Az a tét, hogy ötven-száz év múlva lesz-e itt erdő, nem az, hogy most hoz-e nyereséget

Az emberek többségében hamis kép él arról, hogy mi is az az erdő. Ahhoz vannak hozzászokva, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartozó, nagyjából azonos vastagságú törzsek között messze ellátnak, és sokszor még valami rendszerűséget is elvárnak. Az az erdő, amely a túlélést szolgálja, viszont nagyon távol van ettől: jó esetben szinte áthatolhatatlan aljnövényzet borítja, összevissza dőlnek benne a fák, fajok sokasága keveredik egymással, és rengeteg korosztály képviselteti magát. A gazdálkodási céloknak, fatermelésnek alárendelt erdők is eljuthatnak ebbe az állapotba, de a sok rombolás után az embernek kell megsegítenie a természetet, hogy a folyamat minél előbb beinduljon. A pécselyi Hideg-hegyen a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a WWF Magyarország körülbelül tíz éve kezdett bele egy iparszerű erdőátalakításba, és mára elmondhatják, hogy a természet dolgozik.

„Szinte nem tudunk olyan fafajt mondani, amire nem azt mondanák erdészkollégák, hogy láttad, ott az is pusztul. Tényleg nagy gond van” – mondta Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájegységvezetője. Sok erdő tényleg bajban van, a klímaváltozást, a szárazodást is egyre nehezebben viselik, és olyan kártevők jelentek meg, amelyek tömegével pusztítják a fákat, miközben a túltartott nagyvadállomány is a természetes megújulás ellen dolgozik. A komplex problémahalmazra az a legjobb megoldás, ha egészségessé válnak az erdeink. Na de mit jelent az, hogy egészséges?

„A természetben nincsenek homogén állományok, egy erdő akkor állékony, ha sok fa- és állatfajból áll, és változatos a térszerkezete. Az a legegészségesebb, ami természetes, mert az hosszú idő alatt alakult ki, és bizonyította, hogy fenn tud maradni” – mondta Vers József.

A Hideg-hegyen lévő, főként csertölgyből álló erdő is gazdálkodási célokat szolgált egykor, még a kétezres évek legelején is volt benne fakitermelés. Szerencsére eleve voltak érintetlen részei, amelyek jó kiindulási alapot jelentettek, és a nemzeti park egy sor olyan beavatkozást is elindított, amellyel a természetszerűséget célozták meg.

Elsőre barbárságnak tűnhet, hogy fákat döntenek ki, vagy meggyűrűzik őket, azaz úgy vágnak bele a törzsükbe, hogy lassan elpusztuljanak, de ezek is a sokféleség kialakulását segítik. Egyrészt növekszik a holtfa mennyisége, ami egy csomó új élőhelyet is teremt, másrészt, az addig összezáródott lombkorona megnyílik, és az így keletkezett lékben hirtelen megnövekszik a fény mennyisége, amelyért rögtön versengeni kezdenek a sokszor a lomb alá szorult egyedek és fajok, elősegítve, hogy több életkorú fa legyen egyszerre jelen.

Az újulatért meg az őzek, szarvasok, vaddisznók versengenek, és mivel rengeteg van belőlük, a legtöbbet el is pusztítanák, ha nem emelnének ellenük vadkerítéseket. A kerítések mögé főként azokat a fajokat teszik, amelyeknek növelni szeretnék az arányát az erdőkben a csertölgy rovására. Pécselynél ilyen például a molyhos tölgy, a kocsánytalan tölgy vagy a vadgyümölcsnek számító barkócaberkenye és házi berkenye. Ezek azok az elegyfajok, amelyeket kikoptatott az erdőgazdálkodás. Egy kerítés egy szökkenő szarvasnak persze nem lehet akadály, de a szakemberek rájöttek, hogy ha a kerítés tetején egy fehér szalagot vezetnek végig, akkor csak nagyon ritkán ugrik be a szarvas a kerítés mögé. Vers József vadkamerás megfigyelésekre alapozva azt mondta, a 80-90 százalékukat el tudják így terelni.

„A vadnyomás kulcstényező, jelentős mértékben akadályozza az erdő dinamikáját. Nem kell teljesen kizárni a vadállományt, de ez a mennyiség, amit kénytelen elviselni az erdő, nem jó” – mondta Vers József.

Az újulat képzésében az erdő egyik lakóját, a szajkót is felvették alvállalkozónak. A természetvédelmi őrök több fára felülről nyitott faládákat erősítettek, amelyekbe makkot szórtak. Az amúgy is rettentően kíváncsi szajkó lecsap a makkra, amelynek egy részét a nehéz időkre készülve eldugdossa, eközben olyan helyekre is eljut, ahová az ember nem tudna. Ezekből a makkokból nagyon sok kifejlődő tölgycsemete lesz, amelyekből a szajkó is csemegézik, a kibújó sziklevelekkel az utódját is táplálja.

Frank Tamás, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa szerint a tovább tartó szárazodás az erdő fajkészletét is átalakíthatja, ezért is fontos, hogy minél több elegyfajt hozzanak vissza, mert ezzel lehet megelőlegezni a lehetőségét, hogy valamelyik tovább él vagy dominánssá válik.

A természetvédelmi szakemberek és a kutatók egyöntetűen azt vallják, hogy ezeket a módszereket gazdasági célú erdőkben is lehet, sőt kellene használni. A legtöbb beavatkozás nem igényel különösebb anyagi ráfordítást, és a profitot sem veszélyezteti, legalább annyi faanyag kihozható a természetszerű erdőkből, mint a térszerkezet nélküli faállományokból. Vers József azt mondta, hogy magán-erdőgazdálkodók részéről is van érdeklődés a módszereik iránt.

„A gazdálkodók feje felett most a kárelhárítás réme lebeg, azzal nem fognak bírni. Nemcsak a fenyővel vannak gondok, hanem a csertölgynél és a kőrisnél is komoly egészségi problémák vannak. Azokon a téteken kell gondolkodni, hogy itt ötven vagy száz év múlva is legyen-e erdő az unokájának, nem azon, hogy most éppen mennyi nyereséget termel” – mondta a nemzeti park szakembere.

A Life4Oak nevű projektben itthon körülbelül 1500 hektárnyi tölgyerdőt kezelnek úgy, hogy segítsék a természetes megújulást egykori iparszerű gazdálkodási területeken. Ezek most mind nemzeti parkokhoz tartoznak. (A Duna–Ipoly Nemzeti Park egyik mintaterületéről a Telexen már írtunk.) Fidlóczky József, a program koordinátora szerint a módszereket még körülbelül 20 ezer hektárra lehet kiterjeszteni, és a már felhalmozódott tudás felértékelődhet azután, hogy Gajdos László élő környezetért felelős miniszter kijelentette: védett területeken tilos lesz a fakitermelés.

Amikor meggyűrűznek egy fát, az fokozatosan szárad el, így a fénynek is apránként nyit utat. Ez a folyamat 2-4 évig is eltarthat. Pécselyen a szakirodalmi adatokat követve 150-300 négyzetméteres lékeket vágnak bele az erdőbe. Amikor a természetvédelmi szakemberek megbolygatnak egy kisebb területet, akkor a természetet utánozzák, egy nagyobb viharnál is dőlnek ki fák és ütnek léket, a kidőlt fából pedig holtfa lesz.

Egy holtfa esztétikus is lehet, ahogy megjelennek rajta a gombák vagy a mohák, de ennél fontosabb, hogy rengeteg élőlény kötődik hozzájuk, becslések szerint legalább ötezer különböző fajról lehet beszélni. Ebben vannak olyan lebontó szervezetek, mint például a gombák, de sok rovar is, köztük ragadozók. Vers József felidézte, hogy amikor gyapjas pille inváziója pusztította az erdőket, a károkozó állománya ugyanakkor omlott össze olyan területen is, ahol permetszert használtak, mint ahol nem. „A biztos megoldás a természetes út, működött és működni is fog. Minél több élőlénynek ad helyet az erdő, annál teljesebben működik a szabályozó rendszer, és annál stabilabb lesz. Mindegy, hogy klímaváltozásban vagyunk vagy sem, akkor is az a jó, ha fajgazdag, egészséges erdeink vannak” – mondta.

A gazdasági erdőkből hiányoznak a holtfák, sokan hulladéknak tartják őket, pedig a mikroklímában is szabályozó szerepük van, a vastag holtfák, mint egy szivacs, rengeteg vizet is tárolnak. Frank Tamás szerint a holtfa az erdő immunrendszerének az egyik eleme. „Van olyan kisgyerek is, aki azt hiszi, hogy a boltban keletkezik a tojás, mert szegény még nem látott tyúkot. Az erdőkkel is így vagyunk, nem láttunk erdőt, és azt gondoljuk, hogy az az, amit tudunk” – mondta.

A szakemberek egy olyan erdőrészletet is megmutattak, ahol látványosan nagy volt a kidöntött fák és a harkályok által szétfurkált, lábon álló holtfák aránya. „Akartunk intenzív beavatkozási foltokat, és látjuk, hogy a természet erőteljesebb válaszokat is ad erre. Ezeken a hotspotokon sok a holtfa, és nagyon jó kis menedékei tudnak lenni az élővilágnak. Az is a szándékunk volt, hogy olyan egyedeket segítsünk meg, amelyek hosszabb távon fenn tudnak maradni, hogy a makk- vagy gyümölcstermésükkel az erdőt tudják szolgálni” – mondta Frank Tamás, aki társaival együtt monitorozza is, hogy a beavatkozások milyen eredményeket hoznak.

Munkatársa, Bölöni János pár adattal szemléltette, hogy folyamatosan növekszik a holtfa mennyisége a kezelt területeken, lassan eléri a természetes erdőkét, de ott is megfigyeltek valamennyi növekedést, ahol nem avatkoztak be. Azt is tapasztalták, hogy folyamatosan csökkent a kezelt erdőrészletek tőszáma, de a kezeletlen területeken is megindult az öngyérülés, ami szintén a természetesség felé mutat.

Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai azt látták, hogy a kezelések nyomán megszaporodtak az úgynevezett mikrohabitatok, mikroélőhelyek, amelyeket számos faj ki is használt. Egy facsonk, egy leváló kéreg, egy kiodvasodó fa, egy harkályodú, egy gomba termőtest, egy törés a koronában megsokszorozhatja az élőlények számát és változatosságát. A kutatók azt látták, hogy viszonylag rövid idő alatt gyorsabban és nagyobb számban tudtak visszatelepülni azok a fajok, amelyek kiszorultak.

Arra, hogy egy erdőt meddig kell segíteni, a kutatók sem tudnak egyértelmű válaszokat adni. Frank Tamás szerint a pécselyi erdőben megindított folyamatok biztatók, de a vadnyomás miatt nem mernék még teljesen magára hagyni. A kutató szerint túlságosan belaktuk ezt a bolygót, és sok az emberi hatás, ezért legalább a monitoringra szükség van hosszú távon is. „Ha már aktívan tudtunk tenni annak érdekében, hogy rosszabb legyen a helyzet, igenis kutya kötelességünk tenni annak érdekében, hogy minél gyorsabban javuljon” – mondta.

A pécselyi erdőben a szakemberek már látványos változásokat észlelnek, de Vers József felhívta rá a figyelmet, hogy meg kell tanulni, hogy ez egy lassabban működő rendszer, mint ahogy mi élünk, és majd csak az utódaink fogják igazán dokumentálni az eredményeket. Arra azért tudott használati utasítást adni, hogy egy laikus hogyan fedezheti fel, hogy természetesebb erdőben jár-e.

„Legyen benne vastag is, meg vékony is, ez már a változatos koreloszlást mutatja. Ne csak egy fafaj legyen benne, többféle bordázatú törzset lássak, legyenek benne cserjék is, és álló vagy kidőlt holtfa is. A változatosságot keressük.”