Aranyos, cuki, simogatni való, de mégis csak egy vadállat – Legyél te is hódhívő!
A hódok körülbelül 150 évvel ezelőtt a kihalás szélére kerültek, hosszú időre Magyarország területéről is teljesen eltűntek, de mára újra örvendetesen nagyra növekedett az állományuk. A hód viszont emberi szempontból konfliktusos faj, műszaki létesítményei és vízkormányzása nem illeszthetők be könnyen a humán mérnöki elképzelésekbe, és gyakran károkozóként van feltüntetve. A Legyél te is hódhívő! című film arról szól, hogy a legnagyobb testű rágcsálónkra igenis szükségünk van, tevékenységéből mi is profitálhatunk, ezért meg kell találni a módját annak, hogy teret kapjon és amennyire lehet, harmonikusan éljen velünk együtt. A február 2-ai vizes élőhelyek világnapjára a Telex ezzel a filmpremierrel hívja fel a figyelmet.
Kriska Ferenc és Kriska György a városi lakóterületek és az M0-s autót szorításában lévő Rákospalotai-láp példáján (a hányattatott sorsáról és a visszahódító hódokról itt írtunk bővebben) keresztül mutatja be, hogy miért is az az állandó jelzése a hódnak, hogy ökoszisztéma mérnök. A gátakat és várakat emelő hódok nagy mértékben felelősek azért, hogy egy láp láp maradjon, tehát állandóan víz borítsa. A víz tényleg életet jelent, rendkívül összetett ökoszisztéma alakulhat ki benne, a változatos növénytársulásokon és gerinctelenektől kezdve a ritka hal- és madárfajokig – részben a hódok által bedöntött élő és holt fáknak, valamint a lapátfarkú jószág mederalakító és vízszintszabályozó tevékenységének köszönhetően.
Sokan erre még rálegyinthetnek, hogy mit érdekli őket, hogy hol mennyi, számára ismeretlen és furcsa élőlény van, de a hódok a mi életünkre is hatással lehetnek. Az általuk létrehozott hódmocsarak a velük szomszédos mezőgazdasági területek vízellátását javíthatják, miközben segítik a víz öntisztuló folyamatait, a lebegő szennyeződések kiülepedését, a mocsarak gazdag növényvilága pedig a tápanyagfelesleget, nitrogént, foszfort szűri ki a vízből. A víz megtartásával és lefolyásának lassításával védhetnek minket a villámárvizek és az aszály ellen is, és a természetes légkondicionálóként működő vizes élőhelyek fenntartásában is tevékeny részt vállalnak. Utóbbi pedig különösen az olyan nagyvárosi területeknél jöhet jól, mint a káposztásmegyeri lakótelep, amelynek közelében található a filmben bemutatott Rákospalotai-láp.
A hódok rejtett életet élnek, de a film segítségével belepillanthatunk mindennapjaikba, például ahogy a finom falatok mellett sarat is esznek – az infrakamera képein eléggé horrorisztikusan – , körgátakat építenek, hódcsapásokat járnak ki, és Czabán Dávid biológus azt is megmutatja, hogy milyen trükkel és csalival kell befogni és áttelepíteni a hódot, ha arra elkerülhetetlenül szükség van. Czabán mondja ki azt is, hogy oké, hogy a hód aranyos, simogatni való, de azért mégis csak egy vadállat, és előfordult már olyan is, hogy az egyik szőrmók átharapta egy ember combartériáját. Persze nem akarjuk a hódot démonizálni, és arra is egyre több példa van, hogy az ember nem elűzni akarja az óriás rágcsálót, ha valami baja van vele, hanem olyan megoldásokat keres, ami mindenkinek jó. Például egy hódgátba épített túlfolyóval – ezt a Telexen is bemutattuk – , még a nagyfogú is ki tud békülni.
