A tíz legmelegebb évet mutató magyarországi listán nincs egyetlen 2000 előtti dátum sem

Az elmúlt három év volt a legmelegebb három év a globálisnak tekinthető mérések kezdete óta. A tavalyi ezekből a harmadik volt, 0,6 fokkal haladta meg az 1991–2020 közötti globális átlagot a középhőmérséklet. Nemcsak globálisan, hanem európai szinten is a harmadik legmelegebb év volt 2025, a csúcstartó a 2024-es év, mondta Szentes Olivér, a HungaroMet éghajlati szakértője A 2025-ös év meteorológiai és hidrológiai értékelése című konferencián.

Szeged környékén több mint egy hónapnyi volt a hőhullámos napok száma

A HungaroMet székházában a Magyar Meteorológiai Társaság Éghajlati Szakosztálya és a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya által kedden megrendezett előadóülésen Szentes Olivér a magyarországi helyzetről azt mondta, hogy

a 2025-ös év középhőmérséklete országos átlagban 1,0 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált, amivel a hetedik legmelegebb év lett a XX. század kezdetétől. Egy ideje már csak a XXI. századból van év a top 10-es listában.

Sorozatban sokadik éve a 2001–2020-as átlag fölött alakult a globálsugárzás összege, az aszályos, anticiklonokkal dúsított években sokat sütött a nap. Ez a tavalyi évben különösen elmondható volt júniusról, ami rekordot hozott országos átlagban, és összességében a 8. legmagasabb érték volt az éves összeget tekintve.

A tavalyi év középhőmérséklete országosan 11,78 °C volt, ami pontosan egy fokkal haladja meg az 1991–2020-as átlagot. De az ország elég nagy részén, a Dél-Dunántúl kétharmadán és az Alföld felén 12 fok felett alakult a középhőmérséklet. Ha a havi anomáliákat nézzük, öt hónap is több mint 2 fokkal melegebb volt, mint a 30 éves átlag. A legnagyobb eltérés januárban volt, de 2,5 fokkal melegebb volt a június és a december is. A június amellett, hogy a legszárazabb, a második legmelegebb június is volt, míg a szeptember a nyolcadik, a május pedig a tizedik legmelegebb volt 1901 óta. Az évből három hónap volt csak átlag alatt, a május két fokkal maradt el a szokásostól.

A hőhullámos napok száma, amikor a középhőmérséklet elérte a 25 fokot, 18 nap volt tavaly, ami csak a fele volt a 2024-es évnek, de így is a hetedik volt a rangsorban. Ez országrészenként változott, a Dunántúlon és az északi országrészben nagyrészt 15 nap alatt maradt, míg a délkeleti országrészben több mint egy hónapnyi volt.

A trópusi éjszakák száma, amikor a minimum hőmérséklet nem megy 20 fok alá, jóval elmaradt a 2024-estől, országos átlagban 3 nap volt, de a Dél-Alföldön 4-8, helyenként 10 nap is volt.

A 30 fok feletti hőségnapokból országosan 48 nap volt tavaly, ez a negyedik legmagasabb érték a rangsorban. Szeged környékén 65-68 ilyen nap volt, ez megközelítette a 2024-es értéket.

A HungaroMet mérőhálózatában a 2025-ös évben mért legmagasabb hőmérséklet 41,3 fok volt, ezt Sarkad Malomfokon mérték július 26-án. A leghidegebbet, -15,6 fokot az ország közmondásosan legfagyosabb településén, a nógrádi Zabaron mérték február 19-én.

Összességében minden évszak meghaladta az 1991–2020-as évek átlagát tavaly: a tél 1,3, a nyár 1,2, az ősz 0,8 és a tavasz 0,5 fokkal volt melegebb.

Az Alföld középső részén nagyobb területen a 2025-ös év a legszárazabb év volt 1901 óta

A 2025. év csapadékösszege országos átlagban 453,3 mm volt, ami 26 százalékkal elmarad az éghajlati normáltól (1991–2020-as átlag: 616,1 mm). Ezzel a 2011-es, a 2000-es és az 1971-es év után a negyedik legszárazabb év volt országosan a XX. század kezdetétől.

Az Alföld középső részén nagyobb területen a 2025-ös év a legszárazabb év volt 1901 óta. De a hegyvidékeken is csak kisebb területen esett évi 600 mm az átlagos 700-800 mm helyett.

Szentes Olivér elmondta, hogy ha a havi anomáliákat nézzük, akkor nagyon száraz volt az év első hét hónapja, majd egy szokatlanul csapadékos március következett, ezen kívül csak a novemberi csapadék haladta meg az 1991-2020-as átlagot. A júniusi 82 százalékkal elmaradt a szokásostól, és ezzel a legszárazabb június lett 1901 óta, a március viszont a legcsapadékosabb március.

Mindez azért riasztó, mert általában a január után a március szokott lenni a második legszárazabb hónap, tavaly viszont a legcsapadékosabb volt. Az általában legcsapadékosabb hónap, a június viszont a legszárazabb volt.

Az Alföldön sokfelé 300 mm alatt volt az éves csapadékmennyiség, Kondoroson volt a legkevesebb, 260,9 mm. Az év legnagyobb csapadékösszegét (835 mm) Sopron Muck-kilátón mérték. A július végi hőhullámot lezáró hidegfront alatt, július 27-én a Somogy vármegyei Csököly állomáson 184,0 mm-es napi csapadékösszeget mértek, ami a 2025-ös év legnagyobb mért napi csapadéka, sőt, a HungaroMet egész éghajlati adatbázisában rögzített ötödik legnagyobb érték.

Szokatlan volt a tavalyi évben az is, hogy általában az év legszelesebb időszaka a tél vége, tavasz eleje szokott lenni, 2025-ben azonban az átlagos szélsebesség februárban volt a legalacsonyabb, a legszelesebb hónap pedig az április volt.

De az is meglepő volt a tavalyi évben, hogy a szokásos nyári zivatarjelenségek mellett októberben és november közepén is kialakult egy-egy hevesebb zivatar, ami zivatarláncba is szerveződött.

Magyarországon bőven megvan a 1,5 fokos melegedés

Kovács Attila agrometeorológus a konferencia egy későbbi pontján mutatott egy olyan ábrát, amin az látszik, hogy 1870–2025 között mennyi volt az éves országos középhőmérséklet eltérése az 1991–2020-as referencia-időszakhoz képest. 1909 és 2020 között nagyjából 1,5 fokot melegedett hazánk éghajlata, a 2024-es év bő 2 fokkal haladta meg a sokéves átlagot.

A Telexnek arra a kérdésére, hogy mi történhetett a 2010-es évek után, amikor a hőmérsékleti anomáliák ilyen magas tartományba szöktek, Kovács Attila a következő választ adta. „Valóban olyan, mintha lenne egy törés a korábbi tendenciában. Erre jelenleg nincs egyértelmű magyarázat, és valószínűleg nem is egyetlen oka van, hanem sok hatás összegződik és rakódik egymásra. Az én véleményem és személyes meggyőződésem az, hogy ez az emberi beavatkozás számlájára írható, és én ebben lehet, hogy pesszimista vagyok, de azt gondolom, hogy ez csak rosszabb lesz egészen addig, amíg nem a természet, a klíma és az egészségünk, hanem a profit áll mindenek felett és minden más előtt. Az emberiség úgy döntött, hogy nem követi az ismert törvényszerűségeket, hogy hogyan bánjon a Földünkkel, a természettel, a termőfölddel, és legfőképpen a másik emberrel. Ennek a következményeit szenvedi minden és mindenki”.

Már májusban aszály volt az Alföldön

2024. november közepére nagyon kiszáradtak a talajok, aztán az év végén a délnyugati országrészben már feltöltődött a felső egyméteres réteg, ugyanakkor az Alföldön, illetve a Dunántúl jó részén az 50-100 cm közötti talajrétegben még bőven lett volna helye nedvességnek – kezdte a 2025-ös év agrometeorológiai értékelését Erdődiné Molnár Zsófia, a HungaroMet agrometeorológusa.

Az év eleje máris egy anomáliával kezdődött, ugyanis január végén egy héten át 8-10 fokkal is meghaladta a hőmérséklet az ilyenkor szokásos értékeket, és ez megzavarta a növények téli nyugalmi állapotát. Február harmadik hete volt az egész tél leghidegebb időszaka, akkor többfelé mínusz 10-15 fok közé hűlt a levegő, és átfagyott a talaj 5-10 cm-es rétege, ami az elmúlt telekhez képest örömhír, hiszen ilyenkor tudnak megritkulni a kórokozók és a kártevők. A tél végére az ország nagy részén nem töltődtek fel a talajok. A felső egy méteres rétegből az Alföldön 30-70 mm talajvíz hiányzott, ami azért veszélyes, mert egy esetleges nyári aszály esetén nincs megfelelő nedvességtartalék a növények számára a talaj mélyebb rétegeiben, mondta Erdődiné Molnár Zsófia.

A március viszont kimondottan csapadékos volt, az ilyenkor szokásos mennyiségnek az ország nagy részén a kétszerese is lehullott, és sokfelé telítődött a talaj felső rétege.

Április első hétvégéjén történt egy jelentős hidegbetörés, ami a gyümölcstermés 70-80 százalékát elvitte.

Szállított fagy érkezett, ami ellen nem sok mindent tudnak tenni a gazdák, részben azért, mert jellemzően nagy széllel jár, amikor a szélgépek nem üzemeltethetők, másrészt a légkör teljes vertikális rétege érintett a faggyal, ilyenkor nincs honnan melegebb levegőt a talaj közelébe hozni.

A május az ilyenkor szokásosnál hűvösebb, ugyanakkor szárazabb is volt, már májusban kialakult a nyári növényekre vonatkozó, nagyfokú aszály az Alföldön. Május második felében érkezett aztán csapadék, ami enyhített ezen, de az ország nagy részén ezzel a csapadékkal kellett beérni még júniusban is, mert nagy területen 5 mm alatt alakult a teljes júniusi csapadékösszeg. Szeged környékén még 1 mm sem hullott egész júniusban. Nem csak a talajfelszín közeli része, hanem a teljes felső egyméteres rétege kritikusan száraz állapotba került.

A nyári növények nagyon megszenvedték ezt a száraz időszakot, aztán, bár júliusban és augusztus első napjaiban is időszakosan többfelé alakultak ki záporok, zivatarok, a csapadék területi eloszlásában elég nagy változékonyság mutatkozott. Így nem csökkentette jelentős mértékben az aszály mértékét, a nyári növények száradása pedig már augusztus közepén elkezdődött.

A legszárazabb, középső országrész és a legcsapadékosabb nyugati országrész között ötszörös különbség volt a nyári csapadék mennyiségében.

Szeptemberben többfelé jöttek esők, ez azonban a nyári növényeken már nem segített. Októberben északnyugati áramlással hűvös, száraz légtömegek érkeztek fölénk, a felső fél méteres talajréteg ismét kiszáradt, az őszi gabonák vetése poros, száraz talajba történt. Aztán október 23 után egy héten át, gyakorlatilag az utolsó pillanatban érkezett a csapadék ahhoz, hogy ki tudjon kelni az őszi vetés.

A talajok őszi-téli feltöltődése november második felében kezdődött, ekkor a csapadék jó része már hó formájában hullott, és elég korán kezdődtek a fagyok. December végére nemhogy nem töltődtek fel a talajok – ez csak a délnyugati határszélen történt meg –, de az Alföld jelentős részén a telítettséghez képest még több mint 100 mm nedvesség hiányzott a talajból.

A szót innen Kovács Attila agrometeorológus vette át, aki a szántóföldi növények terméshozamáról a KSH adatai alapján elmondta, hogy búzából jó közepes év volt a tavalyi, országos átlagban 5,5 tonna/hektár termett. A kukorica elmaradt az év eleji reményektől, 5,3 tonna/hektár termett, és a napraforgó is gyengébb lett az átlagosnál, mindössze 2,4 tonna/hektárt arattak le. Mindhárom növény esetében nagyon eltérő volt megyénként az eloszlás, akár két-háromszoros különbségek is voltak. A legnagyobb termésátlag a délnyugati (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala vármegyékben), míg a legkisebb a délkeleti országrészben (Csongrád-Csanád, Békés) volt.

A beszámoló szerint az elmúlt évek aszályaira reagálnak a gazdák, láthatóvá vált, hogy átalakult a vetésszerkezet. Míg 2021-ben még egymillió hektár fölött volt a kukorica betakarított területe, tavaly már alig haladta meg a 700 ezer hektárt. A búza és a napraforgó területe egy kicsit növekedett a KSH adatai szerint, mivel utóbbi jobban bírja az aszályt. Bár 2025-re még nem állnak rendelkezésre adatok, de az elmúlt években az látszott, hogy a szója és a cirok egyre nagyobb vetésterülettel rendelkezik, tehát a mezőgazdaság reagál és próbál alkalmazkodni a megváltozó viszonyokhoz.

A HungaroMet új elemzésekkel készül az idei szezonra: tervben vannak új aszálystatisztikák, amelyek alapján az egész vegetációs időszakot egyszerre át lehet tekinteni, illetve készülnek majd vármegyékre vonatkozó összegzések is. A várható terméskilátások becsléséhez pedig egy új, műholdas mérésekre alapozott térképet terveznek, ami a növényi szárazanyag-produktivitást jeleníti meg.