Az osztrák Greenpeace szerint példát kéne venni Magyarországtól az azbesztszennyezés kezelésében

Magyarországon irigylésre méltóan jól kezelik az azbesztszennyezés kérdését, derült ki azon az online sajtótájékoztatón, amelyet a Greenpeace Ausztria rendezett, és a két országot érintő környezeti problémáról és megoldási lehetőségeiről szólt.

Stefan Stadler, a Greenpeace Ausztria kutatója arról beszélt, hogy sok mintát vettek, és Ausztriában Burgenland, Stájerország és Alsó-Ausztria a leginkább érintett az azbesztszennyezésben. Magyarországon Sopronban és Szombathelyen azonosítottak olyan helyeket, amelyeknél masszívan határértéken felüli értékeket mértek, volt ahol a megengedett érték 50-szeresét rögzítették. Stadler azt mondta, hogy a két országban olyan kritikus helyeken is magas értékek voltak, mint szupermarketek, bevásárlóközpontok, lakóövezetek vagy parkolók. Iskolák, kórházak közelében is voltak olyan útépítések, amelyeknél azbeszttartalmú kőzetet használtak. (Az azbeszt veszélyeiről és a probléma összetettségéről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.)

Az azbeszt akkor válik veszélyessé, amikor a benne lévő szálak kiszabadulnak és a levegőbe kerülnek. A szél nagyon gyorsan tudja terjeszteni ezeket, Stadler szerint akár 2000 méteres magasságba is el tudnak jutni, és a szálak folyamatosan, hosszú ideig lebegnek a levegőben. Elég egy ablaknyitás és ezek a rostocskák beltérbe is kerülhetnek. Stadler azt mondta, hogy szobákban, fürdőszobákban is vettek mintákat, és többször olyan magas értékeket mértek, hogy a tulajdonosok inkább elhagyták a lakásukat vagy a házukat.

Hidvégi Edit tüdőgyógyász az azbeszt egészségügyi kockázatairól beszélt. Az azbesztszálak tűszerűek, 8-10 mikrométer nagyságúak, szabad szemmel láthatatlanok. Belélegzéskor ezek beleszúródnak a tüdő szövetébe, és ott is maradnak. Nem lehet kipucolni onnan köhögéssel vagy tüsszentéssel. Az azbeszt a nyálkahártyába fúródik bele, de akár a keringésbe is bekerülhet. A tüdőben először krónikus gyulladást okoz, ami tüdőfibrózissá alakulhat át. Ilyenkor megkeményedik a szövet, és nehezebben jut át rajta az oxigén. Súlyosabb esetben mellhártya- és tüdődaganatot is okozhat a belélegzett azbeszt. Általában ez foglalkozási betegség, azoknál nagyobb a kockázat, aki hosszabb ideig szívnak be azbesztes levegőt. Tüdőrák kialakulásához évek vagy évtizedek kellenek, ezért sem lehet egyelőre azt kijelenteni, hogy a hazai érintett településeken növekedett volna a rákfrekvencia.

László Győző, Szombathely alpolgármestere röviden ismertette, hogy a város hogyan szembesült az azbesztproblémával, és hogy azóta milyen lépéseket tettek. Felidézte, hogy április 13-án kaptak értesítést a Vas megyei kormányhivataltól, hogy azbesztes kőzúzalékot találtak az Oladi-plató nevű városrészen, és azóta prioritásként kezelik az ügyet. Az alpolgármester azt mondta, amellett, hogy fel kell deríteniük, hogy mely területek érintettek és ezeken megoldásokat is találjanak, beszélni kell a felelősség kérdéséről is. Eddig 25 ponton találtak azbesztszennyezést, és ez a szám várhatóan csak nőni fog. Más nyugati városainkban is egyre több szennyezett pontot azonosítanak a szakemberek. Az Oladi-platón 2019-ben kezdődtek az építkezések, ott akár évek óta fennállhat az azbesztszennyezés.

László Győző azt mondta, hogy az osztrák hatóságtól nem kapnak válaszokat, vagy a válaszok olyanok, amelyek érdemben nem segítik a munkájukat.

„A legfájóbb, hogy akkor sem kaptunk értesítést, amikor már bezártak a bányák Ausztriában. Azokból a kövekből bárki vásárolhatott, mindegyiknek volt tanúsítványa, jóhiszeműen járt el, aki ezekből vett. A legfontosabb, hogy azt tisztázzuk, hogy ilyen anyagok hogyan kerülhettek kereskedelmi forgalomba, és amikor ez kiderült, miért nem értesítették a magyar vásárlókat” – mondta László Győző.

Az önkormányzat első feladata az volt, hogy minimalizálja a kiporzást azokon a területeken, ahol azbesztet mutattak ki. Ezért rendszeresen locsolják az érintett útszakaszokat, jelentős sebességkorlátozást vezettek be, és a behajtást is korlátozták az Oladi-plató utcáiba. Az intézkedések meg is tették a hatásukat, méréseik alapján jelentősen csökkentek az azbesztértékek a levegőben.

Emellett több műszaki megoldást is számba vettek, amivel el tudják zárni az aszfaltot. Az első, ideiglenes megoldás, hogy kalcium-kloriddal locsolják a kőzúzalékot, a második, hogy geotextilt terítenek rá, majd 20 centiméteres vastagságban uzsai kőzúzalékot hordanak rá. Hazai bányából származó termékek esetén biztosra vehető, hogy nem tartalmaznak azbesztet a geológiai viszonyaink miatt. A harmadik megoldás pedig az – ezt azokon a helyeken már meg is csinálták, ahol a legkoncentráltabb volt az azbeszt – hogy bitumennel fedik le. A szombathelyi önkormányzat már azzal a légtisztító céggel is felvette a kapcsolatot, amelyik a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokban leomlott WTC-tornyoknál végezte az azbesztmentesítést.

Hogy mi lesz a végső megoldás, arról a kormányzat dönt majd. Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter már a kinevezése utáni napon terepszemlét tartott.

Stadler azt mondta, hogy az osztrákok példát vehetnének Magyarországról a problémakezelésben. „A kőbányai termékeknél jelezni kellett volna környezetvédelmi minisztérium felé, hogy azbesztet tartalmaznak, és nem hiszem, hogy bárki megvette volna. Greenpeace-ként követeljük, hogy a négy azbesztes kőbányát zárják be” – mondta.

Stadler szerint kétoldalú együttműködésre van szükség az országok között, és Ausztriában létre kéne hozni olyan lerakókat, ahol biztonságosan, a levegőt nem szennyezve tárolható az azbesztes kő. Úgy vélte, hogy ehhez körülbelül húszmillió euró kellene, és az ártalmatlanítást egy katasztrófavédelmi alapból finanszírozhatnák.