Ha utálja, amikor a metrón a telefonját bámulják, akkor a Samsung új készülékét biztosan szeretni fogja
Ismerős a helyzet, amikor a metrón nyomkodja a telefonját, és egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy az ön mellett álló ember úgy bámulja a kijelzőjét, mintha a sajátja lenne? Ha szokott tömegközlekedni, biztosan tapasztalt már ilyet, és ha nagyon bátor, akkor talán meg is kérdezte az illetőt, hogy szeretne-e beszállni a beszélgetésbe, ha már ennyire érdekli. Mások inkább csak elteszik a telefonjukat, és ha nagyon gyakran történik ilyesmi, akkor vesznek egy betekintésgátló fóliát a kijelzőre. A Samsung most elsőként oldotta meg, hogy erre ne legyen szükség,
a Galaxy S26 Ultrában ugyanis beépített funkció a betekintésgátló kijelző, amit külön alkalmazásokra vagy akár a képernyő bizonyos pontjaira is be lehet kapcsolni, és meglepő módon baromi jól is működik.
A gyártó ezzel máris izgalmasabb dolgot mutatott be, mint az elmúlt három évben bármikor, de legyen akármilyen érdekes és egyedi is ez a megoldás, azt azért nehezen tudja elfedni, hogy az S26 Ultra megint nem sokat fejlődött az előző modellhez képest. Igen, van új rendszercsip, gyorsabb a töltés, kicsit más a kamera, még áramvonalasabb a ház, és még több az MI-funkció, de az idén is nehéz azt érezni, hogy a gyártó tartaná a lépést a (főleg kínai) androidos csúcstelefonokkal. A sima S26 mellett pedig már tényleg nagyon nehéz érvelni.
Belső, külső
Az idén is az alapmodell és az Ultra járt nálunk a Samsung csúcsszériájából, és a tesztidőszak alatt kiderült, hogy tényleg a beépített betekintésgátló az egyetlen érdemi újítás. Ez egyelőre csak az Ultrában elérhető, és valószínűleg amúgy sem rohannék miatta egyből telefont venni, de az biztos, hogy a Samsung ezzel olyan újdonságot hozott a piacra, aminek pár év múlva minden prémium telefonban ott lehet a helye. Én a gyártó hivatalos kommunikációja alapján elég szkeptikus voltam a tekintetben, a valóságban mennyire lesz ez látványos, de hamar kiderült, tényleg olyan, mint a videójukban.
Az egész úgy működik, hogy a kijelzőben kétféle képpont van: az egyik szélesebb körben szórja a fényt, a másik pedig egyenesen felfelé. Alapesetben mindkettő működik, de ha bekapcsoljuk az adatvédelmi módot, akkor csak az egyenesen felfelé sugárzó képpontok maradnak aktívak, így oldalról nehezen kivehetővé válik a képernyő tartalma, míg szemből nagyjából ugyanolyan marad. A betekintésgátlást manuálisan is lehet kapcsolgatni, de külön alkalmazásokra, vagy jelszómezőkre, üzenetekre is beállíthatjuk. Van egy még durvább módja is, ezzel oldalról konkrétan teljesen sötétnek tűnik a telefon, de itt már szemből is eléggé romlik a fényerő és a kontraszt.
Ez egyébként az alapbeállításnál is látható egy kicsit, pedig a Samsung szerint pont az az előnye, hogy a fóliákkal ellentétben nem rontja a felhasználói élményt. Szóval nem érdemes állandóan bekapcsolva tartani.
Ezen túl viszont a dél-koreaiak az idén sem törték össze magukat, hogy felturbózzák a telefonjaikat. Azért persze voltak változtatások, főként a szokásos csipcsere: az Ultra megint megkapta a Qualcomm aktuális csúcslapkájának, a Snapdragon 8 Elite Gen 5-nek a külön erre a telefonra szabott változatát, míg a sima S26-nál és az S26+-nál a világ nagy részén, így nálunk is megint egy saját gyártású csippel, az Exynos 2600-zal szerelik őket. A tesztek alapján ez nagy különbséget is jelenthet, olykor még a tavalyi csipekhez képest is, de a gyakorlatban ezt nyilván senki nem fogja észrevenni.
A 12 giga memória az idén is mindhárom telefonnál alap, az alapmodell pedig már minimum 256 gigányi tárhellyel érkezik, igaz, így drágább is lett. Az S26 kapott egy nagyobb, 4000 helyett 4300 milliamperórás aksit, és 6,2 hüvelyk helyett már 6,3 hüvelykes a kijelzője, miközben a telefon csak pár milliméterrel lett nagyobb. Az aksi érezhetően tovább bírja, és bár a mára főként szilícium-szén aksikkal operáló kínai gyártóktól így is elmarad a telefon, a nyugati konkurensekkel simán felveszi a versenyt, a továbbra is 25 wattos töltés pedig kicsivel gyorsabb lett. Ez pedig azokon a piacokon, ahol a kínai gyártók nem erősek, sokat is számíthat.
Az Ultra külsőre ennél kevesebbet változott. Ami igazán szembetűnő, hogy még a tavalyihoz képest is lekerekítettebb éleket kapott, szóval most már tényleg úgy néz ki, mint egy nagyobb S26. A szögletesség elhagyása már tavaly is bejött, és örültem, hogy folytatták, mert most is sokat tett azért, hogy jobb érzés legyen kézbe fogni a telefont. Érdekes módon az Apple után a Samsungnak is pont most jutott eszébe, hogy a legdrágább telefonját titán helyett megint alumíniumból csinálja, de ettől az Ultrát sem éreztem kevésbé prémiumnak.
Itt az aksi maradt 5000 milliamperórás, de a telefon már 60 wattos vezetékes gyorstöltést tud, a vezeték nélküli pedig 25 wattosra nőtt. Mivel a Samsung évek óta csak egy kábelt ad a telefonokhoz, ezt nem próbáltam ki, de egy 35 wattos adapterrel kicsit több mint egy óra alatt töltött fel a telefon nulláról százra, amivel én már meg vagyok elégedve. A Samsung fél óra alatt 75 százalékos töltöttséget ígért, de a megjelenés óta többen is arról számoltak be, hogy még ennél is gyorsabb, a max. töltöttséghez pedig ezek alapján 40-50 perc kell. Ez még a kínai telefonokkal is simán partiban van, igaz, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy azokban általában nagyobb is az aksi, mint itt.
Apró változás még az egész S26-szériánál, hogy a hátlapba simuló lencsék után visszatért a kamerasziget, ami eléggé ki is áll a telefonból. Így, akármilyen jó is a tapintásuk, tokra lesz szükség, hogy ne billegjenek az asztalon. Ugyanez a helyzet a Qi2-es, mágneses kapcsolódást lehetővé tevő vezeték nélküli töltéssel, ehhez is spéci tok kell.
Kamera, MI
Évek óta ez a legkevésbé izgalmas részük a Samsung aktuális csúcstelefonjainak, és most sincsen másként. Az S26 megint ugyanazokkal a lencsékkel érkezett meg, amiket a széria évek óta használ, és amik a mindennapokban továbbra is remekül teszik a dolgukat, de az idén még inkább igaz, hogy bőven rájuk férne már a ráncfelvarrás vagy akár a teljes csere. Ezzel a telefonnal jó képeket lehet csinálni, a szelfikamerája megint remek, de ebben a szegmensben már évekkel ezelőtt is voltak ennél jobb fotós telefonok, szóval ha valakit kicsit is érdekel a telefonos fotózás, akkor ennyi pénzért rengeteg sokkal jobb lehetősége is van, nem is csak a kínai márkák között.
Az Ultra kamerarendszere szintén nem esett át nagyobb változtatásokon, igazából annyi történt, hogy a főkamera és a periszkópos telefotó kapott egy új, nagyobb szenzort. Ez a szoftveres, MI-alapú hókuszpókusszal együtt hozott is némi javulást a tavalyi telefonhoz képest, de ennyi. A sima S26-nál is nehezen megindokolható lemaradás itt még relevánsabb, mert alsó hangon 600 ezer forintos telefonról beszélünk, és ebben az árkategóriában már tényleg igazi nagyágyúk vannak, a Samsung pedig idén is elmaradt nemcsak a kamerákra felhúzott kínai telefonoktól, hanem a Google-tól, az Apple-től, sőt a Motorolától is.
Az S26-széria az idén kapott egy videós újdonságot is, amivel megfelelő fényviszonyok mellett a stabilizátor képes teljesen vízszintesen tartani a képet akkor is, ha a feje tetejére forgatjuk a telefont. Ezzel szórakoztató volt játszogatni, de én egy hét után nem éreztem, hogy valaha szükségem lenne rá. És azt is nehezen lehetne mondani, hogy az amatőr filmeseknek biztos jó lesz, mert ebben a módban legfeljebb 2K-ban lehet rögzíteni, a felvételek nem is néznek ki túl jól, és amúgy is, ha valaki ennyire komolyan veszi a telefonos videózást, az úgyis vesz hozzá egy stabilizátort. De marketingfogásnak jó, mert rengeteg videót láttam róla az elmúlt időszakban.
Ha valaki szeretne még több képet látni, ide kattintson, egyébként pedig mehetünk is tovább a mesterséges intelligenciára, ami idén, ha lehet, még fontosabb szerepet kapott. A fotózásban is, de a Samsung ezen túl is igyekezett mindenhova benyomni, ami még tavalyhoz képest is jókora mennyiségű MI-funkciót hozott magával. Én, ha lehet, egyiket sem használnám, és a nagy részük, mint a már tavaly is meglévő, papíron az életünkhöz proaktívan alkalmazkodó, ez alapján javaslatokat tevő Now brief továbbra is értelmetlennek tűnt. Ez kapott egy kis tesót is Now nudge néven, ami meg egy igazi adatvédelmi rémálomnak tűnik.
Legalábbis én soha nem akarnám, hogy a telefonom folyamatosan olvassa az üzeneteimet, és ez alapján mentsen időpontokat a naptáramba vagy akár küldjön pénzt helyettem.
Persze vannak hasznosabb funkciók is, mint a leiratozás vagy a háttérzajt kiszerkesztő funkció, ami már nem csak a hangfelvételekkel működik, az MI-vel megtámogatott szkenner pedig kifejezetten menő. Ezzel a kamera automatikusan felismeri a dokumentumokat, és feldobja a szkennelés lehetőségét, aminek a végeredménye tényleg olyan is lesz, mintha nem fotóztunk, hanem szkenneltünk volna – az MI kiszedi a gyűrődéseket, eltünteti a hátteret, egységesíti a színt, olvashatóbbá teszi a szöveget. Ez volt talán az első alkalom, hogy tényleg örültem egy MI-funkciónak. A Bixby nevű samsungos MI-asszisztens is okosabb lett kicsit, a Gemini mellett pedig már a Perplexity AI is elérhető.
És akkor most jön a szokásos folytatás: ezeknek a funkcióknak a többsége nem érhető el magyar nyelven, szóval hiába jár élen a Samsung az MI integrálásában, ennek nagy részét csak akkor lehet kiélvezni, ha angolul beszélget az ember a telefonjával. Megérti, ha magyarul kérdezünk tőle, de a Bixbynél például teljesen esetleges volt, hogy milyen nyelven válaszolt egy kérdésre. Ja, és magyarul arra sem tudtam rávenni, hogy hozzon be egy konkrét beállítást, pedig angolul erre is képes volt. Pedig ez egész hasznos is, mert így nem kell tudnunk minden beállítás helyét, elég, ha elkezdünk panaszkodni valamiről, és a Bixby már elő is túrja nekünk, hogy hol lehet ezen változtatni.
De akkor megéri?
Az továbbra is egyértelmű, hogy mindkét telefonnak vannak olyan tulajdonságai, amikért szemet lehet hunyni a kamerák hiányosságai vagy a nálunk felemásan működő MI-funkciók fölött: a sima S26 ma is az egyik, ha nem a legkompaktabb csúcstelefon, az Ultra pedig az egyetlen, amihez toll (stylus) is jár. Ehhez jön még hozzá az is, hogy a Samsung kijelzői a legjobbak az egész mobiliparban, még az Apple is ezeket pakolja a telefonjaiba, és így természetesen idén is élmény ránézni az LTPO AMOLED-panelekre. Az is fontos, hogy a One UI remek operációs rendszer, a Samsung pedig egy ismert, közkedvelt és megbízható márka,
ami egyébként hét Android-verziót és hétévnyi biztonsági frissítést garantál a csúcsmobiljaira, szóval ha valaki ilyet vesz, az elég sokáig kihúzhatja vele.
A Samsung nagyjából 2022 óta nem nagyon csavargatott a telefonjain, leginkább azért, mert bőven elég jók, és az évenkénti minimális ráncfelvarrás pont olyan jól működik náluk, mint az Apple-nél. A gyártó Dél-Koreában toronymagas piacvezető, és számos nyugati országban is jókora piaci részesedéssel bír, globálisan ott van a tavaly fantasztikus évet záró Apple nyakán, Amerikában pedig az iPhone mellett érdemben csak ők rúghatnak labdába. Így tulajdonképpen logikus, hogy a kínai versenytársai helyett a kicsit unalmas, de stabil és kiszámítható fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Ha valaki nem ragaszkodik a Samsunghoz, akkor már más a helyzet.
Az S26 420 ezer, az S26 Ultra 600 ezer forintról indul – előbbi drágább, mint egy sima iPhone 17, egy Xiaomi 17 vagy mint egy Vivo X300; utóbbi pedig gyakorlatilag minden versenytársánál drágább, 50 ezer forintot ver az iPhone 17 Próra és majdnem egy százast a Xiaomi 17 Ultrára. Nyilván kicsit igazságtalan az összehasonlítás, hiszen ezek a telefonok korábban jelentek meg, de ettől még tény, hogy árban nincsenek előnyben a Samsung készülékei. És igazából hardveresen sem, különösen a sima S26, ami remekül összerakott telefon, de ezen a ponton már tényleg le van maradva a versenytársaitól. Az Ultra idén abszolút van annyira egyedi, hogy még így is lehessen érvelni mellette, de ha valakit nem annyira mozgat a gyorsabb töltés vagy a beépített betekintésgátló, akkor jobban teszi, ha alaposan szétnéz a piacon, mielőtt megveszi.
