Minden jel arra mutat, hogy idén is száraz nyár elé nézünk, pedig már a tavaszi aszály is sok kárt okozott. Az újonnan felálló Tisza-kormány egyik intézkedése is ennek a helyzetnek a kezelésére irányult, Gajdos László élő környezetért felelős miniszter elrendelte, hogy az Országos Vízügyi Koordinációs Központ fogja össze a vízhiány elleni védekezést. A vízügy már ősszel és télen is végzett vízmegtartó beavatkozásokat, de most az aszályra készülve több vízpótlás, vízvisszatartás és néhány helyen elárasztás is kezdődött. A szolnoki Fokorú-pusztán a Tiszából kivett vízből alapvetően ökológiai vízpótlás zajlik egy hete, de a beavatkozás hatása nem merül ki abban, hogy vízimadarak költése sikeresebbé válik.
„Itt egy képen nagyon jól látszik, hogy mit értünk el” – mondta Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) vezetője, amikor megálltunk Szolnok határában a gát tetején. A töltés valóban éles választóvonalként jelent meg a tájban, az egyik oldalon már most száraznak tűnő, aszott levelű szántóföldi kultúra terült el, alig beborítva a felszínt, a másikon zöldellő, dús rét, amelyben egy nagyobb vízfelület is megcsillant. „Mi ezt a látványt szeretjük” – mutatott a rét felé az igazgató. Az, hogy egy rét a mentetlen oldalon (azaz a Tisza és a gát közötti területen) van, még nem menne eseményszámba, de a vízügyesek büszkesége érthető, mert pár évvel ezelőtt a Tisza felé fordulva is hasonló látványban lehetett volna részünk, mint most a gáton túli szántót látva. A gát odébb húzása után viszont rétesítették a folyó és a gát közé szorult szántókat. A beavatkozásaiknak köszönhetően egy intenzív szántóterület alakult át ártéri legelővé, kaszálóvá körülbelül 300 hektáron.
„Nagyjából harmincéves periódusonként váltják egymást a csapadékos és a száraz időszakok, de ennél rövidebb az emberi emlékezet. A kétezres évek elején az árvíz volt a fő veszélyforrás, így a társadalmi igény is az volt, hogy képes legyen ezt a vízügy kezelni. Az nem volt ott a fejekben, hogy az is jogos igény lehetne, hogy kivezessük a vizet. Nem volt kellő társadalmi támogatás, hogy ilyen műszaki feltételeket is teremtsünk. Igaz, azért erre is születtek korábban tanulmánytervek” – mondta Fazekas Helga, a Kötivizig árvízvédelmi osztályának vezetője.
A Kötivizig alapvetően árvízvédelmi okokból döntött úgy, hogy Szolnok felett több teret adna a folyónak, és nagyjából az M4-es autóút építésével egy időben a szinte a közvetlenül a folyó partján futó gátat néhány száz méterrel távolabb telepítették. A hullámtéren aztán váltottak a tájhasználatban is, a korábbi szántókat kisajátították, és azóta szürkemarhát is legeltetnek a természet által gyorsan visszafoglalt területen. A legelő jószágok pedig segítik is megóvni a gyepet a cserjésedéstől, erdősödéstől, ahogy a kaszálások is.
Már bő húsz évvel ezelőtt megfogalmazódott az igény, hogy nagyobb teret adjanak a folyónak, el is készültek erre a tervek, de sokáig nem volt miből finanszírozni a megvalósítást.
„Most vízhiányról beszélünk, de az Alföld a lavór alja, itt áll meg minden. Amikor magas a vízállás, akkor szükség van arra, hogy minél gyorsabban lefolyjon a víz, mert a környéken sok település van, és nem nagyon tudnánk hova rakni” – mondta Fazekas Helga arról, miért volt szükség a hullámtér bővítésére. Szolnokiak emlékezetében még valóban élénken élhetnek a kétezres évek eleji rekordárvizek, amikor tényleg nagy veszélyben volt a város. Szerencsére a kibővített hullámtérnek több funkciója is lehet, a vízügy eleve vizes élőhelyként is számolt vele.
A vízügyesek most éppen korábbi anyagnyerőhelyekből létrehozott tavakat töltenek a Hortobágyi Nemzeti Park kérésére, hogy segítsék a fokozottan védett küszvágó csérek sikeres költését. A madarak az egyik tóban elhelyezett mesterséges úszószigetet már birtokba is vették, de persze számos más faj is megjelent már a területen.
Optimális esetben a tavakat gravitációsan lehet tölteni egy csatornán és egy zsilipen keresztül, de ehhez a Tiszának el kell érnie a 400 centiméteres vízállást. Az egymásba érő vízhiányos időszakok miatt erre az utóbbi három évben viszont nem volt példa. A Tisza most is nagyon alacsonyan van, így szivattyúval kell átnyomni a vizet a tavakba. Szinte éjjel-nappal mennek a szivattyúk, hogy teletöltsék a holtágakat, tavakat. Lovas Attila azt mondta, körülbelül 150 ezer köbméter víz kell ehhez, de nem is csak a tó befogadóképességével kell számolni, mert nagy a párolgás, és sok víz elszivárog a talajba. Ezeket hiba lenne veszteségként elkönyvelni, akár távolabbi területek talajnedvességének növelése is az aszály ellen dolgozik, a párolgás pedig a mikroklímát is javíthatja.
Ha egy nagyobb árvíznél az egész Fokorú-pusztai hullámteret elöntené a Tisza, és utána nyitva maradna a zsilip, akkor sem ürülne le az egész terület, mert az anyagnyerőhelyek mélyedéseiben megmaradna a víz.
A Kötivizig több vízvisszatartásos projektben is részt vesz, a Gerje-Perje nevű kisvízfolyáson is már évtizedekkel korábban megkezdődött a tervezés, és azóta tíz zsilip, kis duzzasztó van rendszerbe fűzve. „A torkolati zsilip zárva van, évek óta nem távozott ott víz. Ami csapadék leesett a nagyjából 1000 négyzetkilométeres vízgyűjtőn, és nem párolgott el, az mind a területen maradt, vagy beszivárgott, vagy a mederben tárolódott. Minél fentebbi részen tároljuk be a vizet, annál jobban hasznosul a tájban, mert a felszín alatt is mozog a víz, a lentebbi részekre is pozitív hatással van” – mondta Lovas Attila.
A Gerje-Perjén több keresztgátat is építettek a vízőrző civilek a Kötivizig segítségével, és több helyen a hódgátak is segítettek a vízvisszatartásban. A Kötivizig nemrég a Zagyván kapcsolt be újra egy holtágat a folyóba, de hoztak létre vizes élőhelyet Óballánál egy töltésáthelyezéssel, a Hanyi-Tiszasülyi árvízi tározó anyagnyerőhelyeit is feltöltötték vízzel, és a környezetében megállt a talajvízsüllyedés, míg most Szolnok egyik parkerdejénél is végeznek ökológiai vízpótlást, mert jól látható, hogy a szárazság az erdőket sem kíméli.
A száraz időszakokban egyre többen szeretnének vízhez jutni, és Lovas Attila szerint az igényeket ki is tudják szolgálni a legtöbb esetben, a meglévő rendszer alkalmas arra, hogy nagyon sok területre elvigyék a vizet, elég hozzá néhány helyen megváltoztatni az üzemrendet. De ahhoz, hogy a víz még több helyen legyen a tájban, arra is szükség van, hogy változtassanak a szabályozási környezeten, és segítsék területek víz alá kerülését.
A Közép-Tisza-vidék némileg szerencsés helyzetben van a vízpótlás szempontjából, mert jól lehet gazdálkodni abból a 250 millió köbméter vízből, amit a Tisza-tóban és a fölötte lévő folyószakaszon tároznak. A Kötivizig igazgatója azt mondta, hogy ennek több mint felét tudják hasznosítani. A kiskörei vízlépcső által biztosított emelt víztér azért is előnyös, mert hatalmas területre, több százezer hektárra gravitációsan tudják eljuttatni a vizet, így nem kell külön pénzügyi forrásokat biztosítani a vízkormányzásra.
„Ahol lehet, visszatartjuk a vizet, de ez korlátos, erősen függ a csapadéktól. Ha egy zsilipet lezárunk, az még nem teremt vizet, de egy emelt víztér, ahonnan gravitációsan el lehet vezetni a vizet, az már igen” – mondta Lovas Attila.
A Tiszából jelentős mennyiség kerül át a Körös-völgybe, ami egyre gyakrabban vízhiányos. Oda akkor is vezetnek át vizet, amikor nincs közvetlen igény rá, de amíg több száz kilométert bekóborol a víz, addig is hasznosul beszivárgással, párolgással. Az öntözésen kívül egyre fontosabb, hogy a tájban is megtartsák a vizet. Körülbelül 1900 kilométernyi csatornába kerül víz gravitációsan a Közép-Tisza-vidéken.
A száraz időszakokban megnövekszenek a vízigények, ezeket tavaly óta egy úgynevezett egységes vízkészlet-gazdálkodási rendben kezelik a Tisza vízgyűjtőjén is, ami az ország felét, 47 ezer négyzetkilométert jelent. „A vízkivételek egyidejűségét csökkentjük, azt érjük el, hogy nem mindenki egyszerre fér hozzá a vízhez. A napot 3×8 órára felosztva osztjuk ki igazságosan a vízkészletet. Ha nagyon kevés víz van, mint például 2022-ben a Zagyvában volt, akkor még szorosabbra kell venni a rendszert, akkor 6×4 órára osztottuk fel a napot, tehát csak négy órán keresztül lehetett kivennie vizet egy ügyfélnek. Ez a rendszer akkor működik jól, ha mindenki benne van, és mindenki betartja a szabályokat, mert nagyon érzékeny, elég, ha egyetlen ember nem tartja be, és fölborul az egész” – mondta Lovas Attila.
Persze a víz sem végtelen mennyiségű, és megvan szabva ökológiai szempontok alapján, hogy mennyinek kell minimálisan a mederben lennie. A Kötivizig igazgatója azt mondta, hogy olyan durva év még nem volt, hogy senki sem kaphatott vizet, teljes korlátozás nem volt, csak időbeli.
