Hiába cipeltem nekik hetente száz liter vizet, mégis meghaltak az örökbe fogadott platánjaim

„Sajnos a két platán halott” – jött az üzenet április végén a budavári önkormányzat főkertészétől, akinek elküldtem két fotót azokról a fiatal nyugati platánfákról, amiket tavaly fogadtam örökbe a Naphegyen, és június közepétől szeptemberig hétről hétre 50-50 liter vizet cipeltem nekik a Pom Pom játszótérről.

A halálhírük ilyen szikár közlése megütött, de valójában nem ért váratlanul. Akkor már hetek óta nézegettem őket kutyasétáltatás közben, hogy hoznak-e hajtást, látni-e bármi életjelet rajtuk, tudva, hogy a platánok a többi fához képest kicsit később indulnak meg tavasszal. De azért sem volt váratlan a diagnózis, mert eleve azért kezdtem el őket locsolni, mert már tavaly nyár elején is aggasztóan néztek ki. A következő figyelmeztető jel pedig az volt, hogy hiába a locsolás, augusztus közepére az egyik már teljesen elhullatta az összes levelét, és a másik sem nézett ki sokkal jobban – vagyis a nagyon aszályos tavalyi nyár után sok társukhoz hasonlóan a hamis ősz jelenségét produkálták.

De hogyan lehetséges az, hogy két, rendszeresen locsolt fiatal fa meghal egy amúgy a kerület által is gondozott közterületen? Hogyan lehetne megelőzni az ilyen helyzeteket, és egyáltalán, mi várhat a fákra a megváltozó klimatikus viszonyok között? – ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására gyűltünk össze a Naphegyen Zakar Andrással, az I. kerületi önkormányzat főkertészével, Sági Fanni tájépítésszel, Dobó Istvánnal, a Budavári Városüzemeltetési Kft. kertészeti és köztisztasági divízióvezetőjével és számos kertészeti munkással.

Requiem két fiatal platánért

Hiába locsoltam én is, meg a kerület is rendszeresen, „az biztos, hogy nem lettek túllocsolva. A fiatal fákat nem lehet túllocsolni, minél több vizet kapnak, annál biztosabb, hogy megmaradnak” – szögezte le Dobó István. „Tavaly nyáron pusztító aszály volt, lehetséges, hogy egyszerűen hősokkot kaptak. Ez a fáknál olyan, mint a gutaütés az embereknél, hiába locsoltuk őket, egyszerűen a fák élettanilag megadták magukat a 40 fokos hőségnek” – folytatta a főkertész, aki szerint erre utalhat, hogy már július végén sárgultak és hullottak a leveleik.

Ebben lehet igazság, de az biztos, hogy a jobb oldali platánfánál nem csak ez történt. Mivel a munkások már a találkozónk előtt megkezdték az ásást, mire felértünk a Naphegyre, már csak azt láttuk, hogy a földön hever. A nagyjából négy méter magas fának olyan rövidek, 15-20 centisek voltak a gyökerei, hogy gyakorlatilag esélytelen volt, hogy megeredjen, és eltartsa a fát. „Ennek a fának már a faiskolában eldőlt a sorsa. Ez sajnos előfordul olyankor, ha jutazsákba csomagolt, földlabdás fát vásárolunk, és nem volt kétszer, háromszor átiskolázva a facsemete” – mondta Zakar András, hozzátéve, hogy ő ezért híve a konténeres fáknak.

Zakar szerint 2023-ban, amikor az ő elődei elültették ezt a fát, nem láthatták, hogy ilyen rövid gyökérzete van. A főkertész azt is hozzátette, hogy az ilyen földlabdás fáknál egyébként az is probléma, hogy a kiemeléskor elvágják a gyökereiket, amitől a fák sokkot kapnak, és még ki sem heverték, már átkerülnek a végleges helyükre.

Esetünkben ez a hely viszont abszolút nem volt optimális. A feltáráskor látszik, hogy olyan kicsi (kb. 50 centiméter átmérőjű) volt a fa ültetőgödre, és abban olyan tömörödött volt a talaj, hogy egészséges gyökérzet mellett is hatalmas energiára lett volna szüksége ahhoz, hogy átverekedje magát a kőkemény földön. „Ez az ültetőgödör még az egy köbméteres szabálynak sem felelt meg, nagyjából két-három ásónyom mélységbe került csak a csemetefa. Ráadásul úgy tűnik, hogy nem volt kicserélve a földje sem, ugyanaz a talaj került vissza rá, amit kiástak a gödörhöz. Ma már ilyet nem csinálnánk” – mondta a főkertész.

Holtukban más növényeket szolgálnak tápanyaggal

Sajnos elég sok helyen ilyen rossz minőségű a talaj a városban, és nem csak azokban a parkokban, amiket a világháborús pusztítás utáni sitthalmokból hoztak létre. Az elmúlt hat évben a Tabánban és a Gellért-hegyen számtalanszor láttam kutyasétáltatás közben, hogy hiába esik az eső, alig valami tud beszivárogni a talajba, a nagyja elfolyik a csontkemény felszínen. Sági Fanni megerősítette ezt a tapasztalatomat, mint mondta, annyira kötött, agyagos, szinte már betonkeménységű a talaj a Naphegyen is, hogy előző nap, amikor az ültetést készítették elő, a kis markológép motorja többször felforrt, amíg kiásta az új fának a megfelelő méretű gödröt.

A Budavári Városüzemeltetés 3. zónájáért felelős tájépítész szerint ezen az általános rossz állapoton csak az ültetésekkel járó folyamatos talajcserék fognak majd segíteni. Most tavasszal már ott tartottak, hogy nagyjából hetente 10 köbméter komposzttal felturbózott termőföldet használtak el a virágágyásokban és a faültetéseknél. Sági felügyelete alá nemcsak a kerületi tulajdonban lévő Naphegy tér, hanem a Tabán és a Gellért-hegy kerületi része, valamint idén januártól már a Horváth-kert is tartozik (amit most kapott vissza a kerület a Fővárosi Önkormányzattól), szóval meglehetősen sok tapasztalata van a helyzetről.

A bal oldali platánfa kiásásakor Zakar kivette az ásót a kertészek kezéből, és gyakorlott mozdulatokkal körbeásta a fát, majd alányúlt és kifordította. „Ez konténeres lehetett, határozottan sokkal nagyobb és fejlettebb a gyökérrendszere. Még látni a gyökérhálózatba szorult kis műtrágyagolyókat és a tőzeget is. Legalább egyszer át lehetett iskolázva, ellentétben a jobb oldali, frissen kiiskolázott fával” – mondta. (Az átiskolázás azt jelenti, hogy pár évente alávágnak a fák gyökerének, mielőtt új közegbe ültetnék őket. Ettől a gyökérzetük megerősödik és biztonságosabban marad majd meg az új helyén.)

Mivel 2023-ban, Zakar érkezése előtt még nem voltak rendesen dokumentálva az új ültetések a kerületben, nem lehet tudni azok pontos körülményeit. De az elég valószínű, hogy hiába érkezett ez a fa jobb élettani feltételekkel az új lakhelyére, az ültetési gödör mérete az ő esetében sem volt optimális, amire pluszban rájött 2024 és 2025 forró nyara is, ami a fiatal fákat különösen megviselte. (2024 volt a legmelegebb év a mérések kezdete, vagyis 1901 óta, 2025 pedig a 7. helyen végzett a HungaroMet tízes listáján, amin egyébként nincs 2007 előtti dátum.)

A kiásott fákat a teherautó platójára tették, hogy elszállítsák a telephelyre, ahol felaprítják őket, majd az új ültetések köré szórják a maradványaikat – így szolgálnak majd holtukban más növényeket tápanyaggal, óvják a földjüket a forróságtól, és bent tartják a reggeli harmatot a gyökereik közelében.

Beletörik a poloska kis szívókája

A két elpusztult fa ültetőgödre nemcsak kicsi volt, hanem túl közeli is, 2-2,5 méterre voltak csak egymástól. Ha a két platán életben maradt volna, akkor a növekedésük egy pontján már egymást akadályozták volna a további fejlődésben. Éppen ezért a pótlásukra érkezett facsemetéket két új, nagyobb és sokkal jobb életkörülményeket kínáló ültetőgödörbe tették. Dobó szerint minden új fájuk megeredt, amiket tavaly ugyanezzel az új módszerrel ültettek el.

Az egyik, a játszótérhez közeli ültetőgödör kiásásával már előző nap megküzdött a kis markológép. Az új ültetési sztenderdek szerint kiásott, 1,5 méter mély és 1,5 méter széles gödörbe aztán ottlétünkkor komposzttal fellazított termőföldet szórtak, amit rétegesen tőzeggel raktak le nagyjából egy méterig, miközben folyamatosan locsolták a szinteket. Erre került rá a konténerből kiemelt facsemete, egy újfajta platán, amit eleinte smaragd platánként, mostanában Balaton platánként árul nemesítője, az alsótekeresi Barabits Elemér.

„Alsótekeresen sorokban vannak a faültetések, így Elemér meg tudta nekünk mutatni, hogy itt van a hagyományos platánfa, amin a csipkéspoloska végigment, ezért szeptemberre már leszáradtak a levelei, és itt van ez az új fajta, amit ő nemesített, és hibátlan, mert annyira vastagok a levelei, hogy a poloska a kis szívókájával nem tudja áttörni” – mesélte a főkertész arról, hogyan győzte meg őt a faiskola vezetője arról, hogy érdemes kipróbálnia ezt a típust közterületen. Tavaly már elültettek pár smaragd platánt a kerületben, az Európa ligetben, ez lesz a negyedik próba vele. A 4-5 méter magas platánt egy 50 literes konténerből emelték ki. Úgy nézett ki, mint egy nagyon hosszú karó, ugyanis az ágait visszavágták, hogy az első évben először ne azt, hanem a gyökérzetét növessze az új lakhelyén – így nagyobb esélye lesz az életben maradásra.

A gyökérzete köré Zakar András mikorriza gombagranulátumot szórt, hogy beindítsa a talajéletet, a gombák a gyökérzettel összekapcsolódva segítsék egymást a tápanyagokért és a vízért folyó versenyben, majd ismét meglocsolta. Amikor már majdnem betemették a csemetét, a talaj felső tíz centijére a téli csúszásgátlóként ismert zeolitot szórt, ami azon túl, hogy szintén tápanyagként szolgál a növényeknek, „úgy működik, mint a macskaalom: összegyűjti a kutyavizeletet, nem engedi, hogy lefolyjon és károsítsa a gyökereket”.

A munkások ezután kialakították az ültetőgödör tányérját, majd ágdarálékot szórtak rá. Azt mondták, rengeteg darálék keletkezett a tavaszi metszésekből, a Czakó utcai sportpályánál például szinte a törzsig vissza kellett metszeni a japán akácokat, olyan súlyos állapotban voltak. Közben elkészült a beültetés, ismét rálocsoltak két kanna vizet – összesen legalább száz litert kapott. Végül a forró napok elleni védekezésként fehér festékkel festették le a törzsét, ami visszaveri a napsugarakat, majd kikarózták, a korábbi 30 centis helyett közel 70 centis támasztótávolsággal. Innentől rajta múlik, hogy belakja új otthonát.

Ha megered, van remény rá, hogy tovább bírja majd, mint elődei, ugyanis nemcsak a levelei vastagabbak, mint a fővárosban elterjedt platánoknak, hanem kifejezetten hőtűrő, melegkedvelő, igénytelen fajta is. Ha a klímaváltozás újabb fogást nem talál rajta, akkor van rá esély, hogy 20-25 méter magasra is megnőjön, a lombkoronája pedig elérje a fajtára jellemző 15-20 méteres szélességet is.

Egy tál víz életet ment

A másik gödörtől pár méterre, az utca felőli oldalon ásott gödör félig volt még csak kész. A munkagép nehezen küzdött meg a tömörödött talajjal, „de legalább lőszer nincs benne” – mondták a munkások, akik, úgy tűnik, sok mindent láttak már a kerületben, ahol a második világháború végén házról házra folyó csata zajlott. Amikor a kis markoló motorja felforrni látszott, leváltották, és kézzel ástak tovább.

Porlott a föld, nedvességnek semmi nyoma nem volt. „Már egy méteren járunk, de eddig sehol sincs víz, nem tudni, hol lehet a talajvíz, de nagyon mélyen” – mondta Dobó István. Hiába voltunk relatíve magasan (a Naphegy 156 méteres), ez akkor sem normális. Sági Fanni szerint nemrégiben a Naphegy alján, a Mészáros utcai Aldinál ültettek el egy idősebb konténeres fát, és hiába ástak le másfél méterig, a hegy aljában sem volt nedves a talaj. Persze az egy rézsű volt, és valamennyit az is számít ebben a kérdésben. Sági szerint nem véletlen, hogy már „március–áprilisban is locsoltuk a dézsás növényeket, az árvácskákat, a kétnyári virágokat, sőt a tulipánokat is, pedig a hagymásokat nem is feltétlen kellene locsolni, de másképpen nem hajtottak volna ki”.

A szárazságot a hivatalos adatok is alátámasztják, a HungaroMet szerint Budapesten 0 milliméter csapadék esett egész áprilisban, és országszerte is csak 4,1 milliméter a szokásos áprilisi 40 helyett. A legfrissebb agrometeorológiai térképek szerint az 1 méteres talajrétegből 98 liter víz hiányzik a főváros egy négyzetméternyi területéről. Éppen ezért a friss ültetésű fákat is locsolják már, járják a kerületet az ezer literes tartállyal felszerelt autóval, amiből hetente egyszer minden fa kap nagyjából 70 liter vizet. „Különben esélytelen, hogy megmaradjanak, olyan szárazság van, és a légköri aszályban a fák folyamatosan párologtatnak.”

A főkertész szerint „ha májusban és júniusban sem lesz elég csapadék, na, az igazi vészhelyzet lesz”, a csapadékhiány miatt már most is veszélyben vannak a rovarok, a békák, a gyíkok, a madarak. Szerinte ezért lenne fontos, hogy akinek van egy zsebkendőnyi zöld területe, tegyen ki egy kavicsokkal és vízzel teli virágalátétet, amire le tudnak szállni a rovarok és a madarak inni. „Két hete a saját kertemben tettem ki egy vízzel teli tálat, percek alatt odataláltak a méhek”.

Olyan meleg volt, hogy hiába vetkőztek neki a munkások, már az sem segített az ásásban. Hiába van május eleje, már délelőtt 25 fok volt a hegyen. A páfrányfenyő így még mindig a konténerében várta, hogy rá kerüljön a sor. „Ez egy szintén Alsótekeresen nemesített Ginkgo Biloba Hunor fajta. Nem olyan laza ágrendszerű, mint amilyen ginkgókat látunk a városban vagy a parkokban, hanem sűrűbb, gyertyaláng formája van” – mondta a főkertész. Tavaly már kipróbálták a Gellérthegy utcában, az idén pedig a Várfoknál az új zöld szigetbe telepítettek hármat. A ginkgo egy ősi növényfaj, az első változatai 65 millió éve jelentek meg. „Nagyon ellenálló, a jégkorszakot, a dinoszauruszokat is túlélte, és azóta is mi mindent látott. De lehet, hogy olyat még nem látott, mint ami most jön ide. Ilyen aszályos nyarakat és ilyen kemény fagyokat” – mondta Dobó István.

A ginkgo új szomszédja egy nem túl jó állapotban lévő, legalább 35 éves tuja lesz, „nem bírják az aszályt, és az új behurcolt kártevők is támadják őket, ezért pusztulnak a tuják Magyarországon” – magyarázta Zakar. Majd rámutatott a két méterrel arrébb álló lucfenyőre, hogy azon is mennyi száraz ág van, „ők is a klímaváltozás áldozatai, de a szú is támadja őket, úgyhogy előbb-utóbb óhatatlanul eltűnnek majd az országból”.

Közben a kiásott földet fellapátolták a teherautóra, „semmire sem jó már az, csak feltöltésre, útalapba, hibajavításra” – mondta Dobó. A két platán hűlt helyét új földdel töltötték fel. Megpróbálják majd befüvesíteni, de a nagy használattal járó parkokban „megmarad, ami megmarad” – mondta. Mint kiderült, ezúttal idáig jutottak a munkálatokkal, be kell menniük termőföldért a telephelyre a ginkgónak, így mi is elköszöntünk.

Az ültetés végeredményét már csak másnap, kutyasétáltatás közben láttam. A ginkgó szépen besimult a tuja mellé, mintha mindig is ott állt volna.