Ha arról álmodozik, hogy sétál egyet a befagyott Dunán, akkor van egy rossz hírünk

Mostanra valószínűleg senkit nem lep meg a dolog, de azért szögezzük le: elég hideg van. Fekete öves olvasóink a ritkaságszámba menő idei havazások miatt már tudhatják, hogy az extrém időjárást annak köszönhetjük, hogy egy mediterrán ciklon rossz oldalára kerültünk, és az elmúlt napokban ennek a havazáson túl is voltak váratlan hatásai. Például az is, hogy még a Duna is elkezdett befagyni, és a jégzajlás miatt hétfőn hajózási zárlatot rendeltek el – ilyen utoljára 2017-ben történt.

Akkor jégtörő hajók is szolgálatba álltak a folyón, és az Országos Vízügyi Főigazgatóság keddi videója szerint erre idén is szükség volt már a Győr–Gönyű kikötőben. A következő napokban már jön az enyhülés, de éjszakánként még lesznek kemény mínuszok, szóval jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a rég nem látott jégzajlás után befagyhat-e a Duna. Mármint úgy rendesen, mint 1963-ban, amikor Gödnél a folyó teljes szélességében beállt a jég. Röviden: hacsak nem történik csoda, akkor biztosan nem. Ezt pedig a Duna szabályozásának és a klímaváltozásnak köszönhetjük.

Régen még rendesen befagyott a Duna

Mielőtt rátérnék a mostani helyzetre, érdemes megnézni, hogy a történelem során mennyire volt jellemző a Duna befagyása. Már csak azért is, mert egy ilyen esetről biztosan mindenki tud: amikor a legenda szerint 1458 januárjában Hunyadi Mátyást a Duna jegén koronázták királlyá. Ez több mint valószínű, hogy a valóságban nem így történt, de ez mindegy is, a lényeg, hogy a Duna tényleg be lehetett fagyva akkor, és ez abban a korban nem is volt különösebben meglepő. Rogerius mester korabeli feljegyzései szerint például a tatárok is a befagyott Dunán keltek át 1241–42 telén, így tudták feldúlni a dunántúli vármegyéket.

Később aztán a 14. és a 19. század közötti, úgynevezett kis jégkorszak miatt még gyakrabban fagyott be a Duna, ekkoriban olyan is megesett, hogy a forrástól a torkolatig végig be volt állva a jég. A 17. század vége felé volt néhány különösen cudar év, a Hasznos Mulatságok folyóirat például 1830-ban arról írt, hogy 1695 októberétől egészen a következő év márciusáig be volt fagyva a Duna. Ez nem hungarikum, a londoniak 1683–84 telén konkrétan vásárt tartottak a Temze jegén. Nálunk még az 1800-as években is simán ki lehetett pakolni a Dunára.

Rácz Lajos klímatörténész 2012-es, a pest-budai hajóhídról szóló tanulmányában a 18. század végétől a 19. század közepéig nyolc olyan telet azonosított, amikor Pest-Budánál több mint 60 napig volt teljesen beállva a Duna. 1830-ban december 10-től március 19-ig, 99 napig volt teljesen befagyva a folyó a fővárosnál, így egész télen át lehetett kelni a jégpáncélon. „Korábban gyakoribb volt a nagy jégtáblafedettség, meg az is, hogy a Duna beállt, a kis jégkorszakban ez teljesen bevett dolog volt” – mondta kérdésünkre Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK tanszékvezetője.

Persze a Duna befagyásának megvoltak az árnyoldalai is, ahogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság is összefoglalta, a jégpáncél felszakadása utáni jeges árvizek komoly veszélyekkel jártak. Ezek a jeges árvizek rövid idő alatt keletkeztek, így felkészülni is nehéz volt rájuk, a védekezést pedig tovább nehezítette a mostoha időjárás is. Az elmúlt két évszázadban jelentősen megváltoztak az időjárási viszonyok, de a szélsőségesebbé váló klíma még segítheti is a jeges árvizek megjelenését – ahogy a durva havazást is több hómentes év után.

Jeges árvizekről már a 11. századból is léteznek feljegyzések, de ott van a több ezer házat elpusztító 1838-as nagy árvíz, vagy az 1945-ös, Újpestre lecsapó jeges árvíz is, amikor a világháborúban felrobbantott hidak miatt alakultak ki jégdugók a fővárosnál. A Bogyiszlót szinte teljesen leromboló 1956-os jeges árvíz is emlékezetes, ahol aknavetőkkel és bombázókkal próbálták feltörni az áramlást akadályozó jégdugókat és torlaszokat. A bajai gát átszakadását és az azt követő jeges árvizet végül így sem sikerült megakadályozni, főként emiatt született meg a döntés, hogy jégtörőflottát állítsanak fel. Ez máig létezik, jelenleg összesen 22 hajón tartanak ügyeletet a vízügy kollégái.

Folyószabályozás, klímaváltozás

A Duna ezután már csak egyszer fagyott be, a Dunai Szigetek blog 2013-as posztja szerint 1963-ban bő egy hónapig lehetett átkelni az egyik partról a másikra Gödnél. Azóta erre nem volt példa, hiába volt többször is extrém hideg a tél – bár ebben azért a jégtörőknek is lehetett szerepük. Persze nem ez a flotta az egyetlen oka annak, hogy a Duna már nem fagy be, legalábbis úgy biztosan nem, ahogy pár száz évvel ezelőtt. Fontos szerepet játszik ebben a folyamszabályozás, a klímaváltozás és a folyóba engedett szennyvíz, ahogy az erőművekben használt hűtővíz is.

Kezdjük a folyamszabályozással. Ihrig Dénes 1973-as, A magyar vízszabályozás története című könyvében arról írt, hogy a Duna szabályozása az 1838-as nagy árvíz után vált aktuálissá, miután Vásárhelyi Pál kimutatta, hogy az ahhoz vezető, a medret csaknem teljesen eltorlaszoló jégtorlódás a Csepel-sziget felső végénél keletkezett. Ez meg is mozgatta a közvéleményt, de a munka végül csak évekkel a kiegyezés után kezdődött meg. 1871 és 1875 között a budapesti Duna-szakasz szabályozását le is zavarták, a következő évtizedekben pedig a többi szakasz is sorra került.

A szabályozás elsődleges célja nyilván az volt, hogy megakadályozzák a jeges árvizek kialakulását, így főként mederszűkítésre, zátonyok vagy akár egész szigetek eltávolítására és egyes szakaszokon a nagyobb kanyarulatok átvágására fókuszáltak. Timár Gábor három éve megjelent tanulmánya szerint a budapesti szakasznál párhuzamművekkel, vagyis hosszanti töltésekkel szűkítették a medret, de ekkoriban készültek el a burkolt rakpartok, és a Margit-sziget melletti Fürdő-szigetet is ekkoriban tüntették el. Ahogy Timár a kérdésünkre elmondta, a Duna folyása emiatt gyorsabb, a medre pedig mélyebb lett, így

az egymásra rakódó jégtáblák nehezebben tudtak feltorlódni, és ezért a folyó egyre kevésbé tudott befagyni.

Persze nem ez az egyetlen oka annak, hogy már nem fagy be a Duna, Timár szerint a klímaváltozás okozta felmelegedésnek is fontos szerepe van ebben, hiszen ez a víz hőmérsékletét is megemelte. Az Átlátszónak 2024-ben Abonyi András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóintézet Vízi Ökológiai Intézetének kutatója azt mondta, hogy a Duna melegedéséért túlnyomórészt a léghőmérséklet emelkedése a felelős. A lap akkori cikke szerint 1996 és 2020 között átlagban közel 4 fokos emelkedést lehetett megfigyelni, de ők ebben a klímaváltozás mellett a folyó vizét hűtésre használó erőművek, konkrétan a Paksi Atomerőmű felelősségét is felvetették. Elvégre ezek nemcsak kiveszik a vizet a folyóból, hanem felmelegítve vissza is engedik azt.

Na, de elméletileg be tud fagyni?

Timár Gábor azt mondta, ez eleve függ attól is, hogy mit értünk befagyás alatt. Az, hogy 95 százalékban mozgó jégtáblák borítsák a Dunát, és így az technikailag már befagyottnak tekinthető, még benne is lehetne a mostani helyzetben, ha még pár napig tartósan fagypont alatt maradna a hőmérséklet – de jelenleg nem úgy tűnik, hogy ez így lesz. Azt viszont, hogy a Duna teljesen beálljon, a szakértő kizártnak tartja, és amíg a jelenlegi időjárási trendek kitartanak, addig szerinte nagyon kicsi marad az esélye ennek. Nemcsak Budapestnél, hanem lényegében bármelyik szakaszon.

Persze azt érdemes kiemelni, hogy egy népszerű hipotézis szerint a vulkánkitörések a kis jégkorszak kemény teleiben is komoly szerepet játszhattak, és Timár szerint egy nagyobb vulkánkitörés miatt a felmelegedés most is a visszájára fordulhatna. Azt tehát nem lehet kijelenteni, hogy soha többé nem fog befagyni a Duna, de az szinte biztos, hogy a mostani hideghullámban nem lesz ilyen, új jégtáblák kialakulása sem valószínű. A szakértő szerint a Tisza ebből a szempontból jóval érintettebb – eleve a Kárpát-medence keleti részén helyezkedik el, és a vízhozama is kisebb, így itt nagyobb eséllyel fordulhat elő, hogy a folyó teljesen befagyjon.