Ösztrogénes tej, méregtelenítés és metabolikus reset – ömlenek ránk a félinformációk és álhírek az influenszerektől

Az emberek többsége általában tisztában van azzal, hogy egészségügyi információkért nem a közösségi médiához fordulunk. Készült már rengeteg kutatás arról, hogy az egészségügyi témákat érintő álhírek milyen mennyiségben vannak jelen ezeken a platformokon, és arról is, hogy ezt hogyan kapcsolta turbófokozatra a koronavírus-járvány és az álhírekben érdekelt szereplők. Ráadásul a mesterséges intelligencia sem segít a helyzeten: egy friss kutatás szerint az MI-orvosok is serényen szórják az egészségügyi álhíreket a felhasználókra.

A sporttáplálkozás az egészségügyi témákon belül egy speciális terület, és míg alapesetben az átlagember tudja, hogy orvosi témákban kevésbé megbízható a közösségi médiából származó információ, addig a sporttáplálkozás esetében már kevésbé van meg ez a fék. Pedig kellene hogy legyen – erre világított rá most egy új magyar kutatás.

Dr. Kiss Anna, az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájának kutatója doktori disszertációjában a sporttáplálkozással kapcsolatos tudományos és hétköznapi ismeretek megjelenését vizsgálta a közösségi médiában (egészen pontosan a YouTube-on) terjedő tartalmakban, és elemezte az ezek közötti különbségeket. A kutatás több ezer tudományos publikáció alapján térképezte fel a sporttáplálkozás-tudomány fő kutatási irányait, és részletesen elemezte a legnépszerűbb sporttáplálkozási videók tartalmát. Az eredmények szerint a közösségi médiában terjedő sporttáplálkozási információk nagyon nagy része leegyszerűsítő, félrevezető vagy tudományosan nem megalapozott, miközben a valóban bizonyítékokon alapuló ismeretek háttérbe szorulnak.

A felmérés hat nagy sporttáplálkozási téma köré csoportosult:

• energiabevitel és testösszetétel;
• makrotápanyag-bevitel;
• a tápanyagbevitel időzítése és hidratáció;
• a speciális sportolási körülmények és vegetáriánus sportolók;
• étrend-kiegészítők és táplálkozási ergogének (teljesítményfokozók); és
• a sportdietetikusok szerepe.

Kiss Anna a YouTube-ot választotta a kutatási platformjának, leginkább azért, mert 2024-es adatok alapján ott volt a legtöbb aktív felhasználó a közösségi platformok közül, illetve hosszabb videókat lehet feltölteni ide, mint például a TikTokra vagy az Instagramra. „Úgy ítéltük meg, hogy kettő perc nem elég arra, hogy egy videó valódi oktatási értékkel bírjon, ez pedig fontos szempont volt. Nem könyvbemutatót, nem főzőshow-t akartunk elemezni, hanem olyan felvételeket, amikben érdemi információt próbáltak átadni didaktikusan a sportolóknak és amelyek célja kifejezetten sporttáplálkozási ismeretek átadása” – mondta a kutató a Telexnek. Az elemzett videókban négy fő témát azonosított: a táplálkozás szerepét a sportolók életében, a táplálkozási stratégiákat, a táplálkozási keret kialakítását, illetve a „hogyan” témát, ami a videók edukációs jellegéből adódott, és gyakorlati tanácsokkal látta el a sportolókat. A kutató a sportolókat egyébként úgy definiálta a felméréshez, hogy bárki, aki rendszeresen űz egy sportot, tehát nem volt feltétel például a versenysport.

„Először a tudományos tudást térképeztük fel sporttáplálkozás területén, és megnéztük, hogy milyen témák jelennek meg. Tudománymetriai elemzést is végeztünk, figyelembe vettük az idézettséget, a Q-besorolást, vagyis hogy milyen folyóiratokban jelentek meg, és azoknak milyen minőségi paramétereik vannak. A tudomány-térképezés módszerével meghatározott témák alkották a tudományos tudást. Ezzel párhuzamosan feltártuk a hétköznapi tudást is a YouTube-videókban. A sporttáplálkozás definíciójához Fink és Mikesky meghatározását használtuk, ami túlmutat a sportolók specifikus táplálkozásán, és magába foglalja a regenerációt, az egészséget és a jóllétet is” – mondta Kiss Anna.

Az összesen 3889 publikáció mellé 114 YouTube-videót elemeztek, amelyek teljes nézettsége több mint 43 millió volt, majd kidolgoztak egy objektív értékelési rendszert, hogy megnézzék a videók megbízhatóságát, minőségét és az oktatásban való alkalmazhatóságát. „Ebből az derült ki, hogy ezek a videók átlagosan közepesen rossz minőségűek – mondta Kiss Anna. – Ezután ötvöztük ezt a két eredményt, ami megmutatta, hogy hogyan, illetve hogy egyáltalán megjelennek-e tudományos evidencián alapuló ismeretek a videókban. Az elemzés azt mutatta, hogy kevésbé, vagy inkább nem jelennek meg, vagy nem úgy jelennek meg, ahogyan kellene.”

A kutatás különbséget tesz aközött is, hogy az elemzett videókban megjelenő kommunikátorok szakértők-e a témában, amiről beszélnek, vagy sem. Általános tapasztalat volt, hogy a nem szakértők jobb motivátorok, de kevésbé találkozott a mondandójuk a tudományos tényekkel, míg a szakértők közelebb voltak a tudományos bizonyítékokon alapuló információkhoz, viszont nem adták át olyan izgalmasan azokat a közönségüknek.

A disszertációban Kiss Anna néhány példát is mutat arra, hogy mik voltak a rendszeresen visszatérő, gyakori tévhitek. Megjelent például az időablakos táplálkozás („az edzést követően legfeljebb 2 órán belül érdemes fehérjét fogyasztani, hogy a regeneráció és az izmok újraépülése minél hamarabb megkezdődhessen”), a tejfogyasztás („a tejtermékekkel az a probléma, hogy ösztrogént tartalmaznak, vagyis egy nemi hormont, így ha valaki sok tejterméket fogyaszt, akkor női nemi hormont is bevisz a szervezetébe”) vagy a különböző diéták és étkezési módszerek („az elmúlt tíz évben egyetlen napot sem voltam beteg, úgy gondolom, hogy ebben nagy szerepe volt a böjtnek”).

A kutatás azt is kimutatta, hogy a témák időben eltérően mozognak: míg a fehérje- és kreatinkutatások dominanciája stabil, addig például a zsíroxidáció vagy az intermittáló edzés táplálkozási vonatkozásai az utóbbi években kerültek előtérbe.

A vizsgált YouTube-videók nagy része erősen leegyszerűsített, gyakran túlzott vagy félreértelmezett, a személyes tapasztalatot tudományos eredményként tüntette fel, hibásan vagy hiányosan használta a tudományos forrásokat, és sokszor kereskedelmi motivációk is megjelentek szponzorált kiegészítők ajánlásán keresztül. Ráadásul a videók jelentős részében olyan fogalmak domináltak, amik vagy egyáltalán nem léteznek, vagy lényegesen más jelentéssel bírnak a tudományos szakirodalomban (például „zsírégető ételek”, „méregtelenítés”, „metabolikus reset”). A hitelesség érzetét gyakran nem a tartalom, hanem a prezentációs stílus, az előadó karizmája, vagy a testalkata, plusz a videó vizuális szerkesztése adta.

Kiss Anna és Pardo-Aroca Ricardo, a kutatásban partnerként közreműködő Pro-Sharp Hungary szoftverfejlesztő cég tulajdonosa azt mondta a Telexnek: a céljuk a kutatással elsősorban a szemléletformálás. A végső cél az, hogy előbb-utóbb bármilyen videóhoz hozzá tudjanak illeszteni egy Nutriscore-szerű minősítést, vagyis egy pontértéket, ami megmutatja, hogy a benne található információk mennyire megbízhatók. A kutatásban már most is több ilyen mérőszámot alkalmaztak, ami jelzi a videókban elhangzottak minőségét, megbízhatóságát.

„A cél az lenne, hogy egy olyan, mesterséges intelligenciára épülő automatizmust építsünk, ami ezt a funkciót bármilyen videóhoz hozzá tudja rendelni. Nem hiszem, hogy első körben a YouTube-ot rá tudnánk venni, hogy ezt minden videó mellé tegye oda, de minden kicsiben indul, akár egy alkalmazással, ahová be lehet rakni a videó linkjét, lefut rajta egy elemzés, és az app megmondja, hogy milyen minőségű a tartalom” – mondta Pardo-Aroca Ricardo. A hosszú távú cél egy olyan nonprofit szervezet vagy alapítvány létrehozása, amelynek kizárólagos feladata az edukáció és a minőségi, tudományosan hiteles tartalom támogatása. „Nem az influenszerek ellen vagyunk, hanem a tényalapú kommunikáció mellett” – tette hozzá.

„Ezek az influenszerek, youtuberek nagy befolyással vannak az emberekre, egyes országokban használják is őket arra, hogy táplálkozási, népegészségügyi üzeneteket közvetítsenek. Ez az együttműködés komoly lehetőséget rejt magában, ha a tartalomkészítők hiteles és szakmai tartalom mentén szólítják meg követőiket” – mondta Kiss Anna.

A disszertáció egyébként azt írja: a kutatás bizonyítja, hogy a sporttáplálkozási ismeretek tudományos és laikus terjedése között nagy szakadék van. A YouTube erős tudatformáló erő, de tartalmai gyakran torzítják a tudományos eredményeket. Kiss Anna javaslata szerint a szakembereknek tudatosabban és aktívabban kellene jelen lenniük a közösségi médiában, különben a laikus, és gyakran pontatlan narratívák továbbra is uralni fogják a közgondolkodást.