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válását is. A sűrűbben megjelenő erős széllökések is kimutathatók a méztermelésben, mert sok méh egyszerűen képtelen visszatalálni a szélben a kaptárához. A felmelegedés egy csomó kártevő és betegség elterjedési területét is jelentősen kibővítette, ami szintén nagyobb arányú méhpusztulásokhoz vezetett.
2009–2010-ben egy vírus szinte kipusztította az egyik őshonos koreai méhfajt. 75–90 százalékosra tették az Apis cerana koreana kolóniavesztését, ami több régióban megszüntette a hagyományos méhészkedést, és a piacról szinte teljesen eltűnt az őshonos mézként ismert termék.
A 65 éves Park Kjongdzse közel öt évtizede méhészkedik hivatásszerűen, így szinte minden idejét a természetben tölti. A változó éghajlati viszonyok között ő is feltette magának a kérdést, hogy hogyan tudnak majd megélni és túlélni a méhészek.
Park Dél-Korea déli részén él, de folyamatosan vándorol az országban aszerint, hogy hol találja meg az éppen virágzó mézelő növényeket.
„A városlakók nem igazán tulajdonítanak nagy jelentőséget az évszakoknak, de a farmerek közvetlenebbül érzékelik azokat. Mostanra nagyjából már csak tél és nyár maradt” – mondta Park, aki 1979-ben nyolc kaptárral kezdte, most pedig már 110-zel járja az országot, és körülbelül 8,8 millió méhe van.
A klímaváltozás által nehezített beporzás a méztermelés mellett még számos más terménynél okoz visszaesést, például az almánál, a paradicsomnál és az epernél. „A méhpopuláció csökkenése végső soron az élelmiszer-ellátást is érinti. Az ökoszisztéma legalapvetőbb építőeleme, amely az egész természeti világunkat alkotja, bizonyos értelemben tönkremenőben van” – mondta Je Szanguk (Yeh Sang-Wook), a szöuli Ewha Női Egyetem éghajlati és energetikai rendszermérnöki tanszékének professzora.
A dél-koreaiak nagy mézfogyasztónak számítanak, a mézre elsődlegesen inkább az egészségmegőrzéshez szükséges táplálékkiegészítőként tekintenek, mintsem valamilyen élelmiszer hozzávalójaként. Persze rengeteg élelmiszerbe kerül be édesítőszerként is különféle cukrok helyett. A hazai igényeket a helyi termelők és gyártók nem is tudják kiszolgálni, Dél-Korea nagy mennyiségben importál mézet Kína mellett az Egyesült Államokból, Új-Zélandról, Ausztráliából, Vietnámból és Kanadából is.
Egy 2019-es kutatás szerint a dél-koreaiak szívesebben fizetnének többet a hazai előállítású mézekért, mint az importért, de az utóbbi évek trendje, hogy instabillá vált a mézpiac. Az éghajlatváltozás, a betegségek és kártevők által okozott méhpusztulások kiszámíthatatlanná tették a termelést. Egy becslés szerint 30 százalékkal esett vissza 2025-ben a dél-koreai méztermelés 2024-hez képest, 20 ezer helyett csak 14 ezer tonnát tudtak előállítani.
Ahogy Magyarországon, úgy Dél-Koreában is a fehér akác számít az egyik fontos mézelő növénynek, persze ott sem őshonos ez az inváziós, a rossz termőhelyi körülményeket is elviselő fa. A Dél-Koreában előállított mézek körülbelül 70 százaléka akác, emellett még a vadgesztenyemézet is nagy mennyiségben állítják elő.
Dél-Koreában a méhészek 146 ezer hektáros területet használtak 2020-ban, de ez jelentős, körülbelül 70 százalékos visszaesés az 1970-es és az 1980-as évekhez képest a Nemzeti Erdészeti Intézet adatai szerint. A vándorméhészkedés visszaszorulását az agrárminisztérium adatai is alátámasztják: 2014 és 2023 között 14 százalékkal csökkent a kihelyezett kaptárak száma.
Januárban a Kangvon Nemzeti Egyetem kutatói egy tanulmányukban arra figyelmeztettek, hogy a dél-koreai méhek beporzási tevékenysége átlagosan 53,5 százalékkal csökkenhet 2040 és 2060 között a jelenlegi szinthez képest, ha a klímaváltozás folytatódik.
A méhek természetes élőhelyeinek pusztulásával párhuzamosan egyre több projekt próbálja felfuttatni a városi méhészkedést. Németországban, Görögországban és Magyarországon is van olyan példa, hogy a kaptárakat tetőkertekben helyezik el.
A Dél-koreai Vidékfejlesztési Adminisztráció azt tervezte, hogy a klímaváltozásnak jobban ellenálló méheket tenyészt ki, és olyan fákat ültetnek, amelyeknek bőséges a nektárhozamuk, hogy helyben tartsák velük a méheket. Emellett okos méhészkedő technológiák bevezetését is tervezik. Az agrárminisztérium 2030-ig körülbelül 32 millió dollárnyi vont (9,7 milliárd forint) költ az egészséges méhpopulációt célzó kutatásokra.
A gazdák mesterséges módszereket alkalmaztak a méhpopuláció növelésére, de Park reméli, hogy olyan intézmények, mint a dél-koreai mezőgazdasági minisztérium kutatásai elvezetnek majd addig, hogy olyan technológiáik legyenek, amelyek segíthetik a méheket a telek átvészelésében, vagy ki lehet küszöbölni velük a hirtelen hőmérséklet-különbségeket.
A háztáji méhészkedésben forgalomban lévő kaptárak száma is több mint harmadával csökkent két évtized alatt, 2005 és 2024 között, de Park továbbra is kitart a szakmája mellett. Sőt intelligens gazdálkodási módszerek bevezetésével még fejleszteni is akar. Például kamerákat építene bele a kaptárakba, hogy valós időben követhesse a méhkolóniák állapotát és növekedését. Az egyik lánya is érdeklődik a méhészkedés iránt, próbál neki mindent megtanítani, hogy egyszer majd átvehesse a gazdaságot.
„Amíg egészséges maradok, folytatni fogom a méhészkedést a halálom napjáig. Ha meghalok, és emberként születnék újjá, akkor is méhész szeretnék lenni” – mondta Park.