Ezek a bácsik sosem léteztek

2026 eleje már rég nem az a pont, amikor még meg kell lepődni a mesterséges intelligencia által generált mozgóképeken, elvégre már túl vagyunk egy javarészt azzal összepromptolt magyar dokumentumsorozaton, illetve a tévéreklámok világába is beavászkodott az extrém méretű költségcsökkentés – de azon, ami az elmúlt napokban-hetekben a Facebook-oldalamon szembejön, megdöbbentem. Nem azon, hogy tizenöt-húszat kell görgetni ahhoz, hogy egy ismerősömtől lássak valamit, hanem egy videón, amit a reelek között ajánlott. A videón egy fiatal ember mikrofont dug egy klasszikus, tankönyvi kinézetűnek tűnő bácsi orra alá, és arról kérdezi, miért olyan a világ, amilyen. A felvétel olyan, mintha valami hegyvidéki, túlvilági fantáziában készült volna, ami túl meseszerű ahhoz, hogy igaz legyen. Az úr válaszol a kérdésre egy ájtatos, nosztalgikus mondattal, majd a következő mondatban leszidja a mostani generációt, aztán véget is ér az egész. Semmi köszönöm az interjút, semmi következő kérdés. Nagyjából tizenöt másodperc volt az egész. Több százezren látták. MI volt az egész, minden elemében.

A videót a Mesélő idézetek nevű Facebook-oldal rakta ki, ami annyira MI-centrikus, hogy már a saját borítóképén is értelmetlen szavak és betűk vannak. Tavaly decemberben hozták létre, azóta 27 ezer követőt szedett össze, és több mint száz videót tett közzé, azaz naponta kábé hármat indulás óta. A legnézettebb videója arról szól, hogy egy hasonló MI-bácsi leszidja a mai generációt, hogy nem hívja át a szomszédokat, hanem inkább a kerítés mögött grillezik mindenki, megtartják maguknak az ízeket és az illatokat is – bár nem vagyok benne biztos, hogy az MI-szereplő tudatában van annak, hogyan is terjednek az illatok. Majdnem kétmillió megtekintés van ezen a videón. A Mesélő idézetekről semmit nem tudok elmondani az előbb felsoroltakon kívül. Talán még azt, hogy az oldal adminjai Magyarországon és Romániában ügyködnek – ennyi nyilvános a Facebookon.

Még látni akartam ilyet, és ha valami dicséretes a közösségi média algoritmusában, az az, hogy ha egyszer megnézek valami hasonlót, akkor egészen biztosan szembe jön még. Ami ezután jött, arra tényleg nem számítottam: a reel sorban dobta elém a hasonló oldalakat hasonló videókkal, mind ugyanarra a kaptafára. Hasonlóan hunyorogva néző bácsik, hasonló helyzetek, hasonló áhítatos atmoszféra, hasonló dádázó, könnyes szemmel a szép vidéki életre emlékező hangulat, rettenetes, de kisebb képernyőn első blikkre meggyőző MI-generált vizuálok. Egyre-másra bukkantak fel a nagyon hasonló oldalak: Szívmelengető, Szívből szóló percek, Nagyszüleink mesélték, Ötletek az életre, Csendes erő, vagy az egy fokkal tematikusabb, szinte már gótikus horrorba hajló Halottaink emlékére.

Ezek a videók mindig ugyanarra a sémára készültek. Fiatalok érdeklődnek ilyesmi dolgokról (egy kivétellel) idős férfiaknál:

• Miért volt szent a vasárnap régen?
• Miért imádkoztak este a gyerekekkel?
• Miért nem szedik le a gyümölcsöt az út szélén?
• Mit gondol a zacskós levesekről?
• Mi a baj ma a tejjel?
• Miért volt szokás a vendéget pálinkával fogadni?
• Miért fáradtabbak az emberek ma, amikor kevesebbet dolgoznak fizikailag?
• Miért nem adják át a helyet a fiatalok az idősebbeknek?

Az interjúalanyok nagy vonalakban mindig ugyanúgy néznek ki: mesterségesen létrehozott vidéki bácsik, akiknek szinte mindig lobogó arcszőrzetük van, és mindig különféle fejfedő van a fejükön. Általában botra támaszkodnak, és nagyon gyakran egy olyan tárgy van a kezükben (elég bénán belerakva), ami témába vág, legyen az egy üveg tej, egy bödön zsír, vagy egy pohár sör. Több réteg ruha van rajtuk, a riporter szintén téli ruhában van, bár lehelet egyszer sem látszik. A kamera a kérdés után közelebb megy az alanyhoz, mint egy lendületesebb interjúnál, egy fontos pillanatban pedig bever a háttérben látszó, lemenő nap fénye. Néha az egész jelenet szinte narancssárgában van a fény miatt. A háttérben hegyek, parasztházak, ember csak ritkán látszik.

A videók a nyitókérdés után ugyanabban a sémában folytatódnak. Először az interjúalany arról beszél, hogy miért volt jó az a bizonyos dolog régen. Régen a tej a tehénből jött. Régen a kacsazsír szinte fűszer volt. Nem esznek kenyeret emberek a pörkölthöz? Úri hóbort. Nem esznek húst? Úri hóbort. Kidobják a szakadt ruhát? Úri hóbort. Miután ezt tisztázta az MI-úr, mond egy csípős mondatot a mai generációról, ami nem tejet iszik, hanem festett vizet. Nem igazi lekvárt eszik, hanem (nem tévedés) festett vizet. Pálinka helyett fintorogva vizet vagy teát ad a vendégnek. Langyos vizet vesz a boltban, műanyagba csomagolva. Gyakran elhangzik, hogy „aztán csodálkoztok, hogy”, tetszőleges folytatással: rákos a világ, betegek vagytok egész télen, és így tovább.

Ha hiszünk is ennek a vidéki, New Age anyaméh-világításnak is, pár dolog azonnal furcsának tűnhet. Kezdve azzal, hogy interjúhelyzetben általában annak az orra alá szokták dugni a mikrofont, aki éppen beszél, az MI-riporter pedig rendszeresen képtelen erre. A mikrofon maga néha úgy néz ki, mintha gyerekjáték lenne, máskor egy elektromos borotva. Amikor felirat van rajta, az olvashatatlan. Egy alkalommal nemcsak a végén van szőr, hogy a szél hangját kiszűrje, hanem a csatornát jelző doboz oldalán is. Ezekben a videókban a szél mindig lengedez.

A szereplők sosem néznek rendesen egymásra, a tekintetek elkerülik egymást. A kezükben tartott botok néha állva maradnak függőlegesen, amikor elkezdenek gesztikulálni. Egy-két úr kifejezetten úgy néz ki, és úgy öltözködik, mint Gandalf. Egy villamoson játszódó videóban tisztán látni, hogy egy utcai gyalogos gyorsabban sétál, mint ahogy a jármű halad. Parasztember legyen a talpán, aki ezt a szerszámot azonosítani tudja. Aggodalomra adhat okot, hogy a mesterséges intelligencia a rossz munkaerőt is hitelesen tudja pótolni, itt például az úr az egész videóban életlen. Itt sikerült olyan tehenet promptolni, mintha a Fallout-univerzum kétfejű brahminja lenne. Itt egyszerűen csak azt mondja az úr, hogy a töpörtyű a magyar csokoládé, bár ez lehet, hogy nem hiba, hanem szándékos volt.

Ezeknek a videóknak a megtekintései tízezrektől százezreken át egészen a több millióig húzódnak. A fent említett profilokban az a közös, hogy mindegyiket tavaly decemberben hozták létre, vagy akkor nevezték át egy már létező oldalról. A Szívmelengető eredetileg Filmek, sorozatok minden napra nevű volt, a fotók között még ott is van egy mozi képe. A Szívből szóló percek a Mooz.hu oldalának indult, akármi is az.

Az interjús videóknak egy visszafogottabb, de hasonlóan kamu formája, amikor a promptolt MI-urak bölcsességet mondanak a kamerába, amit általában ők tartanak. Adomák arról, hogy kiben kell megbízni, mikor kell elengedni, vagy – a főleg ebben utazó Halottaink emlékére oldalon – hogy mi is a gyász. Ezek hasonlóan meggyőzők tudnak lenni, kevesebb a furcsaság bennük, de a nézettségük is kevesebb, mint azoké, amikben ugyanezek a karakterek a mai fiatalokat kritizálják.

Forráskód

Az algoritmus hatalmasat segített abban, hogy megtaláljam az egésznek a forrását. A 2017-ben létrehozott, majdnem félmillió követős Ötletek az életre oldal tavaly kezdett el MI-videókat posztolni, de először még olyanokat, amivel a mai napig azonosítjuk az MI-moslékot: kerámiahatású, gigantikus szemű kiscicák. Aztán november közepén történt egy váltás, megjelent egy kamuvideó arról, hogy az embereket nem lehet megváltoztatni, egy egészen hitelesnek tűnő úr szájából. Az illúziót némileg rontja, hogy a videón ott van a Sora, az OpenAI videógeneráló platformjának vízjele. Ez persze túl sok embert nem zavar, a videó most jár majdnem 2,9 millió megtekintésnél.

Az Ötletek az életre videója lehetett az első csákány a facebookos MI-aranytartalékban. Az oldal pár nappal később kihozta az első ilyen interjús videót, amit sikerült megtalálnom:

„Hogy tudtak azelőtt telefon és internet nélkül élni?”

– teszi fel a kérdést a nem létező riporter a nem létező úrnak egy olyan videóban, ami nem létezhetne telefon és internet nélkül, és ezek nélkül más sem láthatná őket az Ötletek az életre oldalán. Itt még nem teljesen kiforrott a formátum, az internet előtt is élő ember (aki amúgy demográfiailag én is lehetnék, engem is lehet erről kérdezni) lassan kitekeri a nyakát a kamera felé, miközben a riporter mozdulatlanul áll előtte, és még túlságosan egyben van a dádázás és az üzenet. Az eredmény: 99 ezer lájk, 5 millió megtekintés.

Az aranyláz innentől kezdődött, nem sokkal ezután hozták létre azokat az oldalakat, amiket már említettem. Az aranyláz legszebben azon az oldalon érhető tetten, ami egyáltalán nem foglalkozott ilyennel korábban. Ott van a Motiváljuk egymást nevű, teljesen ártalmatlan magyar feelgood mémoldal, ami már 2020 óta létezik. Azzal most nem is kell foglalkozni, hogy négy adminisztrátora van, és az is Németországban. Az oldal 2025 végén kezdett el hasonló moslék MI-videókat gyártani, rögtön százezer feletti nézettségekkel. Ekkor még nem volt teljesen a séma birtokában, itt például ember legyen a talpán, aki megérti, hogy mit hadar a digitális úr, itt pedig furcsa módon először az alany kérdez, aztán a riporter válaszol.

Nem mindenkinek sikerült azonnal aranyat találnia, a kedvencem a Nagyszüleink mesélték nevű oldal, ami ugyancsak december eleje óta létezik, de csak nagyjából 2500 követője van. Ebben valószínűleg ez sem segít, hogy olyan bizarr videók is készülnek oda, amin a szomszédasszony egy kolbászt visz ajándékba, majd az életre kel, és ezen természetellenesen nevetnek. A Nagyszüleink mesélték még nem állt át az interjús formátumra, nem is éri el egyik videó sem a százezer megtekintést.

Pedig nem kell sok követő ehhez. A Csendes erő, ami már kapásból egy MI-generálta snájdig úr profilképével működik, még nem érte el az ezret sem. A napokkal ezelőtt összerakott oldalnak viszont már van olyan videója, ami százezer megtekintés felett van. Ebben egy úr arról beszél, hogy a mai fiatalok a telefonjaikat nyomkodják, és közben valami miatt a szemére mutat. A kevesebb követő magyarázata lehet az is, hogy sok videónak nincsen felirata. Ez azért lényeges, mert egyrészt a feliratok segítik a megértést akkor is, ha nem halljuk a videót, másrészt a nagyobb szövegek simán képesek kitakarni az MI hibáit, főleg a szájmozgásnál és a fogsornál. Plusz ha némítva nézzük, akkor nem halljuk a szintetikusan zengő robotbeszédet sem. Elvileg a Facebooknak kellene jeleznie, hogy bizonyos videók MI segítségével jöttek létre, de én akárhogy nyomogattam is az asztali felületen böngészőben, semmi ilyen figyelmeztetést nem láttam. Mobilon néha ott volt egy icipici betűs „AI Info” felirat.

Mi végre van ez?

A kérdés nagyon jó, mert nem tudok hirtelen magyarázatot rá. A kézenfekvő megoldás az lenne, hogy minimális MI-promptolással, a nagyüzemben okádott, igénytelen, de nagy elérést generáló videókkal fel lehet pumpálni a követők és a reakciók számát. Ha tudják a felhasználók, hogy MI vagy nem, hiszen ha amiatt panaszkodnak, hogy tízezrek lájkolnak valamit, ami nem igazi, az is egy komment a rengetegben.

A szépen csillogó statisztikákat pedig lehet forintosítani, eladni, potenciálisan a propaganda számára is. Nem nehéz összefüggést látni például a Ponciusz Pilátusz átvétele és az MI-bácsik felbukkanása között, pár nap telt el a kettő között. Olyanról biztos nincsen szó, mint a jézusos MI-képeknél, amikről tavaly írtunk, és amiknél arra kérik a felhasználót, kommenteljen egy áment, hogy aztán egy hittérítő közösség berkeiben találja magát. Ezeknél a videóknál nincsen se kérés, se kérdés.

A videók mellőzik az aktuálpolitikát, sőt ha a néha felismerhető mikrofontechnológiát nem vesszük figyelembe, azt se lehet megmondani, hogy tulajdonképpen mikor és hol játszódnak. Mikor vannak azok a régi szép idők, amikről a szereplők beszélnek? Ha most ránézésre 70-80 évesek, akkor, mondjuk, hatvan évvel ezelőtt? Az ötvenes években? Nincsen szó Magyar Péterről, Fideszről, politikáról, bár van olyan videó, ami azt feltételezi, hogy a férfias nők miatt nincsenek férfias férfiak, egy másikban azon aggódik az úr, hogy nehogy kevés legyen a hívő, ha majd jön a baj, egy harmadikban pedig a sminkről az a véleménye a kedves bácsinak, hogy régen nem kellett, mert „a pirosítót a szégyenérzet és a munka adta”. De ezeket nem valamifajta jobboldali-konzervatív kormánypolitikaként emlegetik, hanem mint régi jó bölcsességeket. Mint hogy a levesnek rotyognia kell, este meg nem a tévét kell nézni, hanem az eget.

A valóság sokkal kevésbé magas röptű. Sikerült elérnem az egyik említett oldal adminisztrátorát, aki a kérdésemre elmondta, hogy nagyjából öt perc egy ilyen videót elkészítenie. A videókat az OpenAI Sora 2 modelljével készíti, a szöveget a Google Gemini 3 Pro írja. A feliratot kézzel rakja rá a videóra. És hogy miért készülnek? Egyrészt a Facebooktól érkező reklámbevétel miatt (bár azt nála egyelőre nem engedélyezte a Meta az oldalon). A másik ok:

„azért, mert azt vettem észre, hogy ezeket nagyon szeretik az emberek, sokan megnézik az ilyen videókat”

– írja az adminisztrátor, aki csak egy ilyen oldalt szerkeszt a sokból. Van olyan videó, aminek a tartalmával egyetért, van, amelyikkel nem, de igazából nem érdekli, hogy mi hangzik el „a lényeg az hogy sok interakciót (főleg kommentet) váltson ki a videó”.

Emlékszel?

Ez a fajta kortalan, pontatlan, hamis nosztalgia logikus továbblépése a Facebookon népszerű tartalmaknak. Már több mint tíz éve annak, hogy a Kádár-kori nosztalgia elárasztotta az oldalt, és egy régi centrifuga fotójával több tízezer lájkot össze lehetett szedni. Akkoriban kezdődött a reneszánsza az egymástól átmásolt, ismeretlen forrásból származó, könnyes szemekkel a gyerekkorra emlékező szövegeknek is: amikor a nyomós kútból ittunk, amikor megcsípett a darázs, meg amikor nyeltük a port, de kutya bajunk nem volt.

Ez a jelenség nemcsak Magyarországon létezik, hanem például az Egyesült Államokban is, ahol Grafton Tanner nosztalgiaszakértő úgy azonosította, mint egy különösen gonosz módját a Facebook személyesadat-gyűjtésének – a legbensőbb vágyainkra hat, kihasználja a jelenkori elégedetlenségünket, miközben kizárólag a platform érdekeit szolgálja, bár akkor még csak régi fotókkal, és nem mesterséges intelligencia használatával. A nosztalgia célja bármi lehet, de jellemzően mindig az adott platform legszélesebb közönségének a vágyait lövi be. Ezért lehet az, hogy a Nostalgia_vsh nevű felhasználó a TikTokon hosszabb próbálgatás után megállapodott a kilencvenes–kétezres évek fordulójánál, miután, ahogy a 404 Media is megírta, főleg a boomer korosztálynak akart tetszeni először. Ez a TikTok-profil kizárólag MI-generált videókkal teremti meg a libabőrözést, és azzal, hogy az MI-figurák folyton bemutatják, mennyire ártalmatlan a kor, amiben ők léteznek, és nem akarnánk-e inkább ott létezni, mint az unalmas és nyomasztó 2020-as években.

A magyar MI-idősek viszont nem egy konkrét időre és helyre szeretnének visszarepíteni. Nem abban a házban szeretnénk ott lenni, hanem azt szeretnénk gondolni, amit ezek az MI-figurák. Hogy a mai generáció tagjai mind hülyék, mert ki van szakadva a farmerjuk, folyton a telefonjukat nyomkodják, és mégsem hívják fel az édesanyjukat. Ezeket a gondolatokat akarják racionalizálni a felhasználókban, hogy ahelyett, hogy valamiféle empátiával vagy érdeklődéssel fordulnának feléjük, inkább utasítsák el őket zsigerileg. Amit szabad, hiszen az MI-úr is így gondolkodik, egy sosem volt entitás, egy sosem volt helyen. Az egyre öregedő felhasználók által használt Facebookra tervezett MI-videók nem a fiatalok gondolatait akarják megváltoztatni, hanem igazolni akarják az idősebb korosztályok nézeteit. Lehet, hogy ez a legnagyobb politikai húzás bennük.