A Börzsöny élőhalottjai nélkül a kamera előtt cukiskodó vadmacskákat is elfelejthetnénk

A gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek imádják a szőrös, a cukiság jegyeit legalább nyomokban tartalmazó állatokat. Például egy vadkamerába belenéző vagy beleéneklő vadmacskát. A Börzsöny egyik félreeső pontján rendszeresen megjelennek ezek a Magyarországon nem túl nagy létszámban élő állatok, de ezért nagyon sokat kellett tenniük a természetvédelmi szakembereknek. Kicsit abszurdnak hangzik, de az a munkájuk, hogy természetesebbé tegyék a természetet, például létrehozzanak egy vadmacska-kompatibilis tölgyerdőt.

„Már a nagyapáink generációja sem látott valódi erdőt” – mondta Fidlóczky József, a Life4Oak Forest projekt vezetője, mielőtt beléptünk a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) tulajdonában és kezelésében álló projektterületre. Ez elsőre merész kijelentésnek tűnhet, mert az gondolhatnánk, hogy hol máshol, ha nem a szigethegységnek számító, viszonylag gyéren lakott Börzsönyben vannak igazi erdők. A drégelyi várból lenézve is azt látjuk, hogy szinte egybefüggő erdőség borítja be az egymásba érő hegykúpokat. De a sűrű lombozat sok mindent elfed.

Érdemes inkább a törzseket figyelni. Selmeczi-Kovács Ádám, a DINPI igazgatója egy erdészeti úton kanyarogva rámutatott, hogy egy erdőrészletben szinte minden fa törzse azonos vastagságú, ami jelzi, hogy azonos korúak. Látványnak sem túl izgalmas, de maga az erdei ökoszisztéma sem igazán működik jól, ha csupán néhány fafaj ugyanolyan idős egyedei alkotják. Az erdőgazdaságok viszont leginkább az ilyen állományokat szeretik, egyszerűbb a kezelésük és maga a fakitermelés is. Ma Magyarországon az erdőterületek legnagyobb része ehhez hasonló, mutatóban is alig vannak változatos korösszetételű, sok fafajból álló, háborítatlan erdőterületeink és hozzájuk kapcsolódó, nagy biodiverzitású élőközösségek. Az egyik ilyen a Szilvásvárad közelében található bükki őserdő, de évszázadokig az is művelés alatt állt, míg a Kékestető közelében lévő őserdőmaradványról Szekeres Péter, a DINPI erdészeti referense azt mondta, hogy azt sem tudták bebizonyítani róla, hogy valaha történt-e ott emberi beavatkozás, és azt sem, hogy teljesen természetes.

Fidlóczky a társadalomban kialakult erdőképet inkább csak faállománynak nevezné.

„Az erdő nem csak fából áll, ennek a közösségnek mindig csak egyetlen elemére figyelünk, hogy abból profitot csináljunk, de hogy mi történik a többivel, aztán meg velünk, az általában senkit nem érdekel” – mondta Fidlóczky. Szerinte a faanyagtermelés nemzetgazdasági részesedése olyan alacsony, hogy inkább az erdő egyéb funkcióira kellene összpontosítanunk.

A Life4Oak vagy egyszerűbben tölgyes projekt, amelyben a nemzeti park mellett a WWF is részt vesz, azt célozza, hogy emberi kezelések által létrejöjjenek természetszerű tölgyerdők, amelyek változatos szerkezetűek, fajgazdagok, sokféle élőhelytípust magukban foglalnak.

Az egyik ilyen, 13,5 hektáros mintaterület Nagyoroszi közelében található. Oda egy vaddisznók által széttúrt területen ereszkedtünk le, mielőtt elértünk egy vadkerítéshez. A kerítés valóban éles választóvonal. Kívül szinte teljesen csupasz a felszín, alig van valami aljnövényzet, míg belül zöldellik a talaj a tölgycsemetéktől. A magyarázat adott: kívül alapos munkát végeznek a nagyvadak, őzek, szarvasok, vaddisznók, alig hagyva esélyt a természetes újulatnak. A természetvédők szerint a Börzsönyben is jelentősen túlszaporodott a vadállomány, ami sok negatív hatással is jár.

„A vadháló olyan magas, hogy egy gímszarvas se nagyon tudja átugrani. A megfelelő vadlétszám a természetes erdőregenerációs folyamat alapfeltétele. Ha folyamatosan hiányoznak a tölgycsemeték, nincs lehetőség a megújulásra. Ezek a tölgycsemeték fogják átvenni a következő évtizedekben az idős és középkorú fák szerepét, és biztosítják a folyamatos erdőborítást” – mondta Szekeres Péter.

Egy természetszerű erdő kialakulásához évtizedek kellenek, de némi rásegítéssel azért utánozhatók az azokban lejátszódó folyamatok. Pont ez történt azon az élőhelyfolton is, ahol rendszeresen flangál két vadmacska is. A nemzeti park munkatársai egy kisebb léket nyitottak az erdőben, így a több fényt kapó területen feljött az aljnövényzet, és olyan elegyalkotó fafajok, mint például a vadcseresznye, a korai juhar vagy kőris, is versenyeznek a fényért, amelyek kikoptak a legtöbb üzemszerűen működő erdőből, részben a nagyvadaknak is tulajdoníthatóan. A mintaterületen is próbálták utánozni a természetet, hogy különböző magasságokban vágták keresztbe a fatörzseket, így lábon álló csonkok is gazdagítják az élőhelyet.

Egy igazi élő közösség nagyon fontos elemei a holtfák, amelyek rengeteg fajnak jelentenek élő-, táplálkozó- és búvóhelyet, körülbelül az erdei életközösségek harmada kötődik hozzájuk valamilyen módon. A fokozottan védettnek számító, ritka vadmacskák is egy ilyen kidöntött, korhadó fán szoktak parádézni, de szívesen keresik fel rókák, nyestek és nyusztok is ezt a helyet. A fa törzse alatt rendszeresen megbújnak különböző rágcsálófajok, amelyek pompás fogások a ragadozóknak, de rovaroktól, gombáktól, különböző lebontószervezetektől is hemzsegnek az ilyen fák. Az élőhely-átalakítás nem kimondottan egy fajnak akart kedvezni, de a monitorozás bebizonyította, hogy több, ritka állatfaj is megtalálta ott a számítását az erdőszerkezeti gazdagításoknak köszönhetően.

Az első nappali vadmacskafelvétel 2022 októberében készült. Házi rokonaikhoz hasonlóan ezek az állatok is nagyon kíváncsiak, ezért nézhetett bele közvetlenül a kamerába az egyik egyed.

„Az összes infrastrukturális elemet megszemlélik, kivéve azt a szőrcsapdát, amelynek segítségével megvizsgálhatnánk, hogy genetikailag tiszta vérű, értékes egyedről van-e szó” – mondta Major Borbála, a DINPI vadmacskákkal és nagyragadozókkal foglalkozó munkatársa. A genetikai mintavétel nem ok nélküli, a vadmacskákra az egyik legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy gyakran keverednek házi macskákkal, így egyre több hibrid egyed van. Hogy a szőrcsapdához való dörgölődzést serkentsék, Major macskamentával fújta le előttünk az erre szolgáló deszkát.

A Börzsönyben mindig éltek vadmacskák, a becslések szerint húsz–harminc egyed most is van a területen. Nagy mozgáskörzetük van, száz–kétszáz hektárt is bejárnak. A mintaterületen egy hím és egy nőstény vadmacska van jelen, ők egyébként csak a szaporodási időszakban találkoznak. Olyankor nászénekükkel keresik meg egymást.

„A kis puha talpú barátaink nagyon szeretik gyors közlekedésre használni ezeket a kidöntött holtfákat a sűrű aljnövényzet helyett, és az is látható, hogy itt szokta élesítgetni a karmát a cirmos” – mondta Major.

A vadkamera előtt már két vadmacskakölyök is feltűnt, és az is bebizonyosodott, hogy gyakran járnak erre a szüleik. Az egyik hónapban 73 felvétel készült róluk, míg egy kontrollterületen csak egyszer sikerült vadmacskát lefotózni.

A szakemberek megjegyezték, hogy a lábon álló holtfákra is nagy szükség van, itt ebbe is kicsit besegítettek, néhány törzset meggyűrűztek, azaz körbevágtak fűrésszel, hogy roncsolják a tápanyagszállítást. Az ilyen leromló fákat gyorsan megszállják a gombák, rovarok, utóbbiakra pedig lecsapnak a harkályok. A nagyobb fák üregeit nappalozóhelyként a vadmacskák is szívesen felkeresik. A természetszerű erdők kezelésének egyik alapelve, hogy egyáltalán nem visznek ki belőlük faanyagot.

Bódis Pál, a WWF erdőprogramjának szakértője megjegyezte, hogy ma Magyarországon az erdők átlagéletkora kevesebb, mint 45 év, ami már magában hordozza, hogy nagyon kevés idős, nagy méretű fánk van. A Magyarországon elterülő kétmillió hektár erdőből valószínűleg alig néhány ezer hektár akad, ami valóban emlékeztet a hajdanvolt természetes erdőkre. „Támogatnunk kell a nagy méretű fákat, mert kulcsfontosságúak ahhoz, hogy sokféleség legyen az erdei életközösségekben” – mondta.

Szekeres később egy famatuzsálemnél, egy legalább 180 éves tölgynél azt mondta, hogy egy természetes erdőben hektáronként húsz–hatvan hasonló faegyednek kellene lennie, de egy erdőleltár szerint átlagosan csak fél darab ötven centiméternél nagyobb törzsátmérőjű fa van a Börzsönyben. A matuzsálemeket éppen azért támogatják például azzal, hogy a körülöttük lévő fák megkérgezésével nagyobb esélyük van fényhez jutni és tovább élni. Évekkel később ilyen megoldásokra már nem lesz szükség, a természetes erdődinamika szolgáltatja majd a lékeket, a holtfákat, az idős példányokat és a fajgazdagságot.

Azt, hogy valóban változatos élőhelyek jöttek létre a projektterületen belül, egy általunk megzavart nyuszt is bizonyította. A nyestféle ragadozó egy álló holtfa odvaiban keresett menedéket előlünk, ki-kikémlelt a réseken, majd szorult helyzetet érezve levetette magát a mélybe.

Bódis azt mondta, eljutottunk arra a pontra, hogy sok esetben nem elég megvédeni egy erdőt, hanem javítani is kell annak természetességét. A mintaterületek bebizonyíthatják, hogy egy erdő életében nagyon rövid időnek számító néhány év alatt is jelentős eredményeket lehet elérni. A megjelenő vadmacskák például azt jelzik, hogy a beavatkozásaik kedvező hatásúak a gerincesekre.