A Honor megcsinálta a csúcstelefonok derék igáslovát, és ez nem baj

Az egykor a Huawei olcsótelefonos márkájaként indult Honor az utóbbi években kifejezetten jól állt a saját lábára – a kínai gyártó telefonjait mi is szoktuk szeretni, tavaly pedig egészen a sencseni gyárukig mentünk, hogy megnézzük, mi a titkuk. A gyártó Kínában és Magyarországon is egyre népszerűbb, és a hajtogatós telefonos, a flagship killeres, sőt, a csúcstelefonos szegmensben is gurított már nagyokat, szóval abszolút érdemes komolyan venni őket. Magyarországon pár napja dobták a piacra a legújabb csúcstelefonját, a Magic8-at, úgyhogy meg is néztük, mit tud. Röviden:

mindent, amit egy ilyen telefonnak kell – jól össze van rakva, sokáig bírja az akksija, szép képeket csinál és játszani is jó rajta. A mesterséges intelligenciát viszont ideje lenne lejjebb tekerni.

A Honor Magic8 Pro tényleg minden elemében prémium telefon, ami azonnal látszik is, ahogy kinyitjuk a dobozát, és először a kezünkbe fogjuk. Jó nagy, 6,71 hüvelykes kijelzővel, és a szériánál megszokott kör alakú, hatalmas, kitüremkedő kameraszigettel, de jó a tapintása, és nem is túl nehéz. A kijelző amúgy egy 120 hertzes LTPO OLED panel, aminek hivatalosan 6000 nites a maximum fényereje. Ezzel szokás szerint lehet vitatkozni, de nálam mindig elég fényes volt a kijelző, szóval ha túlzás is a nagy szám, engem annyira nem zavart.

A telefon az elérhető legjobb por- és vízállósági besorolást kapta, így elvileg akkor sem lesz baja, ha magasnyomású mosóval vagy forró vízzel kínáljuk meg. Én egyiket sem próbáltam, és azt tanácsolom, lehetőleg önök se tegyék. Belül egy Snapdragon 8 Elite Gen 5 processzor ketyeg, ami a Qualcomm aktuális csúcslapkája, ehhez a magyar piacon 12 giga memória és 512 giga tárhely társul. Kínában gigantikus, 7200 mAh-s aksival szerelik a telefont, Európában csak 6270 mAh-ssal, és a gyorstöltés is csak 100 wattos. Nálam átlagos használat mellett így is simán bírta két napig, a töltés pedig így is elég gyors.

Mondjuk, az nem derült ki számomra, hogy pontosan mennyire, mert a Honor sem ad már semmit a telefon mellé a SIM-kártya tűjén és egy USB-C-s kábelen túl, így kisebb kapacitású adapterekkel kellett töltögetnem. De még így is durván egy óra alatt töltött fel nulláról százra, szóval minimális idő alatt is bele lehet pumpálni annyit, hogy kibírjuk vele akár az egész napot. A Magic8 Pro azért is dicséretet érdemel, mert a csúcslapka és a szupergyors töltés ellenére szinte alig melegszik, az Arknights: Endfieldtől sem melegedett fel nagyon, miközben a játék tükörsimán futott rajta, szóval a tavalyi 400 Próhoz hasonlóan itt is kiemelkedő a hőelvezetés, pedig itt a csip is sokkal erősebb.

Hardveresen tehát nem lehet panasz a Magic8 Próra, szoftveresen pedig leginkább abba lehet belekötni, hogy a gyártó saját oprendszere, a MagicOS 10 szinte egy az egyben lemásolta a iOS 26-ot, annak az összes áttetsző üveges effektjével együtt. Én ezt az iPhone-nál sem szeretem, és itt sem lett a kedvencem, igaz, szinte teljesen meg lehet szabadulni tőle, ha valakinek nem tetszik. A másik problémám az, hogy a MagicOS 10-zel a Honor annyira magáévá tette a mesterséges intelligenciát, hogy szó szerint mindenhol feltűnik: MI-javaslatok, MI-emlékek, minden tele van vele, amit Európában amúgy a Google Geminije hajt.

Eközben az egyetlen dolog, ami egy kicsit is hasznosnak érződött a gyakorlatban, az az volt, hogy a szintén az Apple-től nyúlt kameragomb (ami itt természetesen MI gomb) hosszú lenyomásával tök könnyű a bekarikázós keresés.

Mindez persze annyira nem meglepő, az elmúlt években minden gyártó az MI-vel próbálta eladni a csúcskészülékeit. Nyilván, hiszen ebben a szegmensben minden máson nagyon nehéz már javítani, és apró nüanszok döntik el, hogy melyik telefon a jobb. Meg persze a kamerarendszer, ami szintén tele lett hányva MI-funkciókkal. Amikor ezek éppen nem túlságosan zavaróak, akkor nagyon jó használni a kamerát, és többször is azon kaptam magam, hogy az égvilágon mindent lefotózok, mert ez a Magic8 Próval egyszerűen szórakoztató élmény, a végeredmény pedig jól néz ki.

A Magic8 Pro hátlapján egy 50 megapixeles főkamera, egy 50 megapixeles ultraszéles kamera és egy 200 megapixeles, periszkópos telefotó, elöl pedig egy szintén 50 megapixeles szelfikamera néz vissza ránk. A kínai utunk alatt végig ez a telefon volt nálam, szóval bőven volt lehetőségem fotózni vele, ez alapján pedig arra jutottam, hogy szinte minden helyzetben és fényviszony mellett fantasztikusan teljesít, amit az is alátámaszt, hogy az ezen a téren mérvadó DxOMark listáján jelenleg az előkelő hetedik helyet foglalja el a telefon.

Ezzel a telefonnal nagyon szép képeket lehet csinálni, nem is feltétlenül csak az instára jó lesz vonalon, de közben azért az is látszik, hogy az idén még inkább előtérbe került mesterséges intelligencia annyira belepiszkál a dolgokba, hogy néha nehéz megmondani, hogy mi valóságos egy-egy képen. Az más telefonoknál is jellemző, hogy amikor megnyitunk egy képet, kell egy fél másodperc, mire az algoritmus készre üti azt, és ez nem is csak a kínai telefonokra jellemző – de itt annyira agresszív ez a folyamat, hogy sokszor teljesen más lett az eredmény, mint ami még az elkészítéskor látszott.

Ez nem mindig volt zavaró, de sokszor vezetett fura helyzetekhez, ha pedig az ember elkezd az optikai zoom korlátain túl zoomolgatni, akkor néha teljesen elszáll a Magic8 Pro képzelete. Persze lehet amellett érvelni, hogy az MI kreatívkodásával létrejött valami még mindig jobb, mint az a semmi, amit akkor kapnánk, ha nem lenne százszoros zoom, és eleve nem is tudnánk annyira távoli dolgokat lefotózni. De legbelül azért remélhetőleg mindenki tudja, hogy semmi értelme ilyen fotókat csinálni egy telefonnal, ami a fizikai korlátai miatt sosem lesz alkalmas erre. És akkor lássuk is a fotókat, ide kattintva még többet is lehet nézegetni:

Összességében a Magic8 Pro egy abszolút csúcskategóriás telefon, amit a rengeteg MI-funkciója és a szoftveres furcsaságai ellenére remek élmény használni, de mindez az árában is megjelenik. Nálunk jelenleg a 88 ezer forintos bevezető kedvezménnyel együtt is 462 ezer forintba kerül, ami elég sok pénz. A OnePlus nemrég piacra dobott csúcsmobilja, a OnePlus 15 például bő 10 ezer forinttal olcsóbb ennél, de persze, a nagy gyártók tavalyi csúcsmobiljait, például a Samsung Galaxy S25 Ultrát vagy az iPhone 17 Pro Maxot még mindig ennél jóval drágábban lehet csak megvenni.

Jelenleg viszont így is nehéz ajánlani, mert a Samsung és a Xiaomi még csak most fogják bejelenteni az idei csúcstelefonjaikat, és hiába lett remek telefon a Magic8 Pro, annyira azért nem jó, hogy a konkurenciától függetlenül is jó szívvel lehessen ajánlani. Persze ha valaki ennek ellenére is úgy dönt, hogy még a kedvezménnyel együtt megveszi, az biztosan elégedett lesz majd vele. És jó sokáig használhatja majd, mert a Honor hét évig garantálja rá a legújabb Androidot és a biztonsági frissítéseket is.