Ha nem zúzott kőnek tekintem, olyan, mintha rákkeltő, veszélyes hulladékot importáltak volna ide

Szombathelyen az Oladi-plató nevű, jelenleg is épülő városrészben több utcát azbesztet tartalmazó zúzott kővel borítottak le, de városi parkolók, magán kapubejárók is ilyen burkolatot kaptak. A levegőbe kerülő azbeszt súlyosan egészségkárosító hatású, ezért a város mindent megtesz azért, hogy a lehető leggyorsabban kezelje a helyzetet. Ez több milliárd forintba fog kerülni. Az ügy tanulságairól Weiszburg Tamással, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének volt vezetőjével, az azbesztről magyarul részletesen szóló Környezeti ásványtan című tankönyv egyik szerzőjével beszélgettünk, aki kutatóként, szakértőként most is segíti Szombathelyen a védekezést.

Az azbeszt egy bő évszázadon át slágeranyag volt az építőiparban, hiszen egy olyan természetes „kő”, ami szőhető-fonható, rugalmasságot ad a cementnek is. A neve ma már félelmetesen cseng hatvan évvel ezelőtt igazolt rákkeltő hatása miatt. Legtöbbször akkor esik szó róla, amikor egy régi épületet bontanak, és porlani kezd az anyag. Többek között eternit csövekben és hullámpalában is fontos összetevő az azbeszt. Sokan azt gondolják, hogy mérgező anyagról van szó, de a veszélye nem a kémiai összetételében rejlik, hanem az alakjában, megjelenési formájában.

„Az azbesztek szilikátásványok, amelyek kémiai szempontból teljesen békések, ebből áll az összes magmás kőzet, és az átalakult kőzetek is. De van köztük néhány olyan ásvány, ami bizonyos geológiai folyamatok miatt meg tud jelenni nagyon hosszú, vékony szálakban. Emiatt a geometria miatt veszélyes az azbeszt” – magyarázta kérdésünkre Weiszburg Tamás.

Ezek a vékony szálak nagyon aprók, a porral együtt tudnak szállni a levegőben, így be is lélegezhetők. A szálacskák a tüdőbe kerülve – gyakran csak évtizedekkel később – rákos megbetegedéseket, például tüdőrákot vagy savós mellhártyagyulladást tudnak okozni.

Az azbeszt megnevezés nem egyetlen kristályos vegyületet takar, több ásványt is ebbe a körbe sorolnak, ha vékony szálas a megjelenése. Ennek megfelelően a különböző azbesztek egészségügyi kockázata is lényegesen eltérő.

„Az ismert volt, hogy a nyugati határ mentén, az ausztriai Burgenlandban régóta bányásszák a szerpentinit nevű kőzetet, ami kis mennyiségben tartalmazhat krizotilt, ipari nevén fehér azbesztet. Ezzel igazi, komoly kockázat csak ritkán van, részben a kis mennyisége, de főleg a fehér azbeszt tüdőbeli kémiai és mechanikai viselkedése miatt. Február közepéig azt hittem, hogy Szombathelyen is ilyen lesz, aztán kiderült, hogy a bányák egy részénél, ahonnan a zúzott kő származik, a kőzetben még egy geológiai folyamat lejátszódott, és amfibol nevű szálas ásványok is keletkeztek. Ez már egyértelműen nagyon problémás: sokszorosan bizonyított karcinogén anyagról van szó. Az amfibol rákkeltő kockázata a százszorosa a krizotilénak. Ráadásul az is látszik mára, hogy ez a második geológiai folyamat mechanikailag is meggyengítette a követ. Amikor leterítik, még látszólag egyben van, de ha autók járnak rajta, sokkal könnyebben porlik” – mondta Weiszburg.

Amíg az azbeszt a kőben van, nem veszélyes, de ahogy elkezd darabolódni, kiszabadulnak a szálak, és a levegőbe kerülnek – innentől van közvetlen egészségi hatás. Az Oladi-platón ehhez minden adott volt, körülbelül 400 telket parcelláztak ott fel, és az elmúlt évtizedben intenzív építkezés kezdődött, ami máig is zajlik.

Weiszburg Tamás szerint sok dolog szerencsétlen együttállása miatt jutottunk el a mostani helyzetig. Az egyik tényező az, hogy ezek az utcák nem kaptak aszfaltburkolatot. „Ha lezárták volna az útalapnak szánt zúzott követ a következő rétegekkel, most senki nem tudna erről, és nem is lenne különösebb gond vele” – mondta Weiszburg. A szakértő úgy tudja, hogy a lakóterületet fejlesztők és ingatlantulajdonosok vállalták, hogy elkészítik a teljes utat, de nem fizettek be elég pénzt ehhez. Így csak elkezdték a munkát, a területet átszövő 21 utcában 12 kilométeren leterítették az útalapnak szánt zúzott követ, de nem jutottak el a záró aszfaltozásig. Ezután az építkezésekkel is felerősített forgalom gondoskodott róla, hogy az eleve nem kopóréteg szilárdságú burkolat gyorsan aprózódjon, megjelenjen a kiporzás.

Azt, hogy a nyugati megyékben még hány tíz- vagy százkilométernyi, az elmúlt egy-két évtizedben készült zárt aszfalt alatt lapul azbesztes útalap, senki se tudja. Ezek persze most nem veszélyesek, de ha megbontják az utat, például közműjavítás miatt, akkor szükség lesz azbesztvizsgálatokra a munkások egészsége érdekében.

A nyugati határszélen terített zúzott követ nyolc különböző osztrák bányából hozhatták. Jó áron – de nem azért, mert azbesztes volt, hiszen ma már tudjuk, hogy csak a bányák felében található meg az azbeszt, a másik négy bánya zúzott köve kifogástalan. Ez nem tükröződött az árban. Sőt, még egy adott bányán belül is előfordulhatott, hogy az egyik kifejtett zónában volt azbeszt a kőzetben, a másikban nem. Weiszburg azt mondta, hogy nem sok alternatíva lehetett, Szombathelyre legközelebb a Sümeg környéki bányákból lehetett volna zúzott kőként bazaltot beszerezni, de az osztrák termékek az alacsonyabb szállítási költségek miatt fél-, vagy akár negyedáron kijöhettek.

„Trianon neve számunkra nem kedves, de úgy hozta a sors, hogy a békeszerződéssel az összes azbeszt tartalmú geológiai képződményt elcsatolták Magyarországtól. Nem messze a mostani határoktól Ausztriában, de ugyanígy Szlovákiában, Szerbiában és Erdélyben is vannak azbeszt tartalmú kőzetek, esetenként komoly bányák. Nem gondoltam volna, hogy a szakismeretünkre itthon is ilyen nagy szükség lesz” – mondta. „Ezért van az, hogy a természetes módon – tehát nem külön ember által belekevert – azbeszttartalmú kőanyag, mint ez a szombathelyi sok tízezer tonna is, gondolatilag is idegen itthon mind a lakosságnak, mind a hatóságoknak.”

Az osztrákok most négy olyan bányát bezárattak, ahonnan azbesztes kőzet került ki, és bűnügyi vizsgálatot is indítottak, de még kérdés, hogy büntethetőek-e egyáltalán a bányatulajdonosok. Ausztriában a Greenpeace is feljelentést tett, mert szerintük az egyik bánya tulajdonosai legalább 2011 óta tudhattak az azbesztterhelésről, ráadásul tavaly egy katasztrófavédelmi gyakorlaton diákokat is kitehettek azbesztszennyezésnek.

„Különleges, precedens nélküli helyzet alakult ki, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is, és biztosan lesz még folytatása. Ez az állapot jogilag nem rendezett, vagy legalábbis a szürke zónában van. Az azbesztről évtizedek óta tudjuk, hogy beépített anyagként hogyan kell vele dolgozni, eltávolítani, veszélyes hulladékként bánni vele. A beépített azbesztnek világos és kiforrott szabályozása van. A jogalkotók ennek keretében úgy gondolták, hogy az azbeszt is betiltható, mint a műanyag szívószál. De van a természetben megjelenő azbeszt is – ezt angolban NOA-nak, Naturally Occurring Asbestosnak nevezik –, ennek szabályozása praktikusan hiányzik. Ezért – jobb híján – erre is a beépített azbeszt szabályait próbálják alkalmazni, aminek erős korlátai vannak” – mondta az ásványtani szakember. Az Európai Unióban eddig csak arra jutottak, hogy a NOA olyan kérdés, amit érdemes lehet a jövőben szabályozni.

Hogy mennyire nincs benne az európai jogalkotói köztudatban a NOA, azt az ELTE-s kutatócsoport egészen friss tudományos cikke is igazolja. Azt vizsgálták, hogy az uniós intézmények hogyan kezelték az azbesztről szóló, az Európai Parlamentben feltett kérdéseket 1995 óta. Arra jutottak, hogy a csaknem 400 azbesztes kérdés szinte kizárólag a beépített azbesztről szólt, alig 1 százaléka érintette a NOA-t, és ezek a kérdések sem értek célt, mert a hivatali rendszerekben nem értették meg a NOA logikáját.

Weiszburg azt mondja „a természetet nem lehet betiltani, teljesen más nézőpontra van szükség a jogalkotásban, hogy a jövőben meg tudjuk védeni a társadalmat a mostanihoz hasonló esetektől”. Az első feladat egy veszélytérkép kialakítása. „Európa geológiáját ragyogóan ismerjük. Egy geológus meg tudja mondani, hol lehet azbeszt, mert az nem véletlenszerűen képződik, vagy sorsolják, mint a lottót. Ahol lehetséges az előfordulás, oda el kell menni, és le kell ellenőrizni. Ahol ténylegesen van azbeszt, ott az egész hegyre kell képletesen és ténylegesen is kitenni az azbeszt nemzetközi jelzését, a piros háttéren szereplő kis a-t, és akkor ott nem lesz többet bánya. Ha a Natura 2000 területeket ki lehetett jelölni, akkor az azbesztveszélyes területeket is ki lehet. Az ilyen helyeken fokozott óvatossággal kell például út- és mélyépítési, vagy mezőgazdasági tevékenységet végezni, mert ha valamiért meg kell bontani a kőzetet, akkor szálló azbesztporra lehet számítani. Védőfelszerelésben kell dolgozni, majd utána a megbontott felszínt kiporzásmentes módon vissza kell zárni.”

„Sok jel utal arra, hogy a bányák tudtak arról, hogy van a termékükben azbeszt, de nem fogták fel, hogy ennek milyen következményei vannak. Ez amúgy két évtizedes nyilvános kutatási információ, de – éppen a jogalkotási hézag miatt – a hatóság nem lépett fel, nem tiltották be a tevékenységet. A józan ész alapján persze önkéntesen abbahagyhatták volna a bányászatot, de nem tették. Jelzés hiányában az értékesítési láncban az egyes tagoknak fogalmuk sem lehetett, hogy mi ez, egy építőanyag-kereskedő vagy egy tüzépes nincs benne ennyire ezekben a dolgokban. Én emberileg persze lelkiismeretlenséget is érzek, de azért a tudatlanságot látom a problémák fő mozgatórugójának. Szombathelyen nem egy állami beruházás volt, szerencsére nem is lehet azt mondani, hogy valakit megkentek, hogy idehozhassák az azbesztet. Ha nem zúzott kőnek tekintem, akkor olyan, mintha veszélyes hulladékot importáltak volna. Ez is a jogi szabályozás korlátosságából adódik, de a mostani precedens megmutathatja, hogy mit lehet a többi hasonló helyen csinálni Európában” – mondta Weiszburg.

Az osztrák bányákból nemcsak Szombathelyre jutott, hanem a Dunántúl több határszéli régiója is kapott belőle, a Vas Vármegyei Kormányhivatal például pénteken azt jelentette be, hogy a gyanújuk szerint Kőszegre is juthatott belőle. Az is feladat, hogy ezt kinyomozzák. Rengeteg magánember lehet érintett, mert ilyen zúzalék kapubejárókra, akár kertekbe is került. Weiszburg szerint egy 10x-es nagyítóval bárki megvizsgálhatja ezeket a köveket, és ha fehér, szálas formákat vesz észre rajtuk, főleg a repedésekben, akkor gyanakodhat, és érdemes bejelentést tenni az illetékes kormányhivatalnál.

De pánikra azért nincsen ok. A szakértő a józan ész példájaként említi, hogy Szombathely előtt Bozsok településen mutatott ki azbesztet a Greenpeace levegőmérése, és ezután gondolta úgy egy helyi lakos, hogy érdemes megnézetni az Oladi-platón elterített zúzott követ is. Magánúton megrendelt egy vizsgálatot, majd miután az kimutatta az azbesztszennyezést, a kormányhivatalhoz fordult, akik azonnal megkezdték a hivatalos eljárást. Weiszburg felidézte, hogy a múlt hétfői szombathelyi rendkívüli közmeghallgatáson ezt a nőt be is mutatták, és hatalmas tapsot kapott. Weiszburg nagyon bizakodó, úgy látja, hogy az önkormányzat és a kormányhivatal minden szabályt betartva, de a józan ész mentén dolgozik, a lakosság pedig felfogja, hogy most nem vagdalkozni, hanem együttműködni kell.

Az Oladi-platón a végső megoldás az lehet, hogy az azbesztes, útalapnak szánt zúzott követ lezárják vagy elszállítják. A döntésnél szempont az idő is, hiszen most már ismert a lakosság állandó kitettsége, és szempont a megszerezhető forrás nagysága is. Utóbbinál külön komplikációt jelent, hogy éppen kormányváltási időszakban kell ezeket a sokmilliárdos döntéseket gyorsan meghozni.

Míg ezek a munkák elkezdődnek, addig a porzást kell mérsékelni. Az önkormányzat már rendszeresen locsolja az utakat – ezt gyakran meg is kell tenni, mert a víz gyorsan elpárolog a lukacsos, laza szerkezet miatt. Az érintett útszakaszokon 10 kilométer per órára csökkentették a maximális sebességet, leállították az építkezéseket, és a posta is felhagyott ideiglenesen a kézbesítéssel. Persze a szelet nem lehet kitiltani, a lakóknak kell most nagyon vigyázniuk.

Weiszburg szerint a lakosság, az önkormányzati, állami hivatalok és a civil szervezetek példás együttműködése nyomán az Oladi-plató útjainak azbesztmentesítése néhány hónap alatt meg fog történni. A nyugati megyékben az utakban, kertekben meglévő szerpentinit zúzott kő esetleges azbeszttartalma azonban még évekig munkát fog adni a geológusoknak és az azbesztmentesítési szakembereknek.