Áttelelnek-e a poloskák?

Az elmúlt harminc évben kiugróan felgyorsult az inváziós poloskák terjedése Magyarországon. 2000-ben jelent meg a zöld vándorpoloska (Nezara viridula), amely idehaza is jelentős problémákat okoz a gyümölcsösökben és a zöldségeskertekben. 2004 óta pedig megállíthatatlanul terjed itthon a nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis), amely a tujákat és a fenyőket pusztítja, és gyakran repül be a házakba is. De sokan találkozhattak már az ázsiai márványospoloskával is, amely 2013-as első hazai észlelése óta akadálytalanul terjed. Amellett, hogy büdös, megszúrja és élvezhetetlenné teszi a gyümölcsöket és a zöldségeket. Gyakran a zöld vándorpoloskával együtt jelenik meg.

De vajon mi történik ezekkel a rovarokkal olyan kemény téli időszakban, mint a mostani? Merthogy az idei január különösen hideg, legalábbis az elmúlt évekhez képest. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Duna és a Tisza is jegesedett. Azért, hogy megtudjuk, milyen következményekkel járhat ez az időjárás a poloskákra, megkerestük Torma Attila biológust.

„A hideg elsősorban nem a rovaroknak szokatlan, hanem inkább az embereknek vált azzá az elmúlt enyhébb telek után. A hazai fajok alapvetően alkalmazkodtak a téli hideghez, és képesek azt átvészelni, ugyanakkor egy hosszan tartó, kemény fagy mindenképpen nagyobb mortalitást okoz az áttelelő egyedek körében, mint egy enyhe tél” – magyarázta Torma Attila.

A szakértő szerint az inváziós fajok túlélése nagyban függ attól, milyen klímáról származnak. Példaként említette a tölgy-csipkéspoloskát, amely hasonló éghajlatú területről került hozzánk, ezért viszonylag jól viseli a hideget, és akár a -10 Celsius-fok körüli hőmérsékletet is átvészelheti. Ezzel szemben a zöld vándorpoloska mediterrán, szubtrópusi őshazájában jóval enyhébb telekhez szokott, ezért esetében kulcskérdés, hogy rendelkezik-e hatékony áttelelési stratégiával.

Egyes mediterrán eredetű fajok viselkedéses alkalmazkodással növelik túlélési esélyeiket – mutatott rá Torma. Ilyen például a hársbodobács, amely a telelési időszakban aggregált viselkedést mutat: az egyedek összegyűlnek és csoportosan telelnek védettebb helyeken, például pincékben vagy fedettebb zugokban. Ennek során aggregációs feromonokat bocsátanak ki, amelyek kémiai jelzésként szolgálnak a többi egyednek, jelezve, hogy megfelelő telelőhelyet találtak.

A biológus szerint az sem mindegy, hogy a rovarok milyen fejlődési alakban vészelik át a telet. Az erkélyeken, lakásokban gyakran megjelenő poloskák, illetve az Ázsiából származó harlekinkatica is kifejlett, imágó formában telel. Utóbbi faj jól tűri a hideget, ezért esetében nem várható jelentős pusztulás. A zöld és a barna poloskák ezzel szemben kevésbé fagytűrőek, így várhatóan kevesebben élik túl a telet – bár ez nagymértékben függ attól is, hol sikerül telelőhelyet találniuk.

A városi környezet, a lakások és a pincék jelentősen javíthatják a poloskák túlélési esélyeit.

Azok az egyedek azonban, amelyek természetesebb élőhelyeken, a szabadban telelnek át – például az avarban vagy fák kérgének repedéseiben –, jóval nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ugyanakkor a hótakaró akár védelmet is nyújthat nekik: az avarra vagy a fa kérgére hulló hó szigetelőrétegként működhet, csökkentve a fagy hatását. A szakértő szerint éppen ezért egy hó nélküli, tartósan hideg időjárás lenne a legveszélyesebb rájuk nézve.

Összességében a biológus úgy véli, hogy az inváziós rovarok egyedszáma valószínűleg csökkenni fog a tél hatására, ám ez nem feltétlenül lesz látványos. A későbbi alakulást nagyban befolyásolja majd a tavasz és a nyár időjárása: ha kedvezőek lesznek a körülmények, az állomány őszre akár újra felszaporodhat.

Torma kitért más inváziós fajokra is. Szerinte az óriás ázsiai imádkozó sáska esetében is csökkenés várható, mivel a hazai imádkozó sáskával ellentétben ez a faj rosszabbul tűri a hideget. Hasonló mintázat figyelhető meg a nem honos szúnyogfajoknál is: a tojás alakjukban áttelelő szúnyogoknál különösen fontos, milyen klímáról származnak. A melegebb égövi eredetű fajok populációit a hideg tél jelentősen visszavetheti. Magyarázatként ehhez hozzáfűzte, hogy a tojások ellenállóbbak, mint a kifejlett egyedek vagy a lárvák, így a tél inkább azon fajoknak fenyegető, amelyek nem tojás alakban telelnek át.